Hogyan - miként (1. rész)

Parádés jó reggelt kívánok! :)

Majdnem mindenkit a meló érdekel, úgyhogy most nagyrészt arról fogok írni.(Valószínű ez a bejegyzés két részes lesz. Egyfelől azért mert rengeteg mesélni-valóm van Nektek, és nem szeretnék kihagyni semmit, másrészt azért mert 25 perc múlva el kell indulnom, különben nem lesz miről regélnem, mert kétlem, hogy kultiválnák ha blogírás miatt késlekedem. Szeretettel bemutatom tehát, az első részt.)  De még mielőtt belekezdenék elmesélem az előzményeket, csak hogy tisztában legyetek velük.
Mint már írtam, haza kell mennem márciusban egy hétre. Ez egy olyan információ, amiről tudtam, hogyha a munkáltatómnak szólok, ő nem biztos ,hogy repesni fog az ötlettől, és inkább egy másik Fülöp-szigeteki vagy bolgár lányt alkalmaz, aki nem szalad haza rögtön 2 hét után. Oké, oké, gondoltam, nem vághatom magam alatt a fát azzal h mindent rögtön kiteregetek, de szétrágta az agyamat, hogy hazudnom kell.
Igen, most sokan biztos azt gondoljátok, hogy az ha valamit nem mondasz el az nem hazugság, de erről én egy kicsit másképp vélekedem. És mivel én nem biztos , hogy meg tudnám ilyen szépen fogalmazni, hadd adjam át a szót Babits Mihálynak, aki szintúgy máshogy gondolta:

"De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma."

Aki képtelen volt már a Jónás könyve ezen részének elemzéséig ébren maradni az irodalom órán, annak annyit mondanék erről, hogy van különbség információ-visszatartás, és betyárbecsület közt.
Hatalmas a különbség, de Keszthelyi Márta tanárnővel ellentétben, én ezt egészen biztosan nem fogom tudni Nektek izgalmasan elmagyarázni. Aki szeretne, járjon utána.

Úgy döntöttem nem érdekelnek a következmények, elmondom Andrew-nak, mi a pálya, lesz ami lesz, a becsületemen nem esik csorba, és nekem ez elég jó érv. Ez egy pici sziget, ha nem vagy megbízható, azt két nap múlva az utolsó házban lévő takarítónő is tudni fogja. Bementem hozzá, de megbeszélése volt az egyik hátsó asztalnál. Leültem, és írtam neki egy levelet. Megpróbálom szó szerint idézni.
Nem, nem angolul, mivel akkor nagymamám,(és még néhány angolul nem beszélő blogolvasó) tonnányi skype üzenetével kéne megbirkóznom, melyek tele lennének fordítási kérelmekkel.

" Kedves Andrew!

Először is kérlek küldd el a menüt e-mailen amit ígértél, hogy meg tudjam tanulni, milyen ételeket adunk.
Másodszor:
Emlékszel amikor először találkoztunk azt kérded tőlem, mondjak 3 dolgot, amit fontosnak tartok.
Azt mondtam becsület, fair play, korrektség. Pontosan ezen dolgok miatt, el kell hogy mondjam Neked, hogy haza kell, hogy utazzak március 2. hetében, leszedetni a fogszabályzómat. Úgy gondolom úgy tisztességes, hogyha erről szólok Neked.
Ha szeretnétek simán ledolgozom több napot zsinórban, csakhogy a kollégáimnak ebből ne adódjon kellemetlenség, hátrány.
Remélem kompromisszumra tudunk jutni, mivel mint mondtam, úgy tervezem itt maradok a nyárra, nagyon szimpatikusan vagytok mindannyian, és úgy érzem konstruktívan tudnánk együtt dolgozni.
Másrészről, ha te erre azt mondod, hogy köszönjük ebből nem kérünk, akkor ezt is el fogom fogadni, és egy hangos szó nélkül távozom, ha valóban ezt szeretnétek.

Köszönöm a megértésedet.
Minden jót!
D"

Felálltam, odavittem neki a levelet, és eljöttem.
Még aznap délután kaptam tőle e-mailt, amit remegő kézzel és 270es pulzussal nyitottam meg.
A menü volt benne. Ami ( ha esetleg valaki nem rakta volna össze még ) egy jó jel, mivel annak aki nem fog ott dolgozni a jövőben, nem lenne szüksége arra, hogy kívülről vágja az étlapot.
A menü alatt Andrew válasza annyi volt , hogy " Nem leszek bent szerdán, de csütörtökön megbeszéljük. Minden jót. Andrew." Tegnap amikor megkérdeztem tőle, mi a véleménye a hazalátogatásomról, akkor nemes egyszerűséggel annyit válaszolt "That's OK." Ami annyit tesz: Ok, rendben van.
Nehéz volt úgy megköszönni, hogy azért ne lássák meg ,hogy legszívesebben elsírnám magam örömömben. :)

Jhaaaaaaaaaaaaaaaaj , el sem hiszitek mekkora hangja volt ennek az utolsó hatalmas sziklának ami ekkor leesett a szívemről. Ennyi. That's OK. Egy magyar embernek ( és rengeteg más ország, hasonlóan rossz körülményekkel rendelkező gazdasági helyzetből jött fiainak,lányainak is, egy ilyen reakció egyszerűen felfoghatatlan, mivel ritkán lehet otthon ezt tapasztalni).

És azt kell, hogy mondjam fiúk, lányok, itt majdnem minden így megy. Magától. Nem kell megszakadni, nem kell megdögleni az életben-maradásért, és az emberek ha megtehetik , hogy kedvesek legyenek és mosolygósak, akkor meg is teszik, mert nem kerül semmibe.

Most sajnos el kell indulnom, de hétvégén kaptok egy irracionálisan részletes beszámolót mindenről, ami az elmúlt napokban történt velem.

Meg kell, hogy köszönjem Mindenkinek a szülinapi köszöntéseket, kívánságokat, üzeneteket, smseket, annyira imádlak titeket, hogy nem igazán tudom, hogy tudnám megköszönni nektek mindezt. Tegnap, ha egy órát nem bőgtem akkor semennyit, annyi kedvesség és cukiság ért itthon mikor hazajöttem. KÖSZÖNÖM Nektek, hogy ennyien gondoltok Rám, és törődtök velem, el sem tudjátok képzelni,milyen jól esik! Még egyszer: Köszönöm Nektek!

Zárásként azért megmutatnám, mi az a dolog ami az utolsó kétségeimet is eloszlatta afelől, hogy a munka még nem totál-tuti  :)


Vigyázzatok magatokra!
Napokon belül hallotok felőlem :)

Dehát ez kisebb ,mint Budapest

Hali!



2014.02.15-én, szombaton este 21:50 kor szállt le a gépem Valettában. A reptéren (csodával határos módon, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül) Balázs várt engem. Náluk lakom most is.

Karin és Balázs jóga-, salsa-, pilates-, fittness - oktatók, boldog házasok, és két tündéri kisgyermek szülei. Mosolygós ,értelmes, nyitott és pozitív a komplett család, nagyon jó hangulat van az egész lakásban. Úgy ismertem meg őket, hogy elolvastam egy tonnányi cikket Máltáról, máltai munkákról és az egyik cikknél ott volt az e-mailjük.
Írtam nekik, válaszoltak, mondták, hogy bármiben szívesen segítenek. Pont.
Nekik volt kiadó szobájuk, nekem pedig szerencsére nem volt olyan tulajdonságom (dohányzás, alkoholizmus,tetvek) ami miatt ne bérelhettem volna ki a fent említett,lent látható szobát.

A szigetek (mert összesen 3 szigetből áll, a legnagyobb Málta, a középső Gozo, a legkisebb Comino), összterülete tényleg több mint 200 nkm-rel kisebb mint a fővárosunké, ha az ember szeret sétálni akkor érzi milyen kicsi valójában ez a világ.
Aznap mikor megérkeztem egy 20 perces (pulcsis) séta után, helyzet jelentést adtam haza, és aludtam.
Másnap lementünk az egyik öbölbe ,és magamhoz hűen ki-ha-én-nem magyar módjára, a tűző naptól fellelkesülve ugyan, és a kánikulának csak igen nagy túlzásokkal mondható 23 fokban, belementem a 14 fokos Földközi-tengerbe. Aki volt már igazán hideg vízben az tudja h ilyenkor ha nyakig vagy a vízben a beszéd teljesen felejtős, úgyhogy amikor azt próbáltam a partra kiabálni, hogy "nem olyan hideg" abból a magyarul egyébként sem túl sokat beszélő máltai nép kb. annyit hallhatott h "ne-o-a-i-e". De azt sem valami szépen artikulálva. Egyébként az egész sziget csodaszép, termékeny, zöld, színes, élettel teli.
Még.

Úgy hallom ez az állapot azért nem tart sokáig, mert amint megjön a forróság, csökken a csapadék és elkezd sivatagosodni, de mivel azt még nem láttam, erről nem tudok mesélni.
A forróságról annyit, hogy sokan rebesgették nekem fél vállról h hát itt nincs is olyan meleg, és az a kemény, hogy még a wikipédia szerint is 29 fok a nyári átlag hőmérséklet.Amikor ezt elmondtam a helyieknek, egy költői és enyhén vulgáris nyaralási meghívást ajánlottak fel a wikipédia komplett szerkesztőségének.
Az első estémre a pityergés-közeli és az úristen-még-fel-sem-fogtam-hogy-itt-fogok-élni állapotok közti lelkes csapongás volt jellemző. Azt hiszem, hogy aki még nem ment olyan tervekkel külföldre ,hogy ott is marad az el sem tudja képzelni milyen Egyedül lenni. Egész más az amikor tudod, h úgyis mindjárt otthon leszel és megint megy minden ugyanúgy. Igen, igaz, én haza fogok menni 2 hét múlva 1 hétre, de tudom, hogy nem maradok Otthon. Lehet, hogy van akinek könnyű, vagy más, nekem ilyen volt. Majd néhány héttel később úgyis megírom Nektek, hogy akkor milyen :)

Hétfőn felkeltem és elindultam munkát keresni. A parton szóba elegyedtem egy sétahajó-társaság jegy árussal, aki rámutatott az ő standjához hasonló másik boxra 100 méterrel arrébb, és azt ajánlotta ott kérdezősködjek, nekik szükségük lehet munkaerőre. Volt is.
Kedden kezdtem a relatív népszerű Hop on - Hop off társaság, ettől a padtól-addig a kukáig tartó 13 méteres területén jegyet árulni. Aki nem dolgozott még ilyet és nem is hallott még az egészről annak csak annyit mondanék, hogy ha van gusztustalan, idegesítő, gyakorlatilag haszontalan, és a nyugalmat maximális mértékben zavaró munka akkor ez az. De ha az embernek pénzre van szüksége akkor elég könnyen torzítja az elveit mindenféle irányokba. Muszáj volt elvállalnom.
Ez a rendszer úgy működik, hogy rá kell dumálni tök idegen turistákat arra, hogy te társaságod buszával, hajójával nézzék meg a várost. Ha belemennek, és te vitted őket oda a pulthoz, vagy ami nem ritka te értél oda előbb hozzájuk ( mert speciel szaladtál, amíg a másik társaság embere kényelmesen battyogott) akkor a jegyük árából 15 % a tiéd.
Na! Itt most tél van. Az egy dolog h 23 fok is van olykor, de ettől még naponta a városba néhány száz turistánál több nem érkezik. Rájuk van 30 olyan stand, egy 300 m hosszú partszakaszon(!) ahol boxonként 3 hiéna vadászik a mit sem sejtő, pihenésre vágyó skót, brit, német életvidámságáról híres népekre.
Nem akarom tovább ragozni mert így is sokkal több mindent kell mondanom mit ami egy (szerintem) egyszerre kényelmesen elolvasható bejegyzésbe belefér, ott álltam kedden 9-től 5:30-ig 4, 6 Euróért. Mai árfolyamon kb. 1440 Ft. Igen, jól gondoljátok, nem ezért jöttem ide. El kell , hogy mondjam, hogy a kollégák egyébként fantasztikus emberek, és egyben az első barátok akiket itt szereztem, olyanok mint minden máltai ( a főnököm kivételével, aki ausztrál, azok is ) boldogok,nyugodtak, ráérősek és mosolygósak.

De szerencsére itt nincs vége a sztorinak. Másnap reggel 9kor megjelentem megint, és elmondtam, hogy nagyon sajnálom, mert nagyon jól éreztem magam, de nem dolgozhatok itt, mert az egy öngyilkos akció kezdete lenne. Értelmes emberek, megértették, megölelgettem őket, és indultam a másik irányba a tatyómban lévő életrajzokkal. Mivel hazamegyek nemsokára, nem gondolkodtam még abban, hogy a masszázs cvmmel szaladgáljak, mivel ha bekerülnék valahova eléggé gyorsan hazavágnám a nemlétező karrieremet azzal, mikor kijelentem, hogy most egyébként én 1 hét meló után elmegyek nyaralni, remélem nem gond, és visszavártok majd. Köszi. Puszi.

Szóval csináltam egy éttermi munkákhoz alkalmas önéletrajzot.

Beadtam egyet az elkövetkező 7 étterembe,bárba, kocsmába, pubba, mindenféle jellegű helyekről beszélek itt, teljesen mindegy volt, hol fizetnek a munkáért. Mindenhol elfogadták, de vissza csak egytől jeleztek, azt  is csak pénteken.Aznap szerda volt.
Szerencsére azonban volt egy medAsia nevű hely, ahova ugyanúgy bementem mint az összes többibe, de ahelyett h megköszönték volna a jelentkezésemet, az Andrew (endrú) nevű üzletvezető azt kérdezte „Sietsz?”. A világért nem hagynám ki a 29. valóvilla legfrissebb kalandjait, de mivel még csak 5 óra volt, nemmel válaszoltam. Onnantól kezdve h leültem, volt egy elég biztos megérzésem, hogy én biza itt fogok dolgozni.
Puccpuccpucc, koktél, bár, szusi, kaja, pia, buli. Nem az a fajta hely ahova önszántamból bemennék. Ettől függetlenül a társaság jó, a kollégák nagyon szimpatikusak.
Andrewnak ( és mindenki másnak is) imponált, hogy jól beszélek angolul. szóval nem tudom , mennyire hangsúlyozzam h érezzétek a fontosságát: HA AZ ANGOL MEGY AZ FÉLSIKER.

10-15 perces, mesélj magadról, szülők hogy vannak, disznók esznek? jellegű bájcsevely után Andrew azt ígérte csütörtökön , de legkésőbb pénteken telefonál.Megtudtam, hogy amennyiben itt fogok dolgozni, az első két hétben óránként 3.5, utána 4.5 eurót fogok keresni +  borravaló - ami azé aki kapja, és nem a közösé, vagy a pulton hagyott befőttes üvegé, vagy a tulajé. (yeeeeeeeah)
Nos, ez nem Magyarország, szóval Andrew pénteken tényleg telefonált. Vidám hangon azt mondta, szeretné , hogy ott dolgozzak, egy megbeszélésre még menjek el, hogy mindent letisztázzunk, vasárnap fél 11re.


Ez ma volt esedékes, megjelentem 10:28kor az étterem-bár-lonuge bejáratában.
Andrew el volt úszva, szóval sietve megkérdezte mit kérek inni, aztán szaladt is teríteni, mert a staff valamiért nem volt bent reggel. Megittam a vizemet, és felajánlottam a segítségem.
Ez azért volt jó, mert legalább már a reggeli standard melóval abszolút tisztában vagyok. Normál éttermes protokoll: asztaltörlés, terítés, menükipakolás, pohárkipakolás, pálcika-, szósz- ,bors- ,só- , szójaszósz-odakészítés. Pofon egyszerű, főleg ha már csináltál ilyet. És szerencsére én már csináltam.
Nagyon jó hangulat van a helyen, az illatok is kifejezetten finomak, mindenkinek fülig ér a szája, nincs rohanás, türelem van, figyelmesség, nyugalom. Ez persze tökre nem így van este , meg éjjel, de a nyüzsgés is élvezhető a maga módján. Legalábbis elég fiatal vagyok ahhoz, hogy élvezzem.Fél óra múlva végeztünk, megbeszéltük az általános dolgokat , megjelenési alap követelményeket,, megtudtam , hogy jövő hét szerdán 7 PM kezdek, csütörtökön 1-től, és pénteken is 1-től egyek majd. Elmondta még azt is, hogy az ezt követő héten a pult mögött leszek, szóval még van egy eeeeeeeegész hetem bartendinget ( pult mögötti munkakört) tanulni, mivel azt úgy ahogy van nem tudom( és erről Andrewnak halvány fogalma sincsen), bár már az elmúlt két nap annyit olvastam róla, h szerintem jobban értek hozzá, mint a legtöbb otthoni kocsmáros, bár az is lehet h csak az arcom nagy ,ha más nem is , ez mindenképpen kiderül 1 hét múlva. Andrew megköszönte a segítségem, én megköszöntem a vizet és fülig érő szájjal elhagytam a helységet.

Szerdán fogok tudni többet mondani, vagy ha nagyon hulla leszek, legkésőbb csütörtökön.



Most viszont szólnék hozzátok megint néhány szót.
Mivel ez az első blogom, 0 , vagyis nulla rutinom van benne , hogy milyen a jó blog.
Szóval kérlek titeket, ha van bármi kívánságotok véleményetek, panaszotok írjátok meg , az olvashatóság fenntartása érdekében. Ha kevés a kép azt , ha sok azt , ha unjátok azt , ha nem akkor meg azt.


Előre is köszönöm, vigyázzatok magatokra, és nemsokára jelentkezem!

Még mielőtt lelépnél

Üdv!

Ma folytatom a mire-figyeljünk-költözésnél listát, melynek az első és legpontosabb pontját a legutóbbi bejegyzésben boncolgattam atomjaira. Ha az megvan, akkor ezek már mennek lendületből is.
Amennyiben nincs konkrét munkahely, ahol várnak rátok, a második legfontosabb dolog az ütős önéletrajz. ( Ha van előre megbeszélt munkahely, akkor is jó ha van önéletrajz, mert nem egy és nem kettő magyarral jöttem egy géppel szombaton, és ők még mindig a városban tengnek-lengnek munkaidőben, mert "komplikációk adódtak". Az, hogy ez kinek a hibája az teljesen irreleváns.)
Én személy szerint rettenetesen előretekintően most vasárnap írtam meg az angol önéletrajzomat, 25 percet vett igénybe, mivel ez is olyan dolog aminek csak nekiállni nehéz, viszont a Google itt is a barátod. Én most itt masszőr és pincérnő önéletrajzokat csináltam magamnak, most erről írok, Valószínű, hogy egy festőnek, egy kéményseprőnek, vagy egy kardiológusnak más szempontok szerint kell felépítenie az önéletrajzát. De remélem azért tudok segíteni valakinek, valamennyit :)

A jó önéletrajz egy lapos. Akkor is ha a gimiben nem úgy írtad meg, akkor is ha nem fér rá minden, akkor is ha neked így is nagyon tetszik. Az ok egyszerű. Az üzletvezetők elfoglalt emberek, rahedli munkával, alkalmazottakkal, bürokratikus ajándékcsomagokkal. Annyi kedvük van idegen bevándorlók egyediségre-törekvő csilli-villi cv-jét olvasgatni, mint a gyerekeknek hajat mosni.
Nem azért írok cv-t mert trendi mindent angolul mondani. hanem mert itt így hívják. A cirruculum vitae kifejezés rövidítése. Remélem nem haragszotok meg, de a továbbiakban így fogom emlegetni, mert rövidebb mint leírni, hogy önéletrajz, és az ör pedig valahogy elég szarul hangzik nekem.

Azt a kérdést illetően, hogy rakjunk e képet a cv-be vagy ne nagyon megoszlanak a vélemények.
A nemmel szavazók pártját olyan érvek támasztják alá mint például az előítélet.
Igen, sajnos itt is emberből van az ember, és szomorú de megeshet, hogy ránéznek a képedre és azt gondolják: túl fiatal, túl öreg, túl szép, túl szakállas, túl barna a haja, mosolyog, nem mosolyog, miért mosolyog, túl vidám, ide ne jöjjön örömködni, miért van kivágott fölsőben, jajdejó hogy kivágott fölsőben van, mi az a fradis zászló, minek örül még mindig, nem tetszik a fültágító, áhá, szóval tetovált, lázadó huligán, egy férfinak ne legyen hosszú haja, egy nőnek ne legyen rövid.

Az igennel szavazóknak viszont igazat kell adnom abban, hogy ha mutatsz magadról egy olyan képet amit Te is szívesen nézel (és ilyet a legtöbbünknek nehéz találni, de nem lehetetlen), akkor könnyen megnyerheted vele a megfelelő személyeket. Az olyan munkákhoz ahol emberekkel kerülsz kapcsolatba fontos a mosoly. Nem vicsorgás. Mosoly. Próbáljatok nem a tavaly szilveszteri buliról választani képet. Sorsdöntő a jó háttér, a jó megvilágítás, az előnyös testtartás, és a jó színek.

A nevedet írd fel a bal felső sarokba. Ha nem akarod, hogy a vezetéknevedet szólítsanak, akkor ajánlom h az angol szórendet használd (Dorottya Huszti). Ha van kép akkor az a jobb felső sarokba kerül. Név megvan. Enter. Cím, telefonszám, email. Enter. Személyes összegzés ( Personal Summary ). Ez az önéletrajzod leglehengerlőbb része kell, hogy legyen mégpedig azért, mert 10ből 6szor a cv-ket nem olvassák tovább. Elmondom mit akarnak itt hallani tőled. Azonnali kezdés, terhelhetőség, sokéves tapasztalat, (minimum) közepes angol nyelvtudás, keményen dolgozás, egyedül és csapatban történő munkára való képességek. Mint magyar, jogunk van dolgozni az unió bármely tagállamában, és ezt is biggyesszétek ide mert ez nagy előny, a többi kontinensről érkező, nem mindig jól szituált, és korántsem mindig barátságos bevándorlókkal szemben.

A maradék fél lapra kerül a munkatapasztalat, végzettség, személyes adatok referenciák.
A munkatapasztalat ha lehet a megpályázott munkakör felé orientálódjon.
Ha például masszőr vagy pincérnő szeretnél lenni, akkor felesleges odaírnod, hogy egyébként te kitűnő karosszérialakatos vagy, mert ugyan lehet h egyszer valaha valaki a hasznodat veszi majd egy műhelyben, de addig ez az információ senkit sem érdekel.
A tanulmányokról is elmondható ugyanez. Ha csak nem egy világhírű általános iskolába és gimibe jártál akkor nem kifejezetten mérvadó hogy hol végezted el ezeket az iskolákat. Ha viszont nincs diplomád, vagy szakmád mindenképpen írd be a gimit mert nagyon üres lesz nélküle ez a rész.
Személyes adatok: Születési hely, cím, nyelvtudás, esetleg számítógépes ismeretek, hobbik.
A referenciáknál mindig ugyanaz a mondat szerepel "Available on request", vagyis kérésre odatolod eléjük egyébként nem szokták kérni.


Az önéletrajzról ennyit.
Próbálom rövidre zárni ezt a részt, hogy azt is olvashassátok végre h mi az isten történik TÉNYLEG itt velem.

Ha van hova menni és van önéletrajz is ( és nyilván anyagi tőke + repülőre beszállókártya amihez ugye interneten becsekkoltál és nem felejtetted el) akkor minden tárgyi feltételed megvan ahhoz, hogy indulj. Mielőtt elmész azonban nem fogod megúszni a kötelező okmányiroda kört.
EU-s TB KÁRTYA ! Ingyen van, bármikor kellhet, és a Teve utca 1/A-ban néhány órás várakozás után, helyben megkapod.
Útlevél, személyi. Iiiiiigeeeeeen,tuuuuuudom, hogy ez egy tagállam, de akármikor elveszítheted bármelyiket, és akkor már késő lesz fogni a fejed, h azt a 4 ill. 7500 forintot sajnáltad, és most ezért ragadtál egy idegen országban.
Anyakönyvi kivonat. fura lehet, de ismerek olyat akitől kérték már. Banki referenciával ugyanez a helyzet. Az otthoni csekkeket, számlákat, előfizetéseket is jobb lerendezni.

Legyen egy jó bőröndöd, ha lehet belső zárral. Az sem baj ha nincs, az Auchanban 179 Ft-ért olyan pöpec folpackot lehet kapni, hogy csak na, és nem kell 3000 pénzért a ferihegyen fóliáztatni.

Szánj rá időt, és köszönj el a családodtól. Mindenkitől. Köszönd meg nekik, hogy felneveltek, szerettek, szeretnek, hogy segítenek, hogy bíznak benned, hogy melletted állnak. Tölts velük minőségi időt, ne csak egy átugrás, vagy egy telefon legyen a búcsúzkodás, mert cudarul meg fogod bánni. Ezúton is köszönöm minden családtagomnak , hogy ennyi odafigyelést és szeretetet kaptam tőletek, nagyon sokat jelentetek nekem és szeretlek titeket!

A barátokkal detto ugyanez a helyzet. Szerencsésnek mondhatom magam, fantasztikus barátaim vannak, és az elmúlt két hétben( és az előtt is ) olyan élményekkel gazdagították az életemet amelyeket valószínű soha nem fogok elfelejteni. Nem mindenkit búcsúztatnak ennyire lelkesítően és ennyi szeretettel és nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a barátai akár Grazig, sőt Albániáig is elmennének érte :)

Köszönöm nektek lányok és fiúk, elképesztő emberek vagytok, és elmondhatatlanul örülök , hogy megismertelek és a barátaimnak nevezhetlek Benneteket!

Mára ennyi skacok!
Szeretnék köszönetet mondani így utólag minden blogolvasónak, nem hittem volna , hogy ennyien lesztek, elmondhatatlanul jól esik, és nagyon köszönöm mindenkinek a figyelmet, az érdeklődést, a kedves szavakat! :)
Igyekszem méltó maradni ehhez a színvonalhoz, hogy továbbra is érdekeset adhassak :)

Step 1

Helóbeló!

Azzal kezdeném a mai bejegyzést h leírnék néhány dolgot, csak úgy a külföldre költözésről, mint olyan, hátha valaki esetleg eljátszadozott a gondolattal, csak nem tudja, hogyan kezdjen hozzá.

"Mindegy, hogy hova ,csak el innen." - Ez az a mondat ami maximum a sarki boltig juttat, nem tovább. Pontosan az a baj a mindeggyel, amit már apáink apáinak apái is megmondtak. Csak a hülyének mindegy. Ha nincs konkrét terv, akkor nincs konkrét cél az agyadban, és nehéz olyan úti cél felé haladni, amiről azt sem tudod, hogy hol van. Ezt azért írom, mert én is így indultam el, és sok idő telt el mire rájöttem, hogy ez egyenrangú azzal mint amikor pisilned kell, de ahelyett hogy elmennél a mosdóba, egy helyben toporogsz.
Aki kicsit közelebbi kapcsolatban van velem az végighallgathatta, hogy flangáltak a terveim a Kanári - szigtektől, Cipruson keresztül, a Karib - térségig az elmúlt 2 évben. Baromi nehéz volt belátni, de ennek a legfőbb oka az volt, hogy nem is akartam menni sehova. Csak egyszerűen sokkal könnyebb volt úgy csinálni mint aki menne, de nincs hova, mint elismerni azt h igenis semmit nem teszek azért, hogy legyen hova mozdulni.
Szóval kedves leendő bőröndöt-a-szekrényből-még-ma-előrángató, ha neki szeretnél vágni, egy dolgot nem tudsz megúszni: el kell dönteni, hol szeretnél élni. Tényleg. Csak próbáld ki.Tedd fel magadnak a kérdést: "Hol élnék szívesen?".

NA! Ez a legelső lépés. Ez most fontos, szóval figyelj. Amikor ilyeneken gondolkozol, jobb ha kicsit jobban szem előtt tarod a "Merj kevesebbet" elvet. (És ez tökre nem ugyanaz mint az érd be kevesebbel.)
Én is megtehettem volna, hogy kitalálom "Téjjjj az áldóját hát ez a Bora-Bora vidék ez egészen lakájosnak tűnik, na mingyá' megmutatom én a szigetlakó jámbor népnek kiafaszagyerek" ... de nem tettem.
Arra próbálok rávilágítani, hogy az egyik legfontosabb dolog az, hogy elérhető célokat tűzz ki magadnak, amiket meg lehet valósítani. Különben kivédhetetlen a kudarc.
Kudarcélmény így is lehet, de valamelyest csökkentheted a megjelenési valószínűségét.
Jó ha például kisebb checkpointokat csinálsz magadnak. Mint nekem Málta. Ez egy sziget. És mint olyan, tele van rengetegféle emberrel akik más szigetekről és kontinensekről jöttek. Lehet, hogy csak egy emberi kapcsolat kell ahhoz, hogy belemásszon az életedbe egy olyan lehetőség, ami elég ahhoz , hogy a lépésből járás legyen.
Amíg a gondolatból nem lesz tett, addig sírhat a szánk, hogy savanyú a szőlő.
A tudás az ha gondolkozol rajta, agyalsz, merengsz ,kalkulálsz, kétségbeesel, megijedsz, mégsem ijedsz meg, összezavarodsz. A bölcsesség az, ha Csinálod.

Ha tehát megvan a konkrét város (nem ország, vagy állam!!!), akkor már lehet nézni szobát, lakást, lehet keresni ismerőst arra, lehet érdeklődni mi, hogy megy ott.
Nagyon ajánlanám a csodálatos google-maps sétáltató funckióját. Szerintem sokaknak nem mond újat, de a google rendelkezik egy olyan szinte már a csillagtehcnológia határát súroló innovációval a térképein, amivel megfoghatod a kis sárga emberkét és lerakhatod az utcára. Látni fogod azokat a fotókat az adott helyről amit autós és biciklis google-dolgozók készítettek, és vágtak össze csak azért , hogy te ma már azt is megnézhesd, hogy a háznak ahova menni szeretnél, milyen színű az ajtófélfája. Google - köszönjük.
Ha látod, hova mész, sokkal könnyebb kialakítanod egy képet a fejedben róla. És ha van kép a fejedben akkor akár az már a következő checkpointod is lehet, amiért megteheted a kellő lépéseket.
Csak lépd meg. Különben bepisilsz.

Egy-két-há

Sziasztok!

Huszti Dorottya vagyok, 21 éves, magyar. Gimi után rám jött az utazzunk, tapasztaljunk, ide-nekem-az-egész-világot láz ami azóta is, hullámzóan ugyan, de jelen van az életemben. Kellett egy olyan szakma amivel egységnyi idő alatt sok pénzt lehet keresni, emberekkel lehet foglalkozni közben, és még szívesen is csinálom. Ennek ellenére mégsem bűvész lettem.
Elvégeztem egy 2 éves okj-s képzést, amelynek köszönhetően most gyógy- és sportmasszőri papírokat tudok felmutatni.Tetszik, szívesen csinálom, és tényleg dől a lé, ha az embert jókor jó helyre fújja a szél, vagy vannak kapcsolatai vagy az ezerből az az egy akiről mindig mindenki úgy beszél mintha nem létezne. Legalábbis én így tapasztaltam, de nyilván lehet, hogy tévedek.
Fél évig küldözgettem a legfrissebbtől kezdve a legrégebbi állásajánlatokra az önéletrajzomat.
A masszőröknek nem mond újat, annak mondom aki nem masszőr.
Pályakezdő masszőrként a lehetőségek tárháza legalább annyira sokszínű, mint egy friss A4es lap.
Két dolgot várnak el tőled: vendégkört és több éves tapasztalatot. Mint sok más szakmában itt is érvényesül a pályakezdők ördögi köre, mely szerint pályakezdő vagy, akitől tapasztalatot várnak el,  ennek ellenére senki sem olyan bátor, optimista vagy vakmerő hogy pályakezdőként alkalmazzon, így az egyetlen dolog amit tehetsz az, hogy értetlenül nézel, és várod, hogy a rendszer megváltozzon.
Ezt azért írom le Nektek, mert nem hibáztathatjuk az embereket azért mert élhető életet szeretnének kialakítani, egy olyan rendszerben amelynek ez nem különösebben célja.

Én nem tudtam tovább várni.Szerettem volna, mert szeretek Magyarországon lenni, a családom nagy része és majdnem minden barátom ott él, ott nőttem fel, az a hazám.De eljött az a pont az életemben , hogy döntenem kellett:
Otthon maradok és minden nap szembesülök a ténnyel, hogy az élet abban a piciny kis közép-európai országban nem könnyű.Végignézem ahogyan az emberekből kiveszik az élet aközben, hogy próbálják elfogadni a sorsukat, akkor is ha tudják, hogy Magyarország helyzete a közeljövőben nem valószínű, hogy sokat fog javulni. Leszögezném, hogy senkit nem hibáztatok itt semmiért.
Mindenkinek a saját döntése, hogy, hol, miként, kivel, meddig éli az életét és becsülöm azokat akik még hisznek Magyarország fellendülésében. Ennek ellenére én személy szerint meguntam a karba tett kézzel ülést. Eldöntöttem, hogy Máltára költözöm.