Sziasztok!
Vége lett életem egyik eddigi legfárasztóbb időszakának. Mint ahogy azt elég sokan tapasztalták, tanulmányokat folytatni és dolgozni egy időben nem kimondottan a legpihentetőbb és korántsem a legstresszmentesebb életmód. Az elmúlt 6 hónapban én ezt csináltam, és a személyes véleményem továbbra is az, hogy sokkal könnyebb valamit jól véghezvinni úgy, hogyha arra és csak arra a dologra koncentrálsz. Dolgozni csak pontosan, szépen...csakhogy nem mindig egyszerű ezt az elvet a gyakorlatban is kivitelezni, akármilyen bölcs is volt József Attila, gyanítom nem lenne felhőtlenül boldog ha látná, hogy a napjainkban ez a világ mégis milyen szeles. Az előző héten összesen 6 vizsgám volt. 5 írásbeli, 1 gyakorlati. Az írásbelik témaköre bőr és arckezelések, manikűr & pedikűr, gyantázás, smink, üzleti alapok, a gyakorlati pedig ezeknek a fizikai demonstrálása 2 óra 40 percen belül. Ennyi időm volt véghezvinni egy arckezelést, bőr-analizációval, konzultációval, szemöldökfesést, szempillafestést, arcpakolást, sminket, manikűrt, gyantázást.
Nem tudom kit mennyire érdekel a témakör, nem szeretném a fiukat hüvelyfertőzéses reklámokhoz hasonló gondolatokkal terhelni, szóval igyekszem alaposan de rövidre zárni ezt a lányos témakört.
A gyakorlati vizsgán megjelent egy felsőbb osztálybeli brit hölgyemény, nagyon kedvesnek tűnt, sőt, még az is lehet hogy az, bár a vizsga kezdetének a pillanatától abszolút úgy tűnt hogy a mosolygásért felelős izmai maximálisan el vannak sorvadva. Szerencsére kiderült hogy normális izomfunkciókkal rendelkezik, csak valahogy sokkal hitelesebbnek gondolta a nemzetközi vizsgabiztos szerepét ha úgy vizsgálja a kezelésedet, mint a vallatótiszt a kémeket.
Amikor elkezdtem a sulit számítottam rá, hogy nem csak arról fog szólni, hogyan töltsünk el egy szalonban 3 órát miközben olyan dolgokra költünk pénzt ami a testünkön, és a bőrünkben végbemenő természetes biológiai folyamatok lehető leghatékonyabb lelassítását igyekeznek véghezvinni, ám mégis sokkal több biológiai, kémiai és fizikai elvet kellett megtanulnom mint életemben bármikor, kivéve talán az otthoni masszázssulit.
Előnyöm volt, mivel nagyon sok részt már otthon megtanultam, szóval anatómiailag, fiziológiailag, már a legtöbb dolgot eddig is tudtam, csak át kellett rendeznem őket a fejemben egy másik nyelvben való gondolkodásra. A vizsgakérdések hol nevetségesek voltak, hol pedig nevetségesek nehezek.
Példának okért ha az a kérdés, miként kell véghezvinni a konzultációt a klienseddel és a választási lehetőségek : a) ítéld meg a klienst faji hovatartozás szempontjából, b) ítéld meg a klienst vallási szempontból c) igyekezz nyitott kérdéseket feltenni, és tart a szemkontaktust, vagy d) ne nézz a kliensre és faggasd a magánéletéről, akkor elég valószínűtlen, hogy valaki annyira ostoba, hogy ne a helyes választ jelölje meg. Másrészről mikor azt kérdezték hogy a folyékony alapozókban milyen szerepet szolgál a magnézium szerát, melyik az a sejtosztódási stádium amikor a kromoszómák még kapcsolódnak egymáshoz, de a sejtmag még közös, vagy milyen hatással van a bőrre a ceramid, a lanolin, a hyaluron vagy a méz, akkor már tökmindegy hogy mik a választási lehetőségek, ha nem tanultad meg - nem fogod tudni. Még mindig van egy nem olyan rossz 25 %-os esélyed hogy betippelsz valami használhatót, de az elég csekélyke ha vizsgáról beszélünk (és akkor is ha bármi másról beszélünk).
Nem tudok még eredményeket. Hetekig nem is fogok még tudni. Azt tudjuk ,hogy a gyakorlati vizsga mindenkinek meglett. Az elméletit rész úgy érzem jól sikerült, kifejezettem az üzleti írásbelin, ami nyilván a szívem csücske volt, meglepően jól felkészült voltam. Viszont a smink az valami botrányosan csehül sikerült, bevallom férfiasan.
Már az első (!) kérdésben volt 2 olyan latin kifejezés amikről ha valaki azt mondja, hogy egy ritka állatfaj neve akkor halál nyugodtan igazat adok neki, tegyük hozzá azt is hogy 5 percenként mentem oda a tanáromhoz megkérdezni (amit szabad) hogy most ez a kérdés vajon akkor miről is szól, mert abban sem vagyok biztos hogy ha magyarul lenne akkor tudnám értelmezni.
Szóval legjobb esetben minden meglesz és lesz egy diplomám 1-2 hónapon belül, ami egy jó dolog.
Legrosszabb esetben a smink részen elbukok, és megcsinálom megint 4-8 hónapon belül, ez esetben diplomám csak 10 hónap múlva lesz, de így sincs különösebb okom szomorkodni mert az égvilágon sehova sem sietek. Azért remélem a legjobbakat, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy még idén lesz diplomám. (Hihetetlen hogy mindjárt vége az évnek....)
Újdonság megint. Költözök. Megint. Ötödjére. Nem, nem azért mert szeretek, hanem mert kisebb problémák adódtak az itthoni körülményekkel. Nem fogok sárral dobálózni, a lényeg annyi, hogy az egyik lakótársam és az én életstílusom nem egyeztethető össze.
Ő szereti a társasági életét a lakásban lerendezni, akkor is ha vizsgára tanulnék, ehhez pluszba hozzájárul egy jelentősebb alkoholprobléma, és kész a "nem szívesen jövök haza" életérzés.
Leültem velük, mondtam, hogy senkit sem hibáztatok de nem érzem így jól magam, s heteken belül ki fogok költözni de nem megyek el addig míg nem találok a helyemre másik lakót, mert nem akarok kitolni senkivel. Mondták, hogy ők is költöznek inkább, úgyhogy szerződést kell bontanunk, mindenki rövidebb lesz 270 euróval, de ez van.
Ezek csak színes papírfecnik, majd lesz belőlük másik.
Rágalmazom azokat a híreken miszerint világrekord megdöntést kísérelek meg egységnyi időben véghezvitt költözések szempontjából. Nem fogok többet olyat írni, mint legutóbb, hogy " most itt fogok lakni egy évig", mert fogalmam sincs mikor mit fogok csinálni, őssze-vissza változnak a dolgok, és hogy őszinte legyek ez egyáltalán nincs ellenemre.
Páran már láthatták facebook-on, hogy kapcsolatban vagyok. Ez igaz. 10-11 hete.
Elég sokat elmélkedtem azon mennyire akarok ilyen privát információkat megosztani egy ennyire publikus blogban, de arra jutottam, hogy alapvető dolgokat el fogok árulni nektek, mivel Ő most pillanatnyilag a mindennapjaim része, és előbb vagy utóbb úgyis hallanátok felőle.
Megkockáztatva hogy keresztet fogtok vetni rám, elítéltek, féltetek, aggódtok és nem értetek egyet, még azt is elárulom, hogy az új lakásba vele költözök.
Iiiiiiigen. Túúúl korai, én is tudom.
Ellenben bármennyire hihetetlen, van jó indokom egy ilyen lépés meghozatalára (is).
Nem tudom mi lesz a jövőben, azt tudom mi van most. El kell költöznöm, neki is ki kell költöznie a mostani helyéről november 15-ig és felröppent a gondolat, hogy mi lenne ha összeköltöznénk. Valószínű úgyis összeköltöznénk előbb, vagy utóbb, persze siettető körülmény az, hogy nekem most kell költöznöm és nem előbb, végképp nem utóbb. Amennyiben most elköltözik mindenki külön - külön, aztán pár hónap múlva összeköltöznénk valaki megint pénzt bukna el, így viszont még spórolunk is, mivel sokkal könnyebb 2 embernek megosztani egy lakás költségeit, főleg ha még együtt is vannak, és nem csak a z ingatlanon osztoznak.
Igen, ettől még korai, én is tudom, ne higgyétek, hogy nem vagyok tisztában vele, de én úgy érzem nem lesz probléma, ha meg lesz akkor majd ráérünk akkor aggódni. Ez most egy ilyen lépés volt. Igen, komoly döntés, igen, tudom.
Alessionak hívják, krupié egy casinoban, ami a lakásommal szemben van,
itt ismertem meg mikor apuval elmentünk pókerezni. Velem egykorú. Olasz.
Pontosabban szicíliai, de nem, nem a maffia embere. Találkoztunk néhányszor a casinoban, aztán a casinon kívül, teltek a hetek, én pedig elég hamar elképesztően szerelmes lettem.
Roppant érdekes dolog ez a szerelem. Egyesek szerint csakis biológiai és kémiai okai vannak, és mi ezeknek
az áldozataként végeznénk tovább fajfenntartó tevékenységünket. Amit nem
tennénk meg, ha belegondolunk, mennyi áldozatot kell hozni. Tehát ezért
a természet kegyessége miatt, mi addig is jól érezhetjük magunkat, s
erre a megoldás a szerelem.
Számomra lenyűgöző hogy néhány kis pöttömnyi peptid és hormon hatására milyen mértékben meg tudunk kattanni.
Az agyalapi mirigyünk fondorlatos módon oxitocint termel minden egyes kézfogásnál vagy összebújásnál, és irgalmatlan mennyiégű dopamint termel amint meglátsz egy bizonyos arcot. A tudósok felfedezték, hogy a feniletilamin egy agy által termelt,
ingerületátvivő anyag, mely felelőssé tehető azért, ha valaki őrült
szerelembe esik. Az amfetamin természetes formája, mely elárasztja az agyat szexuális izgalomba jövetelkor.
A
gond csak az, hogy a szakemberek azt is megállapították, hogy a
feniletilamin csak körülbelül a kapcsolatok első 3-5 évben
működik(statisztikák szerint a legtöbb szakítás az 5. évben történik).
Ez ahhoz az emberfejlődési teóriához vezethető vissza, mely azt
feltételezi, hogy az ősidőkben a férfi csak addig maradt a párjával, míg
gyermeket nemzett neki, majd védelmet nyújtott addig, míg a gyermek
önállóan helyt nem tudott állni a klán mindennapjaiban. Természetesen a
hosszú távú kapcsolatok nem csak a feniletilamin jelenlétén múlnak.
Az oxitocint lehetne hormonális ragasztónak is nevezni, mert
tulajdonképpen ez működik, amikor feniletilamin
már nincs jelen a szervezetben. Hatása erősebb a nők esetében, mivel az
ösztrogén erősíti, viszont a tesztoszteron csökkenti működését.Ugyanez a hormon szabályozza a stressz megjelenését vagy épp meg nem jelenését.
Kutatások szerint az oxitocin szint az optimális alatt van mindkét
nemnél, amennyiben legalább hetente legalább kétszer nem élnek meg
orgazmust. Emellett egy másik kutatás - melyet 3500 résztvevővel
végeztek – azt a konklúziót vonta le, hogy akik legalább hetente háromszor szeretkeznek, a valós koruknál 10 évvel fiatalabbnak néznek ki. ( ami azért valljuk be elég bámulatos). A vizsgálatban résztvevő alanyok között voltak európaiak, és amerikaiak is.
Az agyi jutalmazórendszer kulcsa a dopamin. A dopamin az érzelmekért leginkább felelős, fokozott figyelmet, izgatottságot szabályozó ingerületátvivő anyag. Ugyanez a hormon játszik szerepet a kokainfogyasztóknál, és pontosan ugyanez az oka annak is, hogy mikor szerelmi válságba kerülünk, vagy hiányolunk valakit az érzés szinte teljesen megegyezik az kábítószer-megvonás tünetegyüttesével.
Még meg kell említeni a szerotonint ha már ennél a témánál vagyunk.
Bizonyossággal állítható, hogy a szerotonin hiánya összefüggésbe hozható a depresszióval.
Az antidepresszáns gyógyszerek úgy hatnak, hogy megemelik a szerotonin
szintet, akár olyan hatást is elérhetnek, mint egy kellemes, meghitt
beszélgetés a hőn imádott társunkkal. Az állatkísérletek során azt
tapasztalták, hogy magas szerotonin szint növelte a szelektivitást, míg az alacsonyabb szint kimutatásakor kevesebb agresszivitás jelentkezett.
Mindent összevetve szerelmesnek lenni az egyik legegészségesebb dolog, és azt hiszem olyan lépések meghozatala mint egy ilyen korai összeköltözés sokkal indokoltabb így, mivel most nem vagyok 100%- osan normális.
Mint eddig, remélem a legjobbakat, és ahogy eddig ez bejött, egyáltalán nem érzek aggodalmat vagy félelmet.
Amit érzek az az, hogy szerfelett boldog vagyok, és örülök hogy most egy olyan helyre fogok "haza" menni, ahol tényleg csak a mi motyóink vannak, és örülök annak hogy a jelenlévő másik ember is ugyanabban a lakásban lakik amiben én.
Igen, 8 hónap kellett hozzá, de most elmondhatom, hogy gondolkodás után sem találok különösebb okot panaszra. Van egy jó állásom, letudtam a vizsgáimat, van építeni-való karrierem, egy csodaszép lakásba költözöm be még ezen a héten (amiről képeket a következő postban fogok mutatni nektek), egy hihetetlen párkapcsolat tagja lehettem, egy olyan országban ahol még mindig többnyire pólós idő van.
A lakásnak egyébként 2 szobája van, hogy mindig tudjon nálunk lakni aki jönne látogatni, úgyhogy innentől kezdve már rajtatok áll gyerekek, nem legitim kifogás ,hogy drága a szállás. :)
Utolsó témaként felvetném, hogy eddig úgy terveztem hogy Magyarország lesz az az ország, ahol megöregszem. Mert gyönyörű, mert csodaszép fővárosa van, és mert egyszerűen semmi máshoz nem fogható, azt meg már nem is említem, hogy itt születtem, ez a hazám.
Mindazonáltal a huncut kis kormányunk mintha ezt valahonnan megneszelte volna, és bár halvány fogalmam sincs róla mi a baja a tisztelt felső párszázaknak a haza még visszamenni szándékozó, vagy épp otthon rabszolgáskodó magyarokkal, olybá tűnik megtesz minden lehetséges pökhendi és felháborító dolgot azt elősegítendő, hogy nem vágyjak vissza ebbe az országba, akár kihátrál az Unióból, akár nem.
Nem a 700 forintról van szó, amit elvileg a szolgáltató fizet ( ahogy a bankadót ugye...)(bár elég elborzasztó tény, hogy igenis sokaknak a 700 Ft is megemlítésre méltó kiadás ma otthon).
Minden tiszteletem a tömegeknek, az összes egyes tagjának, hogy kinyitja a száját egy olyan korban is ahol ezért már nem egy és nem két embert lehetetlenítettek el.
Szeretném az ellenkezőjét hinni, de nincs olyan, ami ne történhetne
meg. Egyszerű pszichológiai kényelem ez, útvonalfüggőségek mentén
gondolkozunk. A nagy stratégák viszont fordulópontokat keresnek, ahol
trendek homlokegyenest ellenkező irányokat vehetnek. Egy éve nem hittük
volna, hogy nyugodtan nézegetjük az orosz katonák ukrán területen folyó
háborújáról szóló videókat. Azt sem hittük volna, hogy Edward Snowden az
elmúlt évtized amerikai jelentéseit ripsz-ropsz feltölti a netre.
Ugyanígy most elképzelhetetlen, hogy Magyarország a NATO-védelmet
kockáztassa, de alighanem éppen ez történik.
Mi meg nem tudjuk hova nézzünk, vagy inkább hogy honnan fordítsuk el a tekintetünket.
Nagyon elszomorít, hogy az ország , melyet teljes szívemből szeretek a szemünk láttára válik valamivé, ami lassacskán sok mindennek nevezhető, csak élhetőnek sem.
A mostani generáció ereje igencsak le lett becsülve. Bármire képesek vagyunk, vagytok.
Ennek dacára nehéz erőt meríteni onnan, ahol évtizedes keserűség, boldogtalanság, igazságtalanság és korrupció lapul. Csak remélni tudom, hogy haza tudok menni egyszer úgy, hogy ne vágyjak el megint. Őszintén remélem.
Nem érzem teljesen hitelesnek, hogy innen messziről okoskodok erről, én, aki mindezt, (a fent említett okokért is) ha ideiglenesen is, de a hátam mögött hagytam, nem is szándékom bölcselkedni, csak leírtam a véleményemet.
Valahogy meg kell mégis őriznünk a békénket, a boldogságunkat, meg kellene próbálnunk lelkesek, reménykedőek, optimálisak, motiváltak maradni, másként nagyon nehéz lesz ezen a közigazgatási rendszeren fogást találni egy olyan államban, ahol az Országgyűlés házelnőke az interjúiban bizalmasan emlegeti az amerikai külügyminiszter-asszonyt és fittyet hány arra az elég jelentős részletre, hogy az államok külügyminisztere másfél éve férfi...
Nincs ötletem, mit kéne tenni, tényleg, fogalmam sincs, de azt hiszem, hogy a nagyobb baj az, hogy ide nem lesz már elég egy jó ötlet.
Jajistenem, hát le a kalappal még egyszer azok előtt akik fel mertek állni mégis, akkor is mikor mindenki más ülve maradt. Így tovább, beszéljetek amíg nem kell minden szó után adót fizetnünk ékezetes járulékkal.
A végére szeretném megosztani veletek egy jó barátom egyik dalát, (amit habára legkevésbé sem logikus módon, de csak a post elejére tudtam beilleszteni, akárhogy próbáltam idehúzni alulra, nem sikerült), ha bárkinek motivációra lenne szüksége, ajánlom figyelmébe. A videó arról szól, hogy lehet egy fából készült gondosan összeragasztott, profin beállított és szaktudással kezelt formás kis dobozzal inspirálni.
https://www.youtube.com/watch?v=dqLZ1A-nZdk
Vigyázzatok magatokra!
Ölelek Mindenkit!
:)
Dóri
2014. október 27., hétfő
2014. szeptember 15., hétfő
Belenéztél!
Van egy játék, ami a velem egykorúaknak, a pár évvel idősebbeknek, és olykor-olykor még a jóóóóval idősebbeknek is nosztalgikus emlékeket csal a mindennapjaiba. Ha jól tudom a játéknak nincs konkrét neve, egyszerűen csak egy karika, vagy kör a szignója amit a hüvelykujjunk és a mutatóujjunk segítségével alkotunk. Mivel végtag-végeink hajláspontjainak száma teljességgel konstans, így a kör ezen speciális esetben nem fedi 100 %-osan az "adott ponttól azonos távolságra elhelyezkedő pontok halmaza" leírást.
Elmagyarázom a szabályokat. Nem kell rizikó szabályokhoz hasonló szisztémától rettegni, ezt a játékot általában alsó osztályban kezdik megismerni a fiatalok, úgyhogy ehhez mértem komplikált a dolog.
Mutatunk egy karikát, ahogy a képen is látszik.
Nincs Anna és Berci, és nem lesz András és Béla sem.Van tehát A és B.
A mutat egy karikát. B-nek van 3 lehetősége.
Vagy belenéz, ami a legrosszabb választás,tekintve a konzekvenciákat,( lejjebb azt is kifejtem miért,) vagy ignorál, vagy kilyukaszt.
Én nem tudok róla, hogy a játéknak lenne bármilyen szexuális hátszele, szóval a lyukasztást itt úgy értem csupán, hogy egy másik kéz egy másik ujjal, belenyúl a karikába, majd az ujjat a karikából tüstént el is távolítja.
Tuuuuudom, tudom, most van rá elenyésző esély ,hogy a rokonaim egy része a fejét fogja, mondván "most komolyan egy ilyen belyegyzésre vártunk hetekig", de azt kell hogy mondjam : Igen.
Anyu, Apu tisztelettel elnézéseteket kérem, de ez a játék meghatározta az én és még sok más korombeli suhanccimborám gyerekkorát, úgyhogy innentől kezdve, aki ismeri a szabályokat (ahogy most már ti is) annak muszáj játszania. Nincs mese,. Ez olyan mint a brokkoli. Vagy megeszed, vagy hisztizel és utána eszed meg.
Szóóóval. amennyiben B belenéz az A által mutatott karikába, és nem tesz semmi egyéb mozdulatot, a helyzet igen egyszerű. A adhat egy zsibit ( zsibbasztó, medvepuszi, olyan kisebb ,de nem kifejezetten fájdalommentes ütés, ami a behatási zónában ideiglenes izomtraumából kifolyólag zsibbadást vált ki, melyet nemritkán fájdalom és lelkes káromkodás kísér).
Kifejezetten vállra ütünk, akkor is ha szerinted egyes embereknek olyan az arcuk, mintha váll lenne.
A váll még egyéb szerepet is kap, de erről amjd később..
Egyes helyeken még olyan szabályok is vannak az ütéshez mint például,hogy ütés előtt le kell söprögetni a területet, ahogy azt ütés után is meg kell ismételni. Amennyiben ez elmarad, és az ütést elszenvedő fél ezt realizálja, a hibáért ujjabb ütés jár, nyilván itt annak aki az előzőt nem megfelelő körülmények között végezte el. Még olyan szabályok is vannak helyenként, miszerint aki a zsibit nem köszöni meg, annak automatikusan jár mégegy, és remélhetőleg a második alkalommal már rendelkezik annyi mentális kapacitással, hogy azt már megköszönje, különben egy térdőkontinuumot megszégyenítő végtelenbenyúló erő- és életvesztegetés lesz a história vége. Ezek a söprögetős, megköszönős szabályok hol ismertek, hol nem. Senkit sem lelkesítenék arra, hogy ha azt látja, hogy valaki nem köszön meg egy vállra mért ütést akkor parasztozzuk le az illetőt, mert ezt nem tartom épp a helyénvaló viselkedésnek. Nem mindenki ismeri az összes szabályt, és az is lehet, hogy ők máshogy tudják, mert akiktől hallották azok is máshogy tudták,de ettől még nem lesznek kevésbé jól informáltak, egyszerűen ők máshogy ismerik, ilyen egyszerű.
(Ismerek például egy testvérpárt, akik úgy römiznek, hogy ha lepakolod az összes lapodat szóval "hand"-et csinálsz, akkor nem szúrhatsz be még ide-oda lapokat, hanem várnod kell egy kört.
Én nem így tanultam, úgyhogy az első pár 100 alkalommal mikor ennek a roppant furmányos kis szabálynak köszönhetően nem nyertem megesett, hogy udvariatlan kifejezésekkel illettem a Szabó testvéreket, ezért itt és most elnézést is kérek. De ők viszont így tanulták, és így szokták meg, szóval nincs mit tenni, ha játszani akarsz velük, vagy megszokod, vagy kerítesz még 2 játékost, hogy aztán a többség megszavazza a Szabó-szabály ideiglenes felülírását. :) )
Összefoglalva az 1. lehetőséget.: Ha belenézel és nem csinálsz semmit, fájni fog a vállad.
Második eshetőség. Belenézel és kilyukasztod.
Amennyiben észrevetted, hogy valaki karikát mutat, és voltál akkora balek, hogy még bele is néztél, még mindig szépíthetsz: egy gyors és határozott mozdulattal ki kell lyukasztani a karikát és hopp, máris te vagy az aki belelökte a karikát mutatót a saját vermébe. a pillanat a tiéd, a másik a szüleidet szidja, de az élet szép, hisz senki sem fog indokolatlanul fájdalmat okozni neked.
Viszont itt nagyon óvatosan kell ám cselekedned. Amennyiben a lyukasztás során A elkapja az ujjad mielőtt azt kihúztad volna a karikából, megint te, B vagy a vesztes, hiszen rajtakaptak, amint rajtapkatad őket.
Összefoglalva a 2. lehetőséget: Ha belenézel és kilyukasztod anélkül, hogy az ujjad a másik kezében maradjon, nyertél, ha belenéztél, megpróbáltad kilyukasztani de az ujjatad elkapták, vesztettél.(Még akkor is ha pánikbeteg módon kirángatod az ujjad a másik markából. Ha a lyukasztás nem ment csont nélkül, és csak egy pillanatig is el lettél csípve, megnézheted magad.)
Harmadik kimenetel: Ignorálsz.
Ennek több oka is lehet.
Tegyük fel 2. osztályos korod óta játszod a játékot és már a féléber állapontban még csak stand by üzemmódon működő perifériádból is észreveszed, hogy valaki már megint elképesztően agyafúrt akar lenni.
Vagy olyan érett Fölnőtt az emberünk, aki nem törődik az ilyen gyermekded badarságokkal, és ha bele is néz, legyintéssel fűszerezve kijelenti, hogy neki erre nincs ideje, ugyanis ő egy fölnőtt, ha nem tudnád.
(mielőtt rágalom érne, ismerem a felnőtt szó helyes betűzését, csak szerintem kicsit érezhetőbben leírja a szó mélyebb jelentését az ahogy Antoine de Saint-Exupery használta a Kis Herceg c. művében).
Az utolsó és legfontosabb szabály : Csak váll alatt ér. A vállunk nem más, mint felső végtagunk, azaz karunk csatlakozási pontja törzsünkhöz. Karikát csak váll alatt ÉR mutatni. Ez nem jelenti azt, hogy nem mutathatod váll fölött, de az igaság része az is, hogy a szabályok bármilyen nemű figyelembe nem vétele generációkra visszamenő tiszteletlenségnek minősűl, és volt rá számos példa az ezernégyszázas éves közepe táján, hogy akik az olyan súlyos dogmákat nem tiszteltek mint a váll alatti szabály, tisztázatlan körülmények között, máglyán égtek el.Az ütést manapság, legalábbis azokkal akikkel én szoktam játszani nem igazán adjuk meg. Ez nem nagyképűség, egyszerűen egy idő után már nincs szíved napi 10-szer bántani valakit akit egyébként barátodnak nevezel.
Van aki ragaszkodik a szabályokhoz, ilyen konzervatív körökben nincs választásod, odanyújtod a vállad, elfordítod a fejed, de ez már elég ritka, valamelyest viszont érthető.
A játék dióhéjban ennyiből áll, de nyilván még van némi keretsztori amit jobb ha figyelembe veszünk.
Nem mutatunk karikát olyanoknak akik testi adottságaik nem teszik lehetővé a lyukasztást.
Nem mutatunk karikát olyannak sem, aki a lyukasztást a saját, vagy mások élete, vagy testi épsége kockáztatásával kellene, hogy végrehajtsa.
Minden egyéb esetben mutogathatunk. De amikor mutogatunk, a tenyerünk lefelé néz, és a kör váll alatt kell, hogy legyen.
Jaaaaaaj , nagyon boldog vagyok, hogy mostmár mindenki ismeri ezta játékot. :)
Igen, baromság, de egyidőben elképesztő mennyire fel tud dobni egy unalmas várakozással töltendő 5 percet.
Másrészről (véleményem szerint) egész előnyős kis jelentéssal bír:
Figyelj oda!
Ha ma kimegyek az utcára és körülnézek, minden második embernek tudok csak a szemébe nézni, mert a többiek mind lefelé néznek, valami olyasmire ami az esetek többségében okosabb náluk. Legyen az kutya, vagy készülék.
Ilyen körülmények között ez a játék maga a vegytiszta sikerélmény.
Én a mai napig nagyon szeretem mutogatni, és ez nem igazán segít hozzá bármilyen nemű közszimpátia kiváltásához, de erről valahogy mindig megfeletkezem.
Pont ezért volt meglepő, mikor egy nap, nem tudom milyen felindulásból, de mutattam egy karikát a spanyol kolléganőmnek, mert egyszerűen elfelejtettem, hogy hol vagyok, kikkel vagyok, és anyira ösztönös volt, hogy eszembe sem jutott, hogy nem ismeri.
De ismerte! Belenézett, és elhadart egy sor vulgárisabbnak nevezhető katalás kifejezést.
Ledöbbentem.
Eddig csak és kizárólag magyar emberekkel játszottam ezt, és nem egy és nem kettő olyan sztorit hallottam magyar emberek szájából, hogy "én ott voltam mikor ezt a játékot kitaláltuk", "én meg ismerem azt a Pistát akitől az egész indult valahonnan Ceglédről, Nyíregyházáról, Kosdról, vagy Gyergyószentmikósról."
Lehet , hogy így van, nem fogok én senkit sem hazugnak nevezni, Lehet hogy a ceglédi szokások már ilyen szintű kontinensmeghódításokon mentek keresztül. Akárhogy is legyen, olybá tűnik, a játék világszerte ismert, ami megint csak arra vezethető vissza, hogy ez a világ néha igen pici ám.
Hetekbe telt mire feldolgoztam, hogy a katalánok is ugyanolyan semmirekellő dolgokkal ütik el az unalmas pillanatokat mint mi, mikor egy szíciliai társaságban, ugyanúgy szembetalálkoztam a megrökönyítő ténnyel, hogy a játék még azon a szigeten is nagy közkedvelntségnek örvend.
Hasznos dolognak tartom az egészet mivel arra kötelez, hogy legyél kicsit figyelmesebb , mitőbb, erre egy mókás módon ösztökél, és lehet, hogy csak én látom így, de a Játék, azt hiszem az egyik legfontosabb dolog az életben. Játssz, mint egy gyerek. Jó szórakozást!
Út közben meglátogatott Apukám, mint azt páran tudjátok, speciel azok főleg akik azon a kék, f betűs közösségi oldalon az ismerőseim.
Csodás 6 napot töltöttem vele, és mitagadás rendkívül jó érzés, hogy kijön apukám valahova ahova én jöttem előbb, bemutathatom a kollégáimnak, bemutathatom az egész szigetnek, elvihetem ide-oda, és itt nem csak a "na-büszke-vagy-fater" érzésről beszélek.
Azt hiszem egy kicsit torz manapság ez a legyünk együtt, hiszen nyaralunk dolog.
Valahogy az élvezzük a nyaralást hozzáállás átváltozott egy most jól KELL éreznünk magunkat mániába, nem tudom mikor, biztos valamikor amikor épp nem figyeltünk oda...
Megnézzük a várost mert a várost ugye muszáj megnézni, megnézzük a legszebb partokat mert mindenki megnézi a legszebb partot, akkor is ha egy törölközőnyi hely sincs a földön, mert tudjuk, hogy nekünk most per pillanat már igen is jól kellene éreznünk magunkat, hiszen nyaralunk, erre spóroltunk és még napszemüveget is vettünk, meg szép új fürdőruhát, és közben csak egy dologról feletkezünk el:
arról, hogy tényleg élvezzük a pillanatot.
Apuval eléggé hasonlóak vagyunk. Kivülről abszolút nem - ami abban is megnyilvánult , hogy mikor elmentünk pókerezni kivétel nélkül mindenki azt hitte az asztalnál, hogy a férjem, ami azért elárul egyet s mást az itteni játékosok megfigyelési kompetenciájáról - de minden más nem fizikai szempontból sokat örököltem tőle.
Vicces az egészben, hogy egyetlen egy este terveztük, hogy elmegyünk vacsorázni, az étterembe ahol az első 2 hónapban dolgoztam, mert frenetikus sushijaik vannak. Mit ad Isten, pont akkor volt 3 órás áramszünet.
Jaj, hát mit nekünk áramszünet, otthon is annyi van mint égen a csillag...de ez nem egy futó kimaradás volt, egy házban, vagy utcában, vagy házsorban.
3 óráig nem volt áram. Országszerte. Sehol.Se-hol.
Szerencsére a jobban felszerelt helyek (mint ahova mi is beültünk, és mint olyan, azon a 300 méteren ez volt az egyetlen ilyen) vannak saját generátorok. Ezt nyilván a többi 600 turista is igen hamar észrevette, mivel nem nehéz dolog megpillantani az egyetlen éttermet közel s távol, ahol nem mécseseknél nézegetik az étlapot.
Hála az asztalfoglalás bámulatos intézményének, semmit sem vettünk észre a tömegből.
Azt hiszem életemben először vacsoráztam Apukámmal. Mármint ilyen hivatalos vacsora vacsora, apja-lánya körülmények közt.
Nagyon tetszett, hogy nem volt akkor sem feszültség amikor nem csináltunk semmi turistához illőt.
Felkeltünk, ettünk aztán leült ki egy konyvhöz, ki egy laptophoz, és eltelt 2-3 óra ,úgy hogy egyikőnt sem szólt egy árva szót sem. Nekem - és azt hiszem Neki is - bőven elég volt, hogy egy szobában lehettünk, és ennél többre abban a pillanatban nem is volt szükség.
Ő ott volt nekem, én ott voltam Neki, pont jó volt így.
Jaj, Apu, nagyon király, hogy kijöttél :)
Talán halloták már azt is néhányan, hogy nemsokára hazamegyek.
Igen, ez igaz. Október 1-től 8-ig otthon tartózkodom. A számomat majd megírom azoknak akik kérik, talán egy blogba mégsem rakom bele, remélem nem haragszotok meg.
Végre találkozom Édesanyámmal, akit egy éve nem láttam és remélem minél több más családtagommal is tudok majd találkozni, nem is beszélve a barátokról, régi arcokról, és ki tudom használni ezt az otthon töltött 172 és fél órát annyire amenynire csak lehet.
Addig is vigyázzatok egymásra!
Nemsokára találkozunk!
Ölellek titeket! :)
Elmagyarázom a szabályokat. Nem kell rizikó szabályokhoz hasonló szisztémától rettegni, ezt a játékot általában alsó osztályban kezdik megismerni a fiatalok, úgyhogy ehhez mértem komplikált a dolog.
Mutatunk egy karikát, ahogy a képen is látszik.
Nincs Anna és Berci, és nem lesz András és Béla sem.Van tehát A és B.
A mutat egy karikát. B-nek van 3 lehetősége.
Vagy belenéz, ami a legrosszabb választás,tekintve a konzekvenciákat,( lejjebb azt is kifejtem miért,) vagy ignorál, vagy kilyukaszt.
Én nem tudok róla, hogy a játéknak lenne bármilyen szexuális hátszele, szóval a lyukasztást itt úgy értem csupán, hogy egy másik kéz egy másik ujjal, belenyúl a karikába, majd az ujjat a karikából tüstént el is távolítja.
Tuuuuudom, tudom, most van rá elenyésző esély ,hogy a rokonaim egy része a fejét fogja, mondván "most komolyan egy ilyen belyegyzésre vártunk hetekig", de azt kell hogy mondjam : Igen.
Anyu, Apu tisztelettel elnézéseteket kérem, de ez a játék meghatározta az én és még sok más korombeli suhanccimborám gyerekkorát, úgyhogy innentől kezdve, aki ismeri a szabályokat (ahogy most már ti is) annak muszáj játszania. Nincs mese,. Ez olyan mint a brokkoli. Vagy megeszed, vagy hisztizel és utána eszed meg.
Szóóóval. amennyiben B belenéz az A által mutatott karikába, és nem tesz semmi egyéb mozdulatot, a helyzet igen egyszerű. A adhat egy zsibit ( zsibbasztó, medvepuszi, olyan kisebb ,de nem kifejezetten fájdalommentes ütés, ami a behatási zónában ideiglenes izomtraumából kifolyólag zsibbadást vált ki, melyet nemritkán fájdalom és lelkes káromkodás kísér).
Kifejezetten vállra ütünk, akkor is ha szerinted egyes embereknek olyan az arcuk, mintha váll lenne.
A váll még egyéb szerepet is kap, de erről amjd később..
Egyes helyeken még olyan szabályok is vannak az ütéshez mint például,hogy ütés előtt le kell söprögetni a területet, ahogy azt ütés után is meg kell ismételni. Amennyiben ez elmarad, és az ütést elszenvedő fél ezt realizálja, a hibáért ujjabb ütés jár, nyilván itt annak aki az előzőt nem megfelelő körülmények között végezte el. Még olyan szabályok is vannak helyenként, miszerint aki a zsibit nem köszöni meg, annak automatikusan jár mégegy, és remélhetőleg a második alkalommal már rendelkezik annyi mentális kapacitással, hogy azt már megköszönje, különben egy térdőkontinuumot megszégyenítő végtelenbenyúló erő- és életvesztegetés lesz a história vége. Ezek a söprögetős, megköszönős szabályok hol ismertek, hol nem. Senkit sem lelkesítenék arra, hogy ha azt látja, hogy valaki nem köszön meg egy vállra mért ütést akkor parasztozzuk le az illetőt, mert ezt nem tartom épp a helyénvaló viselkedésnek. Nem mindenki ismeri az összes szabályt, és az is lehet, hogy ők máshogy tudják, mert akiktől hallották azok is máshogy tudták,de ettől még nem lesznek kevésbé jól informáltak, egyszerűen ők máshogy ismerik, ilyen egyszerű.
(Ismerek például egy testvérpárt, akik úgy römiznek, hogy ha lepakolod az összes lapodat szóval "hand"-et csinálsz, akkor nem szúrhatsz be még ide-oda lapokat, hanem várnod kell egy kört.
Én nem így tanultam, úgyhogy az első pár 100 alkalommal mikor ennek a roppant furmányos kis szabálynak köszönhetően nem nyertem megesett, hogy udvariatlan kifejezésekkel illettem a Szabó testvéreket, ezért itt és most elnézést is kérek. De ők viszont így tanulták, és így szokták meg, szóval nincs mit tenni, ha játszani akarsz velük, vagy megszokod, vagy kerítesz még 2 játékost, hogy aztán a többség megszavazza a Szabó-szabály ideiglenes felülírását. :) )
Összefoglalva az 1. lehetőséget.: Ha belenézel és nem csinálsz semmit, fájni fog a vállad.
Második eshetőség. Belenézel és kilyukasztod.
Amennyiben észrevetted, hogy valaki karikát mutat, és voltál akkora balek, hogy még bele is néztél, még mindig szépíthetsz: egy gyors és határozott mozdulattal ki kell lyukasztani a karikát és hopp, máris te vagy az aki belelökte a karikát mutatót a saját vermébe. a pillanat a tiéd, a másik a szüleidet szidja, de az élet szép, hisz senki sem fog indokolatlanul fájdalmat okozni neked.
Viszont itt nagyon óvatosan kell ám cselekedned. Amennyiben a lyukasztás során A elkapja az ujjad mielőtt azt kihúztad volna a karikából, megint te, B vagy a vesztes, hiszen rajtakaptak, amint rajtapkatad őket.
Összefoglalva a 2. lehetőséget: Ha belenézel és kilyukasztod anélkül, hogy az ujjad a másik kezében maradjon, nyertél, ha belenéztél, megpróbáltad kilyukasztani de az ujjatad elkapták, vesztettél.(Még akkor is ha pánikbeteg módon kirángatod az ujjad a másik markából. Ha a lyukasztás nem ment csont nélkül, és csak egy pillanatig is el lettél csípve, megnézheted magad.)
Harmadik kimenetel: Ignorálsz.
Ennek több oka is lehet.
Tegyük fel 2. osztályos korod óta játszod a játékot és már a féléber állapontban még csak stand by üzemmódon működő perifériádból is észreveszed, hogy valaki már megint elképesztően agyafúrt akar lenni.
Vagy olyan érett Fölnőtt az emberünk, aki nem törődik az ilyen gyermekded badarságokkal, és ha bele is néz, legyintéssel fűszerezve kijelenti, hogy neki erre nincs ideje, ugyanis ő egy fölnőtt, ha nem tudnád.
(mielőtt rágalom érne, ismerem a felnőtt szó helyes betűzését, csak szerintem kicsit érezhetőbben leírja a szó mélyebb jelentését az ahogy Antoine de Saint-Exupery használta a Kis Herceg c. művében).
Az utolsó és legfontosabb szabály : Csak váll alatt ér. A vállunk nem más, mint felső végtagunk, azaz karunk csatlakozási pontja törzsünkhöz. Karikát csak váll alatt ÉR mutatni. Ez nem jelenti azt, hogy nem mutathatod váll fölött, de az igaság része az is, hogy a szabályok bármilyen nemű figyelembe nem vétele generációkra visszamenő tiszteletlenségnek minősűl, és volt rá számos példa az ezernégyszázas éves közepe táján, hogy akik az olyan súlyos dogmákat nem tiszteltek mint a váll alatti szabály, tisztázatlan körülmények között, máglyán égtek el.Az ütést manapság, legalábbis azokkal akikkel én szoktam játszani nem igazán adjuk meg. Ez nem nagyképűség, egyszerűen egy idő után már nincs szíved napi 10-szer bántani valakit akit egyébként barátodnak nevezel.
Van aki ragaszkodik a szabályokhoz, ilyen konzervatív körökben nincs választásod, odanyújtod a vállad, elfordítod a fejed, de ez már elég ritka, valamelyest viszont érthető.
A játék dióhéjban ennyiből áll, de nyilván még van némi keretsztori amit jobb ha figyelembe veszünk.
Nem mutatunk karikát olyanoknak akik testi adottságaik nem teszik lehetővé a lyukasztást.
Nem mutatunk karikát olyannak sem, aki a lyukasztást a saját, vagy mások élete, vagy testi épsége kockáztatásával kellene, hogy végrehajtsa.
Minden egyéb esetben mutogathatunk. De amikor mutogatunk, a tenyerünk lefelé néz, és a kör váll alatt kell, hogy legyen.
Jaaaaaaj , nagyon boldog vagyok, hogy mostmár mindenki ismeri ezta játékot. :)
Igen, baromság, de egyidőben elképesztő mennyire fel tud dobni egy unalmas várakozással töltendő 5 percet.
Másrészről (véleményem szerint) egész előnyős kis jelentéssal bír:
Figyelj oda!
Ha ma kimegyek az utcára és körülnézek, minden második embernek tudok csak a szemébe nézni, mert a többiek mind lefelé néznek, valami olyasmire ami az esetek többségében okosabb náluk. Legyen az kutya, vagy készülék.
Ilyen körülmények között ez a játék maga a vegytiszta sikerélmény.
Én a mai napig nagyon szeretem mutogatni, és ez nem igazán segít hozzá bármilyen nemű közszimpátia kiváltásához, de erről valahogy mindig megfeletkezem.
Pont ezért volt meglepő, mikor egy nap, nem tudom milyen felindulásból, de mutattam egy karikát a spanyol kolléganőmnek, mert egyszerűen elfelejtettem, hogy hol vagyok, kikkel vagyok, és anyira ösztönös volt, hogy eszembe sem jutott, hogy nem ismeri.
De ismerte! Belenézett, és elhadart egy sor vulgárisabbnak nevezhető katalás kifejezést.
Ledöbbentem.
Eddig csak és kizárólag magyar emberekkel játszottam ezt, és nem egy és nem kettő olyan sztorit hallottam magyar emberek szájából, hogy "én ott voltam mikor ezt a játékot kitaláltuk", "én meg ismerem azt a Pistát akitől az egész indult valahonnan Ceglédről, Nyíregyházáról, Kosdról, vagy Gyergyószentmikósról."
Lehet , hogy így van, nem fogok én senkit sem hazugnak nevezni, Lehet hogy a ceglédi szokások már ilyen szintű kontinensmeghódításokon mentek keresztül. Akárhogy is legyen, olybá tűnik, a játék világszerte ismert, ami megint csak arra vezethető vissza, hogy ez a világ néha igen pici ám.
Hetekbe telt mire feldolgoztam, hogy a katalánok is ugyanolyan semmirekellő dolgokkal ütik el az unalmas pillanatokat mint mi, mikor egy szíciliai társaságban, ugyanúgy szembetalálkoztam a megrökönyítő ténnyel, hogy a játék még azon a szigeten is nagy közkedvelntségnek örvend.
Hasznos dolognak tartom az egészet mivel arra kötelez, hogy legyél kicsit figyelmesebb , mitőbb, erre egy mókás módon ösztökél, és lehet, hogy csak én látom így, de a Játék, azt hiszem az egyik legfontosabb dolog az életben. Játssz, mint egy gyerek. Jó szórakozást!
Út közben meglátogatott Apukám, mint azt páran tudjátok, speciel azok főleg akik azon a kék, f betűs közösségi oldalon az ismerőseim.
Csodás 6 napot töltöttem vele, és mitagadás rendkívül jó érzés, hogy kijön apukám valahova ahova én jöttem előbb, bemutathatom a kollégáimnak, bemutathatom az egész szigetnek, elvihetem ide-oda, és itt nem csak a "na-büszke-vagy-fater" érzésről beszélek.
Azt hiszem egy kicsit torz manapság ez a legyünk együtt, hiszen nyaralunk dolog.
Valahogy az élvezzük a nyaralást hozzáállás átváltozott egy most jól KELL éreznünk magunkat mániába, nem tudom mikor, biztos valamikor amikor épp nem figyeltünk oda...
Megnézzük a várost mert a várost ugye muszáj megnézni, megnézzük a legszebb partokat mert mindenki megnézi a legszebb partot, akkor is ha egy törölközőnyi hely sincs a földön, mert tudjuk, hogy nekünk most per pillanat már igen is jól kellene éreznünk magunkat, hiszen nyaralunk, erre spóroltunk és még napszemüveget is vettünk, meg szép új fürdőruhát, és közben csak egy dologról feletkezünk el:
arról, hogy tényleg élvezzük a pillanatot.
Apuval eléggé hasonlóak vagyunk. Kivülről abszolút nem - ami abban is megnyilvánult , hogy mikor elmentünk pókerezni kivétel nélkül mindenki azt hitte az asztalnál, hogy a férjem, ami azért elárul egyet s mást az itteni játékosok megfigyelési kompetenciájáról - de minden más nem fizikai szempontból sokat örököltem tőle.
Vicces az egészben, hogy egyetlen egy este terveztük, hogy elmegyünk vacsorázni, az étterembe ahol az első 2 hónapban dolgoztam, mert frenetikus sushijaik vannak. Mit ad Isten, pont akkor volt 3 órás áramszünet.
Jaj, hát mit nekünk áramszünet, otthon is annyi van mint égen a csillag...de ez nem egy futó kimaradás volt, egy házban, vagy utcában, vagy házsorban.
3 óráig nem volt áram. Országszerte. Sehol.Se-hol.
Szerencsére a jobban felszerelt helyek (mint ahova mi is beültünk, és mint olyan, azon a 300 méteren ez volt az egyetlen ilyen) vannak saját generátorok. Ezt nyilván a többi 600 turista is igen hamar észrevette, mivel nem nehéz dolog megpillantani az egyetlen éttermet közel s távol, ahol nem mécseseknél nézegetik az étlapot.
Hála az asztalfoglalás bámulatos intézményének, semmit sem vettünk észre a tömegből.
Azt hiszem életemben először vacsoráztam Apukámmal. Mármint ilyen hivatalos vacsora vacsora, apja-lánya körülmények közt.
Nagyon tetszett, hogy nem volt akkor sem feszültség amikor nem csináltunk semmi turistához illőt.
Felkeltünk, ettünk aztán leült ki egy konyvhöz, ki egy laptophoz, és eltelt 2-3 óra ,úgy hogy egyikőnt sem szólt egy árva szót sem. Nekem - és azt hiszem Neki is - bőven elég volt, hogy egy szobában lehettünk, és ennél többre abban a pillanatban nem is volt szükség.
Ő ott volt nekem, én ott voltam Neki, pont jó volt így.
Jaj, Apu, nagyon király, hogy kijöttél :)
Talán halloták már azt is néhányan, hogy nemsokára hazamegyek.
Igen, ez igaz. Október 1-től 8-ig otthon tartózkodom. A számomat majd megírom azoknak akik kérik, talán egy blogba mégsem rakom bele, remélem nem haragszotok meg.
Végre találkozom Édesanyámmal, akit egy éve nem láttam és remélem minél több más családtagommal is tudok majd találkozni, nem is beszélve a barátokról, régi arcokról, és ki tudom használni ezt az otthon töltött 172 és fél órát annyire amenynire csak lehet.
Addig is vigyázzatok egymásra!
Nemsokára találkozunk!
Ölellek titeket! :)
2014. július 5., szombat
Élni és élni hagyni
" Kultúra
fn 1.
Az
emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. | A
művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való
megnyilvánulása. Anyagi
~; a görög ~.
| ritk
A
civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2.
Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs
zenei ~́ja.
3.
Vminek kulturált volta. A
viselkedés
~́ja.
4.
Tud.
| termesztés, művelés. Növényi
~́k
| Termesztett növénnyel borított terület. | Biol
(Baktérium)tenyészet. [lat.] "
Amíg minden kontinens nagy szeme Brazíliát bámulja naponta legalább 3 x 90 percig, (plusz 5-10 perc a spontán drámaszakkörök miatt) addig arra a következtetésre jutottam egyik nap, hogy ha van olyan hely, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségek fiai-lányai relatív békésen, harmóniában és szimbiózisban tudnak élni akkor Málta egy ilyen hely.
Ezernyi kultúra képes vállvetve létezni, fittyet-hányva az olykor szemernyi, olykor hatalmas különbségekre. Rá kellett, hogy döbbenjek, esetenként hajlamos vagyok előítéletes lenni. Különösen a kulturális különbségekre vagyok valamiért nagyon érzékeny. Nem tetszik, ez tény, de legalább már ráeszméltem, így könnyebb rajta változtatni.
Volt egy kisebb szájkaratém az egyik kollégámmal. Indiaiak, meghívtak vacsizni. Igen, curry volt (amiről csak halkan jegyezném meg, hogy a magyarokon kívül az égvilágon senki sem ejti "köri"-nek, ezt a fűszert "kári"-nak ejtik, itt is
Minden nézőpont kérdése.
Itt ez a kép, ezen látjátok a katonát, látjátok azt is aki nem katona, a kép jobban leírja ,hogy képes a nézőpont ( vagy inkább a média, - de ebbe most nem megyek bele.... aki kicsit is kinyitotta már a szemét, és utánaolvasott miről milyen híreket, kinek és hogyan mondanak el, az pontosan tudja miről beszélek) változtatni a tényeken, mint ahogy azt én körül tudnám írni.
Imádjuk a tőlünk eltérő kultúrákat azzal az egyszerű mondatocskával pecsételgetni, hogy "Ez egyszerűen nem normális.
Mi az, hogy normális???
" normális (melléknév)
Az általánosan elfogadottnak megfelelő, nem kirívó vagy meghökkenést keltő; elvárt, szokásos vagy átlagos. "
Ha szigorúak maradunk a definícióhoz akkor én nem vagyok normális, bár ezzel nem igen mondok újat. Komolyra fordítva a szót ezt azt jelentheti,hogy a legtöbb barátom sem normális. Viszont vajon ha sok ember együtt nemnormális akkor útközben valahogy nem válunk-e mégis normálissá? Hol van az a határ amikor egy nemnormális cselekedet megszűnik annak lenni, és ahelyett általánosan elfogadottá válik? Ki az aki megmondja mi normális és mi abnormális?
Erre az utóbbi kérdésre feltételezem, mindenkinek a fejében van egy, vagy akár több konkrét válasz is, én direkt nem írok (és nem is fogok írni semmit) mert nem szívlelném, ha a blog valamilyen különösebb oknál fogva egyszerűen csak nemkívánatossá válna, akárkinek a számára is.
Olyan dolgok történnek a világban ezekben az években, hogy néha nem hiszek a szememnek, és mégis van aki szerint a világ így normális. Tegnap például nyilvánosan keresztre feszítettek néhány felkelőt az egyik Délnyugat-Ázsiai országban. Ma egy férfi ottfelejtette a Bibliáját a hotelszobájában Észak Koreában, és ezért
államellenes cselekedet vádjával állítják bíróság elé. Személyigazolvány birtoklásához is fiatal lányok és fiúk vesztegetik a szüzességüket minden második szórakozóhely vécéjében, ki tudja éppen milyen penészgombaölőszer hatása alatt. Japánban már minden hétre jut legalább egy önmagát felgyújtó demonstráló. A vb egyik legfelkapottabb híre, hogy ururguayiak olaszokat harapdálnak. Ukrajna támadni készül, Szíriában már mindenki harcol mindenki ellen. És ez csak egy pár hír abból a világból, ami állítólag normális.
Hogy mit kéne tenni ez ellen?
Nem tudom. Azt viszont átgondolhatom, hogy én mit tehetek.Megtanulhatok toleráns és elfogadó lenni. Bármilyen nehéznek tűnik néha, bármennyire is mást rak rád a társadalom, és bármilyen neveltetésben is vettél részt - képes vagy rá.
Málta erőteljesen katolikus hely. Bár minden 3. káromkodás egyházi eredetű, ezek az emberek nagyon-nagyon-nagyon a szívükön hordják a keresztény kultuszt. Ez többek között abban nyilvánul meg hogy a világon segol máshol nem jut annyi templom egy nézgyetkilométernyi területre, mint itt. Mégsem háborgatják egymást. Számomra nem tiszta, hogy azért nem mert ennyire magas a szociális IQ-juk, vagy mert egyszerűen ahhoz is lusták, hogy törődjenek bármivel ami eltérő,de itt eddig ritkán találkoztam etnikai konfrontálódásokkal.Nyilván akad amikor meghallasz egy büdös bolgározást, vagy tahó digózást, de az igazság az, hogy itt annyi nemzet él egymás hegyén hátán, hogy az lenne meglepő hogyha nem tudnának relatív békében együtt élni.
A nagy vallásosság az oka annak, hogy elválni mindösszesen 3 éve lehetséges, az abortusz pedig még mindig szigorúan illegális.
Számomra mégis az volt a legellentmondásosabb, hogy jóllehet a vallási fanatizmus több mint gyakori jelenség, és ha például eltévedsz lehet, hogy egy négyméteres kék neonnal ellátott Jézus-szobor fog meglepni az egyik sarkon, de megkockáztatnám a kijelentést, hogy a lakosság legalább 20 %-a homoszexuális. Ez a másik témakör amiről valahogy ha beszélnek is az emberek, gyakorta nem tudják, hogy nyúljanak a kérdéskörhöz, és inkább csak ülnek és várják, hogy valaki elkezdjen valami másról beszélgetni.
De mivel ez is a mai világ része, ha még csalódást is okozok most ennek a témának is adok egy kis létjogot.
Nem vagyok homoszexuális, úgyhogy egyes szám első személyben most nem beszélhetek, ennek ellenére vannak olyan barátaim akik az azonos nemhez vonzódnak. Itt is, otthon is. Személy szerint nem hogy semmi problémám nincs velük, de nagy részüket nagyon kedves embernek tartom. Az azonban sokszor meglep, hogy ha valakinek (különösen olyannak , akinek szemmel-látható problémája van azon emberekkel, akik a szexuális hovatartozás ezen formáját választották) felteszem a kérdést, hogy mi is a baj a melegekkel, sosem kapok egyenes egyszavas választ. Szájhúzást tapasztalok, undorodást, felháborodás , elfogadást csak esetenként, nagyon elszórtan. Véleményem szerint egy intelligenciával csak egy kicsit is megáldott ember nem kívánja senki kitaszítását a társadalomból egy olyan dolog miatt amiről nem tehet. Megértem a szülőket akik ugyanakkor nem szívlelik, hogy a tv-ben a gyerkőcök melegeket, transzvesztitákat, szakállas énekes dívákat kell,hogy nézzenek, de ha már itt tartunk, kiakadhatnánk azon is, hogy milyen más fergetegesen értékes dolgokat adhat nekünk egy televízió.
Én itt közel 4 hónapja be sem kapcsoltam egyetlen tv-t sem, a vb miatt néztem most tv-t esetenként, de valahogy még mindig nem tartom magam elmeroggyantnak. Az, hogy a hírek napi szinten 70 %-a csak negatív dolgokat tartalmaznak ,amik ha akarod ha nem, inkább az árnyas oldalát fedik fel a mindennapoknak, az oké, de az, hogy elfogadjunk valamit , ami tény, nem volt gyakori 50 évvel ezelőtt ( bár már azelőtt jóval is létezett), az valahogy nem oké. Még mindig meglep mekkora belső feszültséget okoz egyes embereknek, hogy kudarcot vallanak azt illetőleg, hogy igenis vannak emberek akiket nem tudnak a saját értékrendjükre formálni. Mindenkinek a saját döntése mit csinál a saját életével, és amíg ez másokat direkt módon nem befolyásol, addig nekem ezzel szemernyi problémám sincs.
Itt nem arról beszélek, hogy örömömet lelem abban ha 2 idősebb úr publikusan imádja egymást tinédzserek módjára egy romantikus padon egy margitszigeti parkban. De van egy nagyon fontos dolog ami fölött nem röppenhetek el: Az emberi test egy csonálatos szerkezet, ezernyi funkcióval, szisztematikusan kiépített izomrendszerrel. A nyakban több mint 8 pár izon felel azért, hogy képes legyél elfordítani a fejed, ha akarod. A lehetőség adott, az ha te mégsem élsz vele, az nem más emberek hibája. Ha a hajléktalanokról el tudod fordítani a tekinteted akkor ebben az esetben is megteheted. Legyen az egy párocska, egy felvonulás, vagy egy sorozat.
Van aki azzal érvelt nekem, hogy egy homoszexuális frigyből nem fog születni gyermek, így hát napnál világosabb, hogy ez nem normális dolog, hiszen így ki fogunk halni. Legjobb tudásom szerint, ha csak egy picit is tisztában vagyunk más kontinensen LÉTEZŐ élelmiszerhiánnyal ( miközben csak itt napi szinten tonnaszámra kidobott élelmet látok), és az emberek számának stabil és konstans növekedésével, az emberiség populációja köszöni, jól van.
A világ folyamatosan változik. Ha a technikai innovációkkal nemhogy elfogadóak vagyunk, de totemisztikus imádatot érzünk irántuk esetenként, a változások más perspektivából való megfigyelése ellen miért tiltakozunk ennyire fanatikusan?
Nem értem, pedig megpróbáltam megérteni. Más kérdés ,hogy erről a dologról vallásos emberekket egy-az-egyben nem is tudtam beszélgetni, hiszen az ő meggyőződésük az, hogy minden meleg a pokolra kerül, mivel Isten nem szereti a homoszexualitást, ahogy a szodomitákat és a transzvesztitákat sem.Sajnálják őket annak ellenére, hogy ezek az emberek sohasem kérnek tőled sajnálatot vagy szánalmat. Elfogadást szeretnének, és jogot ahhoz hogy éljenek egy életet, ami bár sokak számára nem megszokott, de ők mégis ezt választották.
Azt hiszem az emberek ( igen, nekem is) legnagyobb problémája az, hogy nagyon erőteljesen szívügyüknek tarják, hogy kritizálják más emberek portájának állapotát, annak ellenére, hogy a saját portájukon már hónapok vagy évek óta nem söprögettek.
Nem azért próbálok elfogadó lenni mert valaki elvárja tőlem. Azért igyekszem az lenni, mert megtehetem.
És ha megtehetem, hogy elfogadó és toleráns legyek akkor miért ne lennék az ?
Amíg minden kontinens nagy szeme Brazíliát bámulja naponta legalább 3 x 90 percig, (plusz 5-10 perc a spontán drámaszakkörök miatt) addig arra a következtetésre jutottam egyik nap, hogy ha van olyan hely, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségek fiai-lányai relatív békésen, harmóniában és szimbiózisban tudnak élni akkor Málta egy ilyen hely.
Ezernyi kultúra képes vállvetve létezni, fittyet-hányva az olykor szemernyi, olykor hatalmas különbségekre. Rá kellett, hogy döbbenjek, esetenként hajlamos vagyok előítéletes lenni. Különösen a kulturális különbségekre vagyok valamiért nagyon érzékeny. Nem tetszik, ez tény, de legalább már ráeszméltem, így könnyebb rajta változtatni.
Volt egy kisebb szájkaratém az egyik kollégámmal. Indiaiak, meghívtak vacsizni. Igen, curry volt (amiről csak halkan jegyezném meg, hogy a magyarokon kívül az égvilágon senki sem ejti "köri"-nek, ezt a fűszert "kári"-nak ejtik, itt is
Ázsiában is), meg rizs, meg egy rahedli olyan dolog amiről azt sem tudom, hogy hogyan kell helyesen leírni.
A szereplőket illetőleg, nem foglak nevekkel fárasztani benneteket, lesz egy fiú, meg egy leány. Felajánlottam a segítségem hagymavágáshoz, mert bármilyen érdekes, szeretek hagymát szeletelni. A srác azt mondta, hagyjad csak, majd az asszony megcsinálja, üljek csak élvezzem, hogy nem kell csinálnom semmit. A udvariaskodós "jaj-hagydcsak-te-vagy-a-vendég" sablon után felálltam és elkezdtem hagymát szeletelni, mire a férj kifejtette nekem, (mintha még sosem találkoztam volna a jelenséggel), hogy a főzés az asszony dolga. Több sem kellett, elöntötte az agyamat az emancipációsóder, amiből a 10-ig számolás után csak az a mondat hagyta el a számat, hogy : " Nem értem, miért zavar, hogy én csak segíteni szeretnék a feleségednek, mivel úgy látom, te nem fogsz."
Ezután jött egy halom félindulatos kifejezés, miértek és miért nem-ek, "te-az-én-házamban"-ok, "hogy-jössz-te-ahhoz,hogy"-ok. Később rájöttem, tényleg nem volt helyénvaló a viselkedésem,mivel az, hogy abban a pillanatban nem segített a nejének, egyáltalán nem jelenti azt, hogy sohasem segít neki, úgyhogy elnézést kértem, amiért beleszóltam a családi dolgokba. Tök érthető, hogy így reagálnak, ha egy kívülálló odamegy, és ítélkezik, miközben semmiről nem tud semmit. Az este végén úgy éreztem egy kulturális világnézetekről ( és azok különbségeiről, valamint a különbségek magyarázatairól) kialakított káosz van a fejemben, amit szeretnék rendbe rakni, amennyire lehetséges. Vitába kezdtem magammal ezt illetőleg, erről fogok ma írni, hogy eddig mire jutottam. Gyanítom, hogy le esetenként olyan témakört is érinteni fogok, mely egyesek által abszolút felháborító, de mikor éljek a szólásszabadság jogával, ha nem most, egy blogbejegyzésben.
Mindenekelőtt (és előre is elnézést kérek minden érzékeny lelkületű nőnemű olvasómtól, nem sértésnek, nem provokálásnak, és végképp nem szónoklatnak szánom), de a magyar lányok ( köztük én is) egy kicsit jobban is értékelhetnék a pozíciójukat.
Tudom, hogy vannak, akik még nem nagyon hagyták el az országot, vagy ha el is hagyták nem nagyon találkoztak a sajátjuktól nagyban eltérő világokkal,de nem árt ha szembenézünk a ténnyel: az európai nők ( az észak-amerikakkal, és ausztrálokkal együtt) sokkal jobb helyzetben vannak mint az a maradék 2-3 milliárd nő szerte a világban, megbecsülés, egyenlőség, szólásszabadság szempontjából. Nagyon fontos, hogy ezek relatív dolgok, és megpróbálok nem általánosítani, előre is elnézést kérek, ha mégis megteszem. Igen, a relatív itt is azt jelenti, hogy az afrikaiakhoz képest gazdag vagy...... és ahogy az elégedetlenkedés korában szokás, hozzáteszed:de ettől még nem vagyok boldogabb.
Sőt, sajnos valószínűbb, hogy az afrikai nagyobb harmóniában él a környezetével és önmagával, mint Te, aki magadat boldogtalannak nevezed, olykor okkal, olykor különösebb ok nélkül.Nekünk európaiaknak piszok nehéz ugyan elképzelni, de a világ többi része nem, hogy cseppet sem hasonlít, de brutálisan eltér az európai élettől. Akár keletre akár nyugatra fordulunk lesznek bizonyos szokások, amiket a jó esetben "fura, érdekes, különös, csodálatos, megható, elképesztő, bámulatos", rossz esetben a "beteg, visszataszító, kegyetlen, megengedhetetlen, életellenes, rasszista, felháborító, gusztustalan, érthetetlen, tiltanivaló, tűzrevele" kifejezésekkel illetünk , pusztán azért mert amit látunk az nekünk szokatlan.
A szereplőket illetőleg, nem foglak nevekkel fárasztani benneteket, lesz egy fiú, meg egy leány. Felajánlottam a segítségem hagymavágáshoz, mert bármilyen érdekes, szeretek hagymát szeletelni. A srác azt mondta, hagyjad csak, majd az asszony megcsinálja, üljek csak élvezzem, hogy nem kell csinálnom semmit. A udvariaskodós "jaj-hagydcsak-te-vagy-a-vendég" sablon után felálltam és elkezdtem hagymát szeletelni, mire a férj kifejtette nekem, (mintha még sosem találkoztam volna a jelenséggel), hogy a főzés az asszony dolga. Több sem kellett, elöntötte az agyamat az emancipációsóder, amiből a 10-ig számolás után csak az a mondat hagyta el a számat, hogy : " Nem értem, miért zavar, hogy én csak segíteni szeretnék a feleségednek, mivel úgy látom, te nem fogsz."
Ezután jött egy halom félindulatos kifejezés, miértek és miért nem-ek, "te-az-én-házamban"-ok, "hogy-jössz-te-ahhoz,hogy"-ok. Később rájöttem, tényleg nem volt helyénvaló a viselkedésem,mivel az, hogy abban a pillanatban nem segített a nejének, egyáltalán nem jelenti azt, hogy sohasem segít neki, úgyhogy elnézést kértem, amiért beleszóltam a családi dolgokba. Tök érthető, hogy így reagálnak, ha egy kívülálló odamegy, és ítélkezik, miközben semmiről nem tud semmit. Az este végén úgy éreztem egy kulturális világnézetekről ( és azok különbségeiről, valamint a különbségek magyarázatairól) kialakított káosz van a fejemben, amit szeretnék rendbe rakni, amennyire lehetséges. Vitába kezdtem magammal ezt illetőleg, erről fogok ma írni, hogy eddig mire jutottam. Gyanítom, hogy le esetenként olyan témakört is érinteni fogok, mely egyesek által abszolút felháborító, de mikor éljek a szólásszabadság jogával, ha nem most, egy blogbejegyzésben.
Mindenekelőtt (és előre is elnézést kérek minden érzékeny lelkületű nőnemű olvasómtól, nem sértésnek, nem provokálásnak, és végképp nem szónoklatnak szánom), de a magyar lányok ( köztük én is) egy kicsit jobban is értékelhetnék a pozíciójukat.
Tudom, hogy vannak, akik még nem nagyon hagyták el az országot, vagy ha el is hagyták nem nagyon találkoztak a sajátjuktól nagyban eltérő világokkal,de nem árt ha szembenézünk a ténnyel: az európai nők ( az észak-amerikakkal, és ausztrálokkal együtt) sokkal jobb helyzetben vannak mint az a maradék 2-3 milliárd nő szerte a világban, megbecsülés, egyenlőség, szólásszabadság szempontjából. Nagyon fontos, hogy ezek relatív dolgok, és megpróbálok nem általánosítani, előre is elnézést kérek, ha mégis megteszem. Igen, a relatív itt is azt jelenti, hogy az afrikaiakhoz képest gazdag vagy...... és ahogy az elégedetlenkedés korában szokás, hozzáteszed:de ettől még nem vagyok boldogabb. Sőt, sajnos valószínűbb, hogy az afrikai nagyobb harmóniában él a környezetével és önmagával, mint Te, aki magadat boldogtalannak nevezed, olykor okkal, olykor különösebb ok nélkül.Nekünk európaiaknak piszok nehéz ugyan elképzelni, de a világ többi része nem, hogy cseppet sem hasonlít, de brutálisan eltér az európai élettől. Akár keletre akár nyugatra fordulunk lesznek bizonyos szokások, amiket a jó esetben "fura, érdekes, különös, csodálatos, megható, elképesztő, bámulatos", rossz esetben a "beteg, visszataszító, kegyetlen, megengedhetetlen, életellenes, rasszista, felháborító, gusztustalan, érthetetlen, tiltanivaló, tűzrevele" kifejezésekkel illetünk , pusztán azért mert amit látunk az nekünk szokatlan.
 |
| Hogyan befolyásolhatja a média a nézőpontunkat. |
Itt ez a kép, ezen látjátok a katonát, látjátok azt is aki nem katona, a kép jobban leírja ,hogy képes a nézőpont ( vagy inkább a média, - de ebbe most nem megyek bele.... aki kicsit is kinyitotta már a szemét, és utánaolvasott miről milyen híreket, kinek és hogyan mondanak el, az pontosan tudja miről beszélek) változtatni a tényeken, mint ahogy azt én körül tudnám írni.
Imádjuk a tőlünk eltérő kultúrákat azzal az egyszerű mondatocskával pecsételgetni, hogy "Ez egyszerűen nem normális.
Mi az, hogy normális???
" normális (melléknév)
Ha szigorúak maradunk a definícióhoz akkor én nem vagyok normális, bár ezzel nem igen mondok újat. Komolyra fordítva a szót ezt azt jelentheti,hogy a legtöbb barátom sem normális. Viszont vajon ha sok ember együtt nemnormális akkor útközben valahogy nem válunk-e mégis normálissá? Hol van az a határ amikor egy nemnormális cselekedet megszűnik annak lenni, és ahelyett általánosan elfogadottá válik? Ki az aki megmondja mi normális és mi abnormális?
Erre az utóbbi kérdésre feltételezem, mindenkinek a fejében van egy, vagy akár több konkrét válasz is, én direkt nem írok (és nem is fogok írni semmit) mert nem szívlelném, ha a blog valamilyen különösebb oknál fogva egyszerűen csak nemkívánatossá válna, akárkinek a számára is.
Olyan dolgok történnek a világban ezekben az években, hogy néha nem hiszek a szememnek, és mégis van aki szerint a világ így normális. Tegnap például nyilvánosan keresztre feszítettek néhány felkelőt az egyik Délnyugat-Ázsiai országban. Ma egy férfi ottfelejtette a Bibliáját a hotelszobájában Észak Koreában, és ezért
államellenes cselekedet vádjával állítják bíróság elé. Személyigazolvány birtoklásához is fiatal lányok és fiúk vesztegetik a szüzességüket minden második szórakozóhely vécéjében, ki tudja éppen milyen penészgombaölőszer hatása alatt. Japánban már minden hétre jut legalább egy önmagát felgyújtó demonstráló. A vb egyik legfelkapottabb híre, hogy ururguayiak olaszokat harapdálnak. Ukrajna támadni készül, Szíriában már mindenki harcol mindenki ellen. És ez csak egy pár hír abból a világból, ami állítólag normális.Hogy mit kéne tenni ez ellen?
Nem tudom. Azt viszont átgondolhatom, hogy én mit tehetek.Megtanulhatok toleráns és elfogadó lenni. Bármilyen nehéznek tűnik néha, bármennyire is mást rak rád a társadalom, és bármilyen neveltetésben is vettél részt - képes vagy rá.
Málta erőteljesen katolikus hely. Bár minden 3. káromkodás egyházi eredetű, ezek az emberek nagyon-nagyon-nagyon a szívükön hordják a keresztény kultuszt. Ez többek között abban nyilvánul meg hogy a világon segol máshol nem jut annyi templom egy nézgyetkilométernyi területre, mint itt. Mégsem háborgatják egymást. Számomra nem tiszta, hogy azért nem mert ennyire magas a szociális IQ-juk, vagy mert egyszerűen ahhoz is lusták, hogy törődjenek bármivel ami eltérő,de itt eddig ritkán találkoztam etnikai konfrontálódásokkal.Nyilván akad amikor meghallasz egy büdös bolgározást, vagy tahó digózást, de az igazság az, hogy itt annyi nemzet él egymás hegyén hátán, hogy az lenne meglepő hogyha nem tudnának relatív békében együtt élni.
A nagy vallásosság az oka annak, hogy elválni mindösszesen 3 éve lehetséges, az abortusz pedig még mindig szigorúan illegális.
Számomra mégis az volt a legellentmondásosabb, hogy jóllehet a vallási fanatizmus több mint gyakori jelenség, és ha például eltévedsz lehet, hogy egy négyméteres kék neonnal ellátott Jézus-szobor fog meglepni az egyik sarkon, de megkockáztatnám a kijelentést, hogy a lakosság legalább 20 %-a homoszexuális. Ez a másik témakör amiről valahogy ha beszélnek is az emberek, gyakorta nem tudják, hogy nyúljanak a kérdéskörhöz, és inkább csak ülnek és várják, hogy valaki elkezdjen valami másról beszélgetni.
De mivel ez is a mai világ része, ha még csalódást is okozok most ennek a témának is adok egy kis létjogot.
Nem vagyok homoszexuális, úgyhogy egyes szám első személyben most nem beszélhetek, ennek ellenére vannak olyan barátaim akik az azonos nemhez vonzódnak. Itt is, otthon is. Személy szerint nem hogy semmi problémám nincs velük, de nagy részüket nagyon kedves embernek tartom. Az azonban sokszor meglep, hogy ha valakinek (különösen olyannak , akinek szemmel-látható problémája van azon emberekkel, akik a szexuális hovatartozás ezen formáját választották) felteszem a kérdést, hogy mi is a baj a melegekkel, sosem kapok egyenes egyszavas választ. Szájhúzást tapasztalok, undorodást, felháborodás , elfogadást csak esetenként, nagyon elszórtan. Véleményem szerint egy intelligenciával csak egy kicsit is megáldott ember nem kívánja senki kitaszítását a társadalomból egy olyan dolog miatt amiről nem tehet. Megértem a szülőket akik ugyanakkor nem szívlelik, hogy a tv-ben a gyerkőcök melegeket, transzvesztitákat, szakállas énekes dívákat kell,hogy nézzenek, de ha már itt tartunk, kiakadhatnánk azon is, hogy milyen más fergetegesen értékes dolgokat adhat nekünk egy televízió.
Én itt közel 4 hónapja be sem kapcsoltam egyetlen tv-t sem, a vb miatt néztem most tv-t esetenként, de valahogy még mindig nem tartom magam elmeroggyantnak. Az, hogy a hírek napi szinten 70 %-a csak negatív dolgokat tartalmaznak ,amik ha akarod ha nem, inkább az árnyas oldalát fedik fel a mindennapoknak, az oké, de az, hogy elfogadjunk valamit , ami tény, nem volt gyakori 50 évvel ezelőtt ( bár már azelőtt jóval is létezett), az valahogy nem oké. Még mindig meglep mekkora belső feszültséget okoz egyes embereknek, hogy kudarcot vallanak azt illetőleg, hogy igenis vannak emberek akiket nem tudnak a saját értékrendjükre formálni. Mindenkinek a saját döntése mit csinál a saját életével, és amíg ez másokat direkt módon nem befolyásol, addig nekem ezzel szemernyi problémám sincs.
Itt nem arról beszélek, hogy örömömet lelem abban ha 2 idősebb úr publikusan imádja egymást tinédzserek módjára egy romantikus padon egy margitszigeti parkban. De van egy nagyon fontos dolog ami fölött nem röppenhetek el: Az emberi test egy csonálatos szerkezet, ezernyi funkcióval, szisztematikusan kiépített izomrendszerrel. A nyakban több mint 8 pár izon felel azért, hogy képes legyél elfordítani a fejed, ha akarod. A lehetőség adott, az ha te mégsem élsz vele, az nem más emberek hibája. Ha a hajléktalanokról el tudod fordítani a tekinteted akkor ebben az esetben is megteheted. Legyen az egy párocska, egy felvonulás, vagy egy sorozat.
Van aki azzal érvelt nekem, hogy egy homoszexuális frigyből nem fog születni gyermek, így hát napnál világosabb, hogy ez nem normális dolog, hiszen így ki fogunk halni. Legjobb tudásom szerint, ha csak egy picit is tisztában vagyunk más kontinensen LÉTEZŐ élelmiszerhiánnyal ( miközben csak itt napi szinten tonnaszámra kidobott élelmet látok), és az emberek számának stabil és konstans növekedésével, az emberiség populációja köszöni, jól van.
A világ folyamatosan változik. Ha a technikai innovációkkal nemhogy elfogadóak vagyunk, de totemisztikus imádatot érzünk irántuk esetenként, a változások más perspektivából való megfigyelése ellen miért tiltakozunk ennyire fanatikusan?Nem értem, pedig megpróbáltam megérteni. Más kérdés ,hogy erről a dologról vallásos emberekket egy-az-egyben nem is tudtam beszélgetni, hiszen az ő meggyőződésük az, hogy minden meleg a pokolra kerül, mivel Isten nem szereti a homoszexualitást, ahogy a szodomitákat és a transzvesztitákat sem.Sajnálják őket annak ellenére, hogy ezek az emberek sohasem kérnek tőled sajnálatot vagy szánalmat. Elfogadást szeretnének, és jogot ahhoz hogy éljenek egy életet, ami bár sokak számára nem megszokott, de ők mégis ezt választották.
