Majdnem mindenkit a meló érdekel, úgyhogy most nagyrészt arról fogok írni.(Valószínű ez a bejegyzés két részes lesz. Egyfelől azért mert rengeteg mesélni-valóm van Nektek, és nem szeretnék kihagyni semmit, másrészt azért mert 25 perc múlva el kell indulnom, különben nem lesz miről regélnem, mert kétlem, hogy kultiválnák ha blogírás miatt késlekedem. Szeretettel bemutatom tehát, az első részt.) De még mielőtt belekezdenék elmesélem az előzményeket, csak hogy tisztában legyetek velük.
Mint már írtam, haza kell mennem márciusban egy hétre. Ez egy olyan információ, amiről tudtam, hogyha a munkáltatómnak szólok, ő nem biztos ,hogy repesni fog az ötlettől, és inkább egy másik Fülöp-szigeteki vagy bolgár lányt alkalmaz, aki nem szalad haza rögtön 2 hét után. Oké, oké, gondoltam, nem vághatom magam alatt a fát azzal h mindent rögtön kiteregetek, de szétrágta az agyamat, hogy hazudnom kell.
Igen, most sokan biztos azt gondoljátok, hogy az ha valamit nem mondasz el az nem hazugság, de erről én egy kicsit másképp vélekedem. És mivel én nem biztos , hogy meg tudnám ilyen szépen fogalmazni, hadd adjam át a szót Babits Mihálynak, aki szintúgy máshogy gondolta:
"De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma."
Aki képtelen volt már a Jónás könyve ezen részének elemzéséig ébren maradni az irodalom órán, annak annyit mondanék erről, hogy van különbség információ-visszatartás, és betyárbecsület közt.
Hatalmas a különbség, de Keszthelyi Márta tanárnővel ellentétben, én ezt egészen biztosan nem fogom tudni Nektek izgalmasan elmagyarázni. Aki szeretne, járjon utána.
Úgy döntöttem nem érdekelnek a következmények, elmondom Andrew-nak, mi a pálya, lesz ami lesz, a becsületemen nem esik csorba, és nekem ez elég jó érv. Ez egy pici sziget, ha nem vagy megbízható, azt két nap múlva az utolsó házban lévő takarítónő is tudni fogja. Bementem hozzá, de megbeszélése volt az egyik hátsó asztalnál. Leültem, és írtam neki egy levelet. Megpróbálom szó szerint idézni.
Nem, nem angolul, mivel akkor nagymamám,(és még néhány angolul nem beszélő blogolvasó) tonnányi skype üzenetével kéne megbirkóznom, melyek tele lennének fordítási kérelmekkel.
" Kedves Andrew!
Először is kérlek küldd el a menüt e-mailen amit ígértél, hogy meg tudjam tanulni, milyen ételeket adunk.
Másodszor:
Emlékszel amikor először találkoztunk azt kérded tőlem, mondjak 3 dolgot, amit fontosnak tartok.
Azt mondtam becsület, fair play, korrektség. Pontosan ezen dolgok miatt, el kell hogy mondjam Neked, hogy haza kell, hogy utazzak március 2. hetében, leszedetni a fogszabályzómat. Úgy gondolom úgy tisztességes, hogyha erről szólok Neked.
Ha szeretnétek simán ledolgozom több napot zsinórban, csakhogy a kollégáimnak ebből ne adódjon kellemetlenség, hátrány.
Remélem kompromisszumra tudunk jutni, mivel mint mondtam, úgy tervezem itt maradok a nyárra, nagyon szimpatikusan vagytok mindannyian, és úgy érzem konstruktívan tudnánk együtt dolgozni.
Másrészről, ha te erre azt mondod, hogy köszönjük ebből nem kérünk, akkor ezt is el fogom fogadni, és egy hangos szó nélkül távozom, ha valóban ezt szeretnétek.
Köszönöm a megértésedet.
Minden jót!
D"
Felálltam, odavittem neki a levelet, és eljöttem.
Még aznap délután kaptam tőle e-mailt, amit remegő kézzel és 270es pulzussal nyitottam meg.
A menü volt benne. Ami ( ha esetleg valaki nem rakta volna össze még ) egy jó jel, mivel annak aki nem fog ott dolgozni a jövőben, nem lenne szüksége arra, hogy kívülről vágja az étlapot.
A menü alatt Andrew válasza annyi volt , hogy " Nem leszek bent szerdán, de csütörtökön megbeszéljük. Minden jót. Andrew." Tegnap amikor megkérdeztem tőle, mi a véleménye a hazalátogatásomról, akkor nemes egyszerűséggel annyit válaszolt "That's OK." Ami annyit tesz: Ok, rendben van.
Nehéz volt úgy megköszönni, hogy azért ne lássák meg ,hogy legszívesebben elsírnám magam örömömben. :)
Jhaaaaaaaaaaaaaaaaj , el sem hiszitek mekkora hangja volt ennek az utolsó hatalmas sziklának ami ekkor leesett a szívemről. Ennyi. That's OK. Egy magyar embernek ( és rengeteg más ország, hasonlóan rossz körülményekkel rendelkező gazdasági helyzetből jött fiainak,lányainak is, egy ilyen reakció egyszerűen felfoghatatlan, mivel ritkán lehet otthon ezt tapasztalni).
És azt kell, hogy mondjam fiúk, lányok, itt majdnem minden így megy. Magától. Nem kell megszakadni, nem kell megdögleni az életben-maradásért, és az emberek ha megtehetik , hogy kedvesek legyenek és mosolygósak, akkor meg is teszik, mert nem kerül semmibe.
Most sajnos el kell indulnom, de hétvégén kaptok egy irracionálisan részletes beszámolót mindenről, ami az elmúlt napokban történt velem.
Meg kell, hogy köszönjem Mindenkinek a szülinapi köszöntéseket, kívánságokat, üzeneteket, smseket, annyira imádlak titeket, hogy nem igazán tudom, hogy tudnám megköszönni nektek mindezt. Tegnap, ha egy órát nem bőgtem akkor semennyit, annyi kedvesség és cukiság ért itthon mikor hazajöttem. KÖSZÖNÖM Nektek, hogy ennyien gondoltok Rám, és törődtök velem, el sem tudjátok képzelni,milyen jól esik! Még egyszer: Köszönöm Nektek!
Zárásként azért megmutatnám, mi az a dolog ami az utolsó kétségeimet is eloszlatta afelől, hogy a munka még nem totál-tuti :)
Vigyázzatok magatokra!
Napokon belül hallotok felőlem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése