Hali!

Ott fejeztem be legutóbb, hogy Írországba költöztünk. Apukám itt él, Nyugat-Írországban, úgyhogy az első 3 hétben meg tudtunk ott szállni, így a családdal is tudtunk tölteni egy kis időt, és nem kellett azon stresszelni már az első napokban, hogy milyen szállást, mennyiért és hogyan fizetünk.
Azoknak mondom akik terveznek a jövőben kivándorolni: sokkal-sokkal könnyebb a kezdet ha vannak segítőkész, önzetlen családtagok, barátok a célként kitűzött környéken, akik segítenek akkor amikor épp megérkezünk és úgy érezzük magunkat mint egy hat éves gyerek szeptember elsején.
Ha mégsem akad ilyesmi, akkor legalább válassz magadnak egy környéket ahol maradni szeretnél.
Ez azért hasznos, mert amint elküldöd az önéletrajzodat akárhova is, a folyamat elindul és megeshet, hogy kapsz egy emailt 1 héten belül, de az is lehet, hogy három hétig nem történik semmi. Ezért nem ajánlatos például össze-vissza küldözgetni mindent. Ha költözni készülsz jó előre kezdd el az önéletrajzokat bombázni a különböző lehetséges munkahelyeket, és menj abba a régióba ahonnan a legtöbb válasz érkezik, vagy aminek a közelében legalább van egy esetleges nagyobb város. Mi ezt tettük amíg apuéknál laktunk.
Két fontosabb emailt kaptam az első napokban. Mindkettőt Dublintől 10 km-re.
Az első interjúra apu vitt el, a másodikra már macerásabb lett volna kocsival menni, mert munkanap volt, úgyhogy elmentünk egy hostelba (ami olyan mint egy hotel, csak olcsóbb és 1-2 ágy helyett 4-5 emeletes ágy sorakozik a szobákban), és két éjszakát töltöttünk egy kitudja milyen nyavalya sújtott, naponta számos alkalommal okádó ázsiai lány, és még néhány egészségesnek tűnő más országokból jövő fiatal társaságában. Mindkét interjú jól sikerült.
A munkakeresés úgy gondolom egyik országban, vagy talán egyik kontinensen sem egy leányálom.
Az olyan szakmákban mint például az enyém, ahol havonta 200 új vendéggel találkozol és az összes esetben elengedhetetlen hogy kiváló benyomást tegyél, nem elég beszélgetni néhány szót egy interjú folyamán.
Több forduló van, általában 2, de nívósabb hoteleknél előfordul, hogy 3 vagy 4. Az elsőn gyakorlatilag a pofaviziten van a hangsúly, le kell, hogy ellenőrizzék, hogy beleillenél az ő képükbe. Magyarán elég jól beszéled-e a nyelvet (általánosan, és szakmai szempontból is), nem vagy-e bunkó (köszönés, ülőhelyzet, rágógumi, hanghordozás, szóhasználat), megfelelsz-e az alapvető higiéniai elvárásoknak (testszag, fokhagyma-lehellet, zsíros haj, koszos ruha, kéz, vagy körmök), de mindezt nyilván nem kötik az orrodra. Ezeket megfigyelik miközben válaszolsz az általuk feltett néha szövevényes kérdésekre:
Miért jöttél el az előző munkahelyedről?
Alkalom adtán hány évig tervezel ebben az országban tartózkodni?
Körülbelül milyen heti fizetésre számítasz?
Milyen volt az eladási háttered az előző munkahelyeden?
Mi tudsz erről a spa-ról / hotelről?
Miért lenne jó döntés a hotelnek, ha felvennénk téged erre a pozicióra?
E kérdésekre a lehető legdiplomatikusabb válaszokat kell adni, ha tényleg azt szeretnéd, hogy felvegyenek.
Ez után csinálnom kellett egy masszázst valakin, hogy lássák mit tudok. Utána még beszélgetés a hotel humán erőforrás küldöttjével és kész a három forduló.
Mindkét helyen nagyon jól ment az interjú. Mindkettő kastélyszálló volt. Hatalmas területen elterülő golfpálya, rongyrázás, kaviár, pezsgő aranydarabkákkal, kevésbé szerencsés ázsiai vagy afrikai országok helyzetének még csak az árva gondolata sem jár erre. Az egyik helyről írtak, hogy el tudnám-e kezdeni a tréninget jövő héten. Amikor az ilyen kérdések elhangzanak, már nincs okod kétségre, határozott szándékukban áll felvenni téged, különben nem valószínű, hogy befizetnének téged egy tréningre. Pár nappal később a másik helyről is kaptam egy e-mailt.
Mindeközben nézelődtünk a környéket szállás iránt. Megkérdeztem az interjúkon biztosítanak-e az ott dolgozóknak valamiféle albérleti lehetőséget, de mindkét helyütt nemleges választ kaptam.
Vannak különböző weboldalak, ahol lehet keresni albérletet, vagy kiadó szobát rövid, hosszú időre, stb, stb.
A legközelebbi falu 5 km-re volt, ugyan busz jár arra de csak óránként egyszer, és még a megállóból kell sétálni másfél-2 kilométert, ami napos időben abszolút nem probléma, de ha már kicsit jobban rázendít az időjárás, lehet hogy meggondolandó a kis túra napi kétszer.

Az albérletek elég húzósak voltak, nem tudom azért-e mert csak 15 percre voltunk kocsival Dublintól, vagy mert nagyon puccos a környék, vagy mi másért de elkértek egy 2 hálószobás földszinti, tegyük fel még kertje sincs lakásért 1000-1200 eurót.

Itt kitérünk egy kicsit az Írországi fizetésekre. A minimálbér 8.65 euró (körülbelül 2630 Ft) per óra, ami európai viszonylatban igen erősnek számít. Ennél jobbat csak  Belgium (8.94), Franciaország (9.47), Hollandia (8.66), Monaco (9.43) , Luxemburg (11.10) , San Marino (8.52) produkál. A magyarországi óránkénti minimum bér 1.95 = 607 Forint. Máltán ez a szám 4.6.
Írországban hetente vagy kéthetente utalják a fizetésedet, többnyire vagy minden pénteken találsz a kártyádon egy minimum 300-400 eurós összeget, vagy minden második pénteken egy 600-800 eurósat.
Mivel blogot csak magyarok olvassák megjegyzem, hogy igen ez az összeg nagyon kecsegtetően hangzik, ha abból indulunk ki, mennyit keresünk, mennyit költünk, mennyit adózunk otthon.
De érdemes emlékezni, hogy ahol az ember többet keres, ott többet is költ, és többet is adózik.
A magyar 27 %-al ellenben itt 23 %-ot fizetsz ÁFA néven, ami azt jelenti, hogy ha keresel 1400 eurót akkor 322 eurót mindenképpen adózol belőle.
Ehhez jönnek még egyéb adók esetenként.

Írországban a hivatalos ügyek intézéséhez, biztosítás, munkavállalás, költözés, bankszámlanyitás elengedhetetlen a PPS szám. Personal Public Service number, ami egy amolyan személyes azonosítószám.
 A regionális okmányirodákban lehet igényelni, útlevéllel, munkaszerződéssel, és valamilyen lakhelyet bizonyító dokumentummal ( bérleti szerződés,  névre szóló telefon/ villanyszámla).
Időpontkéréssel, ügyintézéssel együtt 1-2 héten belül kézhez kapod a kártyádat. Teljesen ingyen van.
Minden létező folyamatot megkönnyít a kártya birtoklása, így hát aki esetleg költözésen gondolkodna, annak most mondom, letelepedés után ez legyen a legeslegelső dolog amit elintézel.
Amennyiben valamilyen munkahelyre úgy vesznek fel hogy nincs érvényes PPS számod, horribilis összegű (30-40 % ) adólevonásokkal kell számolnod addig míg az érvényes okiratot fel nem mutatod.
Semmi pánik, azt az összeget vissza lehet igényelni év végén az F4  névre hallgató dokumentummal, amit a munkáltatódnál tudsz igényelni.

Na már miután mindenki látta hogy s, mint az anyagi helyzet gondolom kicsit érthetőbb, hogy a két hálószobáért miért is tűnik soknak az 1200 euró.
A helyzet ugyanilyen nagyvárosokban, vagy azok környékén.
Dublin, Galway, Cork, Limerick városokban nem fogsz találni 2 hálószobás, valahogyan azért kinéző kecót ezer eurónál kevesebbért.
Egészen más a helyzet a vidéki albérletekkel. Vidék alatt azt értem amit Magyarországon.
Nehéz olcsó lakást találni Budapesten, Pécsett, vagy Szegeden, de annál könnyebb Budakalászon, Tápiószecsőn, Dorogon, Bugacon vagy Berettyóújfalun.
Mi is tudtunk volna csodaszép lakásokat bérelni, HA lett volna autónk. Mert ugye a vidék sem véletlenül olcsó, a tömegközlekedés sokkal visszafogottabb, ha van, ha meg nincs akkor vagy van autó vagy napi szintű félmaratonok vannak.
Apuék például egy csodaszép, otthonos, tengerparti házat bérelnek, 3 hálószobával 1200 euró töredékéért.
Ha viszont nincs kocsi, akkor maradnak a közelben lévő hirdetések.

Ott tartottam tehát, hogy a kastélyszállók környékén levő ingatlanárakból eredő megdöbbenésünket istápoljuk. Némi mérlegelés után arra a következtetésre jutottunk, hogy ez nem épp egy járható út, úgyhogy felhívtam mindkét céget, és a lehető legudvariasabb visszautasítottam az ajánlatokat.
Nem tartozik a legkellemesebb érzések közé visszautasítani épphogy briliáns munkalehetőségeket, tudván, hogy most akkor elölről kezdődig a cécó, de ez tűnt abban a pillanatban a leglogikusabb döntésnek.

Úgy gondoltuk megcélozzuk Galway városát.
Galway Írország egyik kulturális központja, színes utcákkal, parkokkal, terekkel, évente megrendezésre kerülő osztriga fesztivállal, és a szeptemberenként 3 millió embert a városba csalogató lóversenyekkel.

Nagyon hangulatos hely, közvetlen a tengerparton van, hattyúkkal, sétányokkal, középkori épületekkel, rengeteg zöld területtel.
A városra és már úgy egyébként az országra is jellemző, hogy nagyon sokféle kultúra megfér benne.
Az elmúlt 5-10 évben a világ minden tájáról érkeztek szerencséjüket próbálók, egy részük tovább állt, de nagy részük maradt, letelepedett, családot alapított és esze ágában sincs megmozdulni.
Ami nem is csoda. Mindent összevetve ha találsz egy munkahelyet és egy fizethető szállást az első hónapokra, fél éven belül lesz elég pénzed arra, hogy vegyél egy autót, kivegyél egy szebb lakást, és még haza is tudj küldeni ha esetleg lenne akinek segítenél.
Nagyon bőkezűen bánnak a támogatásokkal, mint családi pótlék, házastársi pótlék, külön pótlék van abban az esetben, ha családod van és ráadásul nem ír állampolgár vagy.
Adókedvezmények vannak, ha a fizetésed nem ér el egy bizonyos összeget.
Tehát el kell ismernem, hogy az írek barátságos és közvetlen karakterével, plusz az ország nyújtotta lehetőségekkel, boldog életet teremteni és fenntartani nem tűnik oly nehéz feladatnak.
Ha az időjárással meg tudsz barátkozni...

Mert bizony a szél az fúj.
És nem csak úgy ímmel-ámmal.
Vannak csendes idők, amikor kisüt a nap, 25 fokra is felmelegszik az idő, csodálkozol miért szidják annyian az ír időjárást, hallod a madárcsicsergést, az emberek előkotorják a flip-flop papucsaikat, a merészebben úszni mennek. De vannak napok amikor kabátot húzol június közepén, és eszedbe sem jut papucsban flangálni, szidod magad, amiért nem vettél fel még egy pulcsit, kezded megérteni Malacka helyzetét a szembeszél kapcsán, teljesen mindegy merre igyekszel, próbálod a hátszelet keresni, az ellenkező esetben elkésel, és tök mindegy, hogy a fél reggeled a hajad belövésével töltötted, amint kilépsz az utcára egészen biztosan úgy nézel ki mint aki most tunkoltak bele a párnájába.

És sajnos a nyári hónapok kivételével az utóbbi a leírás jellemzőbb erre a varázslatos, még az űrből is zöldellő szigetországra.
Azért mondom, hogy varázslatos, mert tényleg van benne valami mágikus.
Az országot megszállta a derűs nyugalom.
Nincs sietség nincs türelmetlenkedés, de még konfliktusvadászat sem. Akárkivel beszélsz, egy szó után meghallják, az akcentusodon, ha nem innen jöttél, de soha nem teszik szóvá, és még a viselkedésükön, vagy a hozzáállásukon sem veszel észre semmit. Nagyon segítőkészek, lehet szó útbaigazításról, közlekedésről, bevásárlásról, hétköznapi pici dolgokról.
Dudálni egyáltalán nem szokás.
Bárki bárhova megy, az vagy tud várni még egy percet, vagy talál másik megoldást.
Ha esetleg ülsz az autódban, és olyan helyzetbe kerülsz, hogy nem tudod melyik irányba indulj, de eközben feltartod a szembe sávból érkezőket, előbb szállnak ki a járművükből, a tiédbe bepattanva megoldani a számodra szorult helyzetet, minthogy annak rendje és módja szerint lehúzott ablakon át, habzó szájjal szidják a felmenőidet, vagy azoknak a felmenőit. (igaz történet).
Ha kell elmagyaráznak bármit még egyszer, és nem veszik magukra mikor szólsz, ha nem vagy hozzászokva a kiejtésükhöz.

Barátságos, vidám, derűs nép ez akik nem balhéznak, de annál szívesebben fogadnak be.

Szóóóóval Galway városából kaptam egy e-mailt, az egyik legjobb galway-i hotelből.
Az összes fordulón sikeresen teljesítettem, felvettek elég hamar, és elkezdtem szépen dolgozni.

A hoteltől  40 másodperc találtunk egy kiadót szobát, 500 euróért, egy dupla ágyas szobát béreltünk és egy lakásban éltünk még 4 emberrel. Egy ír és egy svájci-olasz párral. Ez egy elég érzékeny téma, mármint osztozni egy lakáson 6-an de túl lehet élni valahogy. Halvány lila fogalmam sincs miért, de valahogy gyakorlatilag lehetetlen szobát bérelni ha párban vagytok. Mindenhova csak férfit, vagy csak nőt kérnek, akármilyen is, csak egyedül legyen.
Szerencsétleneknek...elképzelni sem tudom milyen traumákon kellett átesniük ahhoz, hogy már csak ne is hirdessenek meg olyan szobát amit párok is kivehetnek. Csak az anyagi vonzatra tudok gondolni, meg esetleg arra, hogy a párok néha hangosak amikor veszekednek, ...sőt sokszor akkor is azok ha nem veszekednek.

A főbérlőnk egy szociopata menopauzából kilábaló ír nő volt. Az egyetlen ellenszenves ír akivel találkoztam. Amikor beköltöztünk ott sem volt, csak egy Finn nevű megbízottjával ügyintéztünk, akiről mai napig nincs fogalmam, hogy kicsoda. Megkukkantottuk a személyi igazolványát, biztos ami tuti, de megérted, ha azt mondom, hogy kényelmetlen érzés az első havi ( plusz egy havi kaució) bérletet odaadni egy teljesen ismeretlennek, aki még csak ott sem lakik, de Martina küldte, ugyanis  a hölgy egy másik városban él és nem tud felfáradni, hogy személyesen vegyen át 1000 eurót... egyem meg az ilyet.

A munkahelyem egy hatalmas komplexum a hotel 2 emeltéről nyílt, ízlésesen berendezett medence + szaunák helységbe nyílt, ahonnan egyik irányban kezelőszobák voltak, a másikban öltözők, onnan csodaszép tölgy lépcsőkön vezetett fel az út, egy ún. relaxációs térségbe ahol, ágyak sorakoztak, kettesével diszkréten elválasztva, újságokkal megpakolt dohányzóasztal ,teákkal, gyümölcslével ellátott kis pult, és körbevéve full üveggel amint keresztül egy kis bambuszos zen kertecskére nézel, patakkal meg tökéletesre csiszolt kis kavicsokkal. Szép, azt meg kell hagyni.

A lépcső másik oldalán nyílik a folyosó, ahol sorakozik 7 darab kezelő szoba, ott folynak a masszázsok ( nem tudom, hogy máshogy fordíthatnám, mert így kicsit kórházasan hangzik - angolul treatment room a neve és treatment azt jelenti kezelés).
Többnyire mindenkinek megvan a szobája, amit lista szerint hibátlan rendben kell tartani a padlótól és a kilincstől kezdve az ajtó, a zuhanyzó, a zuhanyzó lefolyóján lévő króm borításon át, a csap, a szekrényajtó tapintása, a kikészített zuhanysapka és eldobható fehérnemű elrendezéséig.
5 csillagos berendezés, 5 csillagos szolgáltatás. Minden tökéletes, vagy ha nem is tökéletes, a tökéleteshez nagyon közeli. Mindent pontos leírás szerint hajtunk végre, ami hasznos mert így akárki is a terapeutád bizonyos, hogy ugyanolyan minőségű élményben lesz részed, másrészt a kreativitást csírájában csavarintja ki a terapeutákból.
Az előbb már említett relaxációs területről keresem ki a vendégem, halkan odasettenkedem, megbizonyosodom a nevéről, és beinvitálom az ajtón át, amit természetesen én nyitok ki neki, míg a másik kezemmel a háta mögött igazgatom a lépteit, de hátához nem is feltétlen érek hozzá, ez inkább amolyan auraterelgetés. Bent leültetem, és megkérdezem ismerős-e a spa-val, vagy a termékekkel.
Amennyiben nem, elmesélem, hogy ezek 100 % természetes organikus összetevőkből készült kozmetikumok, melyek különböző termékcsaládokba csoportosulva hozzák ki az Ön bőréből e legjobban, megfiatalítják, táplálják, ránctalanítják és hidratálják azt.
Amennyiben igen a válasz, mindezt megspórolom. 2 fő csoport van a kezelések terén, az egyik az arcon történik, a másik a testen.
Ha testkezelés (amilyen a masszázs is, vagy a pakolás, vagy bőrradír, vagy lávakő, vagy bármi ilyesmi) megkérdezem hogy érzi magát pillanatnyilag, és azt is megkérdezem, hogy szeretné érezni magát a kezelés után. A válasz 90 % ban az, hogy relaxálni szeretne , mi másért jönne egy ilyen helyre végül is.
De néha megesik, hogy elmondják, hát mondjuk ha nem hasogatna hátam, nyakam, vállam, fejem, az is jó lenne.
Ilyenkor mutatok neki 2 féle illatot. (6 fő olaj van, 2 relaxációt elősegítő, 2 energizáló, és 2 izomlazító). Megmutatom azt a kettőt amelyik a legjobban összhangban volt a kívánságaikkal, elmesélem a választott olajnak az összetevőit, és hogy miben fogja ez segíteni a problémájukat.
Arckezelésnél is hasonló sztori csak ott a bőrtípusra vagyok kíváncsi, nem a hangulatra.

Ez után fogom a kis távirányítómat, a viola, narancs zöld színeket váltogatva a szobából egy perc alatt házibulihelyszínt varázsolok, majd megkérem őket válasszanak egy színt, és akkor az marad a kezelés idejéig. Utolsók közt szólok, hogy most egy picit elhagyom a szobát, legyenek szívesen levetkőzni, és csak az alsóneműt magukon hagyni. Majd feküdjenek le fejjel fel/lefelé, és takarják be magukat az ágyon található extra törülközővel.
Én egy perc és visszajövök.

Ez után egy sor előre meghatározott mozdulat jön ,amiket nem fogok leírni, de ha valakit lázasan fűt a vágy, hogy megtudja szívesen átpasszolom e-mailen. Ezek az ESPA procedúrák, az egész világon, az összes létező ESPA-ban ugyanúgy hajtják végre a masszázsokat, az arckezeléseket és ugyanazokra a kulcs tényezőkre fektetik a hangsúlyt: figyelmesség, udvariasság, profizmus.

Erről most hirtelen ne tudom mit írhatnék még, viszont van valami amit már réges-rég  óta szerettem volna megosztani veletek.
Ez csak néhány szösszenet, de higgyétek el nagyban megkönnyítik a masszőrök dolgát.

Ha bemész egy 4 vagy 5 csillagos szállodába ,és megkérdezed (mint férfi), hogy a teljes test masszázs, az mennyire (huncut mosollyal a száj sarkában) teljes test masszázs., akkor ne hidd, hogy a recepciós nem fog szólni a masszőrödnek erről a kis sziporkázó félpoénről, és végképp ne gondold, hogy a tenyeredbe tartott 50 eurós akármin is változtatna.
Az ilyen helyeken nincs happy ending, nagyon nagyon ritka, hogy a masszőrök ilyeneket csinálnak, az még még ritkább, hogy ez nem tudódik ki és nem vágják ki őket azonnal. A szállodák roppant érzékenyek a hírnevükre, nem jellemző, hogy efféléket kockázatnak.
Az utcasarkon lévő kínai, thai, fülöp-szigeteki szalonokban töredék árért sokkal nagyobb szerencsével járhatsz ha hasonló igényeid vannak, de megjegyezném, hogy azért gondold át kétszer... ezek a helyek sem diszkrécióról, sem higiéniáról nem híresek.

Nem beszélünk sokat a kezelés előtt, hiszen tudjuk mennyire várod a masszázsod, de kérlek addig a pár szó erejéig amíg beszélek próbálj meg rám figyelni.
Csak elmondom, mit vegyél le és mit ne, hogy feküdj és, hogy ne.
Ha képtelen vagy erre a 4 mondatra szentelni nekem egy kis figyelmet, mert te sürgősen már elkezdtél vetkőzni, vagy telefont nyomogatni, akkor a " elnézést, ezt is vegyem le? ", "és hasra feküdjek, vagy hátra?" jellegű kérdéseid sajnos megeshet, hogy megválaszolatlanok maradnak.

Ha elmész egy masszázsra, oda azért mész hogy ellazulj, és hogy egy másik ebben tapasztalt személy ebben segítsen téged. Ha megemelem a karod, azt azért teszem, mert most úgy van szükségem a kar, vagy vállizomzatodra, hogy a karodat egy másik pozícióba helyezem, mivel így elérhetek olyan izmokat amiket előtte talán nem.
Én emelem a kart, és nem te!!!
Ha te emeled, akkor a te izmaid fognak dolgozni, és nem biztos, hogy ez megkönnyíti a dolgomat abban, hogy a kezelendő területet úgy közelítsem meg ahogy kellene.
Mind nagyon értékeljük, ha segíteni próbálsz a testrészeid megemelésében, de egy kicsit talán jobban örülnénk, ha hagynál minket dolgozni, végtére is ezért vagyunk itt.
Egyébként a szituáció olyannak fog tűnni, mintha te ellenkeznél, miközben és megpróbálom a lehető leggyengédebb módon vállból kicsavarni a karod. És ezt ugye egyikőnk sem szeretné. Ne tarts a testrészeid sehol sem, kérlek.
Vegyél egy nagy levegőt, fújd ki, és lazítsd el minden izmod. Köszi :)

Általában minden masszőr megkérdezi a masszázs legelején :" Kényelmes ez így Önnek?"
Ne szégyelld azt mondani, hogy nem. Ha nem az akkor kitalálunk valamit, kapsz még egy párnát, még egy hengert a bokád alá, vagy még egy takarót, amire szükséged van.
Akkor is ha az elején kényelmes, de valahogy egy idő után nem az, nyugodtan szólj, mitől éreznéd kényelmesebbnek a helyzetet, és hidd el, mindent meg fogunk tenni azért, hogy neked jó legyen.

A masszázsok mindig meghatározott ideig tartanak. Legyen az 25, 45, 55, 75, 90 perc.
Ha azt mondom "A masszázsnak vége hölgyem, még relaxálhat egy picit, aztán szíveskedjék felöltözni, kint a recepciónál találkozunk" , az nem jelenti azt hogy van még 10 percem társalogni (akkor sem ha nagyon udvariasan tőszavakban válaszolok), és végképp nem jelenti azt ,hogy még egy egy kicsit megnyomkodnám a jobb lapockát, mert ott még mindig mintha, lenne egy kis csomó. Nem ,még 3 percre sem.

És az egyik legfontosabb: Legyen bennünk annyi tisztelet, hogy ha esetleg egész nap melóztunk, dobunk egy zuhanyt mielőtt masszázsra megyünk, és végképp legyen bennünk annyi, hogy megmossuk a lábunkat mielőtt pediküröztetünk.

Köszönjük! :)

Teltek múltak a hetek, és én egyre jobban beilleszkedtem, Alessio viszont még mindig nem talált munkát. Neki elsősorban mint krupié keresgéltünk, de aztán már küldtünk életrajzot mindenhova ahova csak lehetett. Volt egyetlen casino a városban ahova behívták mondjuk 2 hetente háromszor, de olyan is volt, hogy egyszer sem.
Behívták oda ahol, én dolgozom pincérnek, és 2 próbanap után azt mondták, hogy ez így teljesen oké, küldik majd e-mailen, a részleteket. Azután soha nem jelentkeztek.
Jelentkezett concierge-nek ( az a figura aki a hotel ajtajában áll, üdvözöl, felviszi a szobába a csomagjaid, eldumálgat veled, segít ha bármi nyűgöd van) is ugyanabba a hotelba, de ott is 3 fordulós az interjúsorozat, interjúk közt 1-2 hét szünettel.
2 hónapot volt munka nélkül, és akkor kezdett becsavarodni attól, hogy nem normális, hogy én dolgozom, mint nő, ő pedig otthon ül, és vár. Én ismételgettem, hogy tudunk, hogy ez lehet, hogy meg fog történni, de nekem ez átmenetileg nem probléma, várjon csak türelemmel... de akkor is egyre boldogtalanabb lett. Én nem tudtam hogyan segíthetnék, ő viszont nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy haszontalan és, hogy mit próbálhatna még meg.
Én éreztem, hogy nem boldog, és ha szeretsz valakit és az illető nem boldog az akarva akaratlanul a te boldogságodra is kihathat egy idő után.

Megvettünk neki egy jegyet augusztus közepén, és visszament Máltára.
Szeptember 6-án pedig már én is itt voltam, Máltán.

Ez azért nem volt ilyen egyszerű folyamat.
Először próbáltuk megoldani észérvekkel, hogy talán elkezdhet dolgozni mint egy akármi, és majd idővel alkalmazza az egyik casino, amiről kiderült, egy ott dolgozóval történt beszélgetés során, hogy nem valószínű mert így is leépítenek, és egyébként is itt senki sem teljes munkaidős, hanem részmunkaidősök, és sosem tudod biztosan mennyit dolgozhatsz.
Aztán beszélgettünk távkapcsolatról, szakításról, szünetről, miegymásról, de ezek már messziről is gusztustalan kifejezések, úgyhogy úgy döntöttünk visszajövünk Máltára, együtt.

Nekem még le kellett töltenem a felmondási időmet, de azon kívül semmi más elintézni valóm nem volt.A kollégáim nagy része (nő létén) megértette a döntésemet, és elfogadták, hogy most ez így alakult. Azt mondták bármikor visszafújna a szél ne habozzak tudatni ezt velük.

Egy részem sajnálja, hogy így alakult, mert így már megint külön országban élek a családomtól, és az öcsém nem lesz másfél órányi autózásra tőlem, és Apu, neked mondom, nagyon sajnálom, hogy így alakult, de akármilyen messze vagyok ugyanúgy szeretlek benneteket!

Másrészt viszont visszajöttem a 32 fokba, és el sem hittem mennyit dob ez a hangulatomon.
Nyilván azok amikért az előzőbb bejegyzésemben lehordtam Máltát, ezek a selejtek nagy része még mindig jelen van, bár most, hogy töltöttem egy kis időt távol, és így jöttem vissza, máshogy nézem az egészet. Nem tudom leírni miért, de  hazaérkezős érzés volt, nyilván nem olyan mint mikor Magyarországra megyek, de olyan "tudod,hogy mi hol van, melyik busz merre megy" féle kényelmes nem-elveszettség.

Vannak és lesznek (még hozzám egészen közel álló személyek) is ,akik elítélik a visszavándorlási döntésemet, vagy nem értenek egyet vele. Teljesen igazatok van, lehet hogy egy párhuzamos univerzumban én sem értenék egyet magammal. De most végiggondoltam, hogy hány olyan embert ismerek akik feladtak egy működő párkapcsolatot a pályafutásuk miatt, és ezt követően kitartóan, huzamosabb ideig boldogok maradtak volna, és az a helyzet, hogy egy ilyet sem tudom mondani.

Hibáztam már racionális döntéseket hozva, szívre hallgatás helyett és nem szerettem volna még egyszer ugyanabban a gödörben találni magam. Nagyon értékelem az aggodalmat, amit kapok néhányaktól, és higgyétek el, azért tettem így mert így éreztem helyesnek. Nem szerettem volna azt, hogy az évek távlatából visszatekintek és csak azzal a gondolattal sínylődök "Mi lett volna, ha...?"
Alessio követett engem Írországba, úgy éreztem igazságosnak, ha nem hagyom magára amikor most rajtam a sor, hogy kövessem, ha már egyszer így alakult.

Ha lenne esélyem az egészet előretekerni, semmit sem csinálnék másképpen.
Megint olyan helyzetbe hoztam magam, ahol kihívásaim voltak. Egy idegen helyen, a semmiből valameddig jutni, eltölteni egy csomóóó időt a családom egyik felével, és a kisöcsémmel!
Ha már semmi más is de a családommal töltött idő nekem megért minden egyes centet amit erre az oda-vissza költözésre költöttem. És még véletlenül sem hívom ablakon kidobott pénznek, mert ez olyan pénz volt, amin időt vásároltam. Időt, amit velük tölthettem el. Semmit sem csinálnék másképpen.

Itt Ale 3 nap elteltével visszakapta a munkáját onnan, ahonnan eljött, én pedig egy barátom segítségével kaptam munkát egy hotelban. Itt nincs az a pucc ami az előző helyeken, de megbecsülnek mint embert, hagyják, hogy kiéljem a kreativitásomat, és masszázsok közben 10-15 perc szünetet kapunk, és jó a jatt. A hangulat jó, a főnököm egy angyal, és tényleg úgy semmilyen kivetnivalót nem tudnék most mondani a hellyel kapcsolatban. Ja de, mégis. A vendégek nagy része nyugdíjas, ami enyhe kifejezés, sokkal életszerűbben hangzik ha azt mondom, a vendégek fele alig él. A másik felük pedig egészen rendben van, de süket, mint az ágyú. Ja, és 90 % -uk csak és kizárólag németül karattyol.
Na én egyáltalán nem vagyok rosszban a nyelvekkel de a némethez valahogy sosem volt gusztusom.
Ily módon az activity-s mutogató képességeimet szinte már tökélyre fejlesztvén akármit elmutogatok, de tényleg - akármit!
Elmakogom, hogy hova, miként feküdjenek, forduljanak, öltözzenek,a közben pedig helyenként elhangzó kis gyerekkori anekdotákat percenkénti elmosolyodással, és bősz "JA"-zással nyugtázom.
Idősek, nem is annyira törődnek azzal amit mondasz, olyan társaságot keresnek, akikkel megoszthatnak néhány gondolatot. Nyelvtudás itt nem is igazán kell.

Szóóóóval, most van munkán itt megint, átmeneti, de erről majd később...November közepe van és 25 fok. Hallom otthon is jó idő van, ez tök állati, menjetek kirándulni, látogassátok meg a nagyszülőket! Menjetek el sétálni. Én tuti ezt tenném, ha otthon lennék.
Itt szépen lassan megint felzárkóztunk.
Kivettünk egy csodaszép lakást 400 euró, két szoba, számlákkal együtt 500. (csak az összehasonlítás végett írom).
Legközelebb küldök képeket a lakásról de egyenlőre meg be kell lakni - ahogy nagymamám mondaná.

Remélem mindenkivel minden rendben van!!

Még egy dolog:
A világban történő tragédiákról szerettem volna még annyit mondani, hogy nagyon nagyon szomorú ami történt az elmúlt hónapokban szerte a világon. Megéri gondolkodni,mielőtt akármit is mondunk, vagy csinálunk, vagy megítélünk, és megéri mérlegelni mit hiszünk el a tv-ben, rádióban, interneten látottakból azért mert valószerűek, és mit hiszünk el azért mert olyan információt közölnek amilyet hallani szeretnénk!
Olvastam a minap egy kis sztorit, azzal búcsúzom most.

 Egy este az öreg cherokee indián két farkasról mesélt unokájának, melyek minden emberben harcolnak.

Így szólt: "Fiam, a harcot két farkas vívja, mely mindegyikünkben benne lakozik.

Az egyik a gonosz.

Ő a harag, az irigység, a féltékenység, a gondok, a fájdalom, a mohóság, az arrogancia, az önsajnálat, a bűn, az előítéletek, a kisebbségi érzések, a hazugságok, az álszentség és az ego.

A másik a jó.

Ő a boldogság, a béke, a szeretet, a remény, a vidámság, az alázat, a jóság, a jóakarat, a rokonszenv, a nagylelkűség, az egyenesség, az együttérzés és a hit."

Az unoka pár percig eltűnődött nagyapja szavain, majd megkérdezte:

 - "Melyik farkas nyer?"

 - "Az, amelyiket táplálod." 

Nemsokára jelentkezem!

Puszi!