Azt hiszem az emberek ( igen, nekem is) legnagyobb problémája az, hogy nagyon erőteljesen szívügyüknek tarják, hogy kritizálják más emberek portájának állapotát, annak ellenére, hogy a saját portájukon már hónapok vagy évek óta nem söprögettek.
Nem azért próbálok elfogadó lenni mert valaki elvárja tőlem. Azért igyekszem az lenni, mert megtehetem.
És ha megtehetem, hogy elfogadó és toleráns legyek akkor miért ne lennék az ?
2014. június 4., szerda
"Nem tudom, hogy Mamának vagy Dan hadnagynak volt-e igaza, hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de azt hiszem, kicsit mindkettő igaz."
Üdv Magyarok! :)
A legtöbb város, és a legszélesebb járda is elveszni látszik, és bár már 4. hónapja vagyok itt, mégsem tudom megszokni, hogy a turisták kézilabda mérkőzéseken megfigyelhető, hatoson védekező falat megszégyenítő áthatolhatatlan blokkot képeznek úton-útfélen, akár ketten vannak, akár tizennégyen. a sebességet meg semm kell említenem, ahogy a sértettséget sem amit az arcokon látok, mikor van merszem megszakítani az idilli tempójú slattyogást.
A turisták tekintetében van itt minden. A busz említésre sem méltó pontosságáért panaszkodó svájcitól kezdve, az ugorjunk át Máltára, hiszen csak 90 kilométerre van a kis szigetünktől olaszon keresztül, a már első nap szénné égett briten, és íren át, a kihaénnem líbiaiakig, és bárhol legyek is legalább munkám van afrikaiakig.
Elköltöztem. Megint. Viszont – most egy évig itt is maradok, ugyanis a költözés sosem volt az a dolog amiből hobbit szerettem volna csinálni. Meglehet az utóbbi hónapokban felvett habitusom nem erre utal, de ennek ellenére, költözni számomra még mindig nem a legszívmelengetőbb dolog.
És ahogy a kivételek szokták, az utolsó költözésem most is erősíti a költözés szomorúság-szabályát.
Először élek olyan helyen itt, ahol megérkezésemtől kezdve otthon érzem magam.
Mielőtt feláborító, „ hogy képzeled, hogy ilyet mondasz”, leveleket kapnék, és a fél családom a kitagadást fontolgatná, nem, nem olyan Otthon, mint Magyarországon.
Magyarországon Otthonom van, itt pedig otthonom. A kettő messzíről sem ugyanaz.
És ha már itt vagyunk. Nincs még egy olyan hely mint Magyarország. Úgy hiányzik, hogy néha azt hiszem belehalok, és bár nem szeretek belehalni semmibe, ez elég erőteljes érzés ahhoz, hogy belássam, NINCS még egy olyan, hely mint a magyar föld, Budapest pedig eddig is a kedvenc városom volt, és ezután is az marad.
Ám nagyon fonots dolog, hogy ott kelett, hogy hagyjam, hogy erre rádöbbenjek, amiből jelenleg azt a konklízuót vontam le (megint), hogy mindennek van egy olykor szedettvedett, olykor nagyon nyomós oka.
Még mindig szeretnék világot látni, mindenfelé császkálni, de nagyon jó érzés az, hogy van egy olyan ország, ahol odavalósinak nevezhetem magam, és plána frenetikus tény, hogy ez a hely Magyarország.
Most beszéltem skypon nagymamámmal. Megszakadt a szívem mikor mondta, hogy érik a cseresznye...Ez ilyen. Rámjön a honvágy néhány hetente, olyankor megnézem azt a néhány videót amit kijövetelem előtt csináltunk az arrajáró barátokkal, és azt a több ezer fényképet amit életem során csináltunk az arrajáró mindenkikkel és kibőgöm magamből a kétégbeesésemet. Fel kell, hogy fogjam,( amit minden világjárónak fel kell, és higyjétek el, piszkosul nehéz) hogy egy rahedli dologról lemaradok majd, és azt is, hogy a testvérem, az unokatestvéreim, és a keresztfiam is egy fél-felnőtt lesz ( ha már nem az) mire legközelebb hazamegyek. Azt is meg kell, hogy emésszem, hogy ahhoz, hogy a szűk családom minden tagjával találkozzam 3 országot kell meglátogatnom. És annak ellenére, hogy egyesekkel csak néha váltunk szót, köszönöm a családomnak , hogy VAN. Azért is leírhatatlanul hálás vagyok vannak igazi barátaim, és nem passzoltak le csak azért mert úgy döntöttem lelépek egy bizonytalan időre.
Köszönöm Anyunak és Apunak is, hogy embert neveltek belőlem, és hogy akkor is megadtak nekem mindent amikor nem volt semmijük. Köszönöm a családom összes többi tagjának is, hogy szó nélkül tűri hogy távol vagyok, és hogy még mindig gondol rám. Legfőképpen viszont nagymamámnak köszönöm, hogy megtanított mindenre amit csak tud, és példaképet szolgáltat nekem.
Mami, hidd el szedünk mi még együtt cseresznyét Szecsőn J
Elnézést kérek, hogy nem úsztok meg egy bejegyzést sem nyáladzás nélkül, de valahányszor leülök megírni a történeteimet akarva akaratlanul rám jön, hogy hiányoztok.
Szappanopera vége. Élethelyzet-jelentés következik.
A napnál is világosabbá vált, hogy a nyaram fő témája a munka lesz. Mivel a tél csendes, a nyarat nagyon meg kell húzni, így hát dolgozunk amikor csak lehet.
Ez többnyire abban merül ki, hogy bár 10-től 7-ig vagyunk nyitva, amikor jön egy vendég, és kijelenti, hogy mennyire szeretné kipróbálni a Spa szolgáltatásokat, de sajnos holnap hazautazik ( és mi pedig napokra előre atomtutin be vagyunk táblázva), akkor mosolyogva, és még csak anyázás szelét sem mutatva kell befoglalnom neki egy időpontot holnap reggel 9re. A meló jó, sokszor fárasztó, de nehezen tudnék olyan munkát találni amiről ez a szezonban nem mondható el.
A suli nagyon tuti. Rengetegféle nemzetből áll a csapatunk, és élvezem, hogy
megint van osztályom, és megint vannak osztálytársaim. Az isten áldja Rózsika
nénit és Andit ( a masszázstanárjaimat), hogy belénkverték annak idején a
nyirokrednszer érdekfeszítően izgalmas összetételét, és a neurotranszmitterek illetve
Malphigi és Golgi testecskék fontosságát – el sem tudjátok képzelni mennyivel
jobb érzés ezekre emlékezni, a megint-megtanulás helyett.Az egyetlen dolog ami mondjuk úgy , hogy kellemetlenséget okoz az az, hogy mindent meg kell tanulnom megint – angolul. Nagyon mókás néha, hogy az órákon elhangzanak különböző angol kifejezések, alkalmanként mindneki benyögi, hogy mondják ők ezt a saját nyelvükön, mialatt a román és lengyel kollégáimmal sokszor meglepően hasonló szavakat ejtünk ki.
Egyre gyakrabban találkozom a szórakozzak-vagy-aludjak dilemmával, és mint minden rendes huszonéves, gyakrabban húz a szívem az első felé. Ennek az eredménye legtöbbször egy olyan nap, amin sokadszorra ígérem meg magamnak, hogy soha a büdös életbe nem iszom többet, azt nem mondom hogy semmit, de hogy rumot nem az száz. Ja, és vodkát sem.
Ebből persze a kliensek mit sem láthatnak, szóval visszaszoktam a kávéra. Sok-sok-sok kávéra.
Valahogy azért még ezt is élvezem, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy nem vagyok teljesen normális, de ha ilyen nem teljesen normálisnak lenni, akkor egye fene, ilyen vagyok.
Van annak is egy bája, mikor felkelsz a parton reggel, abba a ruhában amiben előző este elindultál otthonról, és tudod, hogy 2 óra múlva kezdődik a műszakod. 2 óra.
Várni túl sok, aludni túl kevés.
Van erre egy nagyon jó máltai kifejezés, ami annyira mesebelien hangzik, hogy meg kell osztanom veletek. Itt boldog boldogtalan használja, akár máltai akár nem, mivel nem a durva káromkodások közé tartozik, csak amolyan „ jajistenem” vagy „aaazigen” jellegű jelentéssel bír. A szó pedig : ILLALLU. ( ilLÁllu) Nem ez nem egy magyar szó, úgyhogy a hangsúly középen van, és á-val ejtik, nem a-val. Véleményem szerint imádnivaló kis szavacska.
Példa. Mikor mondhatod. Egyik nap egy kivételesen szeles idő köszöntött errefelé, egy őrülten merész fiatalember mégis úgy döntött, hogy odaáll a sziklákra 3 és 4 méteres hullámok közé. Nem hittem a szememnek.
Szóóóóóóóóóóóval az új lakás.Kezdjük ott, hogy a spanyol akinek a szobáját béreltem (hivatalosan június 1-ig) nagy nehezen, sokadik kérdezésre odadobta nekem, egy félig spanyol, félig angolosan olasz mondatba foglalva azt, hogy 27-én el kell, hogy menjek ,mert összeveszett a főbérlőjével, aki majd idejön 27-én és nem tudhatja, hogy ő kiadta azt a szobát. Az enyémet. Ekkor 25-e volt. Nos, hát igen. Volt megnézni való lakásom. Júniustól, nem Május 27-től.
Fogtam hát a telefonom és hívtam a leányzót akivel terveztünk, hogy együtt kiveszünk egy lakást.
Kelyanak hívják, 19 éves, bartender volt a medAsiában., Most már máshol dolgozik, de ő is és az anyukája is lakást keresnek.
Velük költöztem most össze. Amerikaiak, de 15 évig Costa Ricán éltek.
Megnyugtató dolog olyan emberekkel lakni, akik rendes angol beszélnek, nem valami máltai-arab-olasz hibrid nyelvjárást.
Nem koszosak, nem hangosak, nincsenek idegesítő szokásaik, és a mentalitásuk is hasonló az enyémhez. Ennél több nekem nemigen kellett. Kelyanak köszönhetően van most otthonom, mert mivel nekem nem volt szabadnapom, ő járta be a keleti partot mindenfelé megnézve mindenféle ingatlanokat, 2 nap alatt töb , mint 11et, az egyetlen szabadnapján.
Neki köszönhetően találtuk ezt a csodát, A centrumtől 25 perc buszútra.
A város neve Bugibba. Budzsibá-nak ejtik.
A lakás hatalmas! 3 szobája van, egy 15 nm-es csendes erkélye hátul ahova reggeltől délig süt a nap, és egy kicsit kisebb elől, ami a város legforgalmasabb utcájára illetve egy parkra néz elől. Ide süt a nap 1től, estig. A lakás otthonos, világos, tágas, és ami az egyik legeslegeslegjobb dolog, véééééégre nagy ágyam van, és aludhatok úgy, hogy minden végtagom egy külön égtáj felé néz.
Egyszerű dolog, de végtelenül boldoggá tesz.
 |
| hagyományos kép hagyományos értelemmel az ábrázatomon |
Így telnek a napjaim mostanában. Nincs különösebb okom panaszra, bár be kell
valljam néha szívesen elskype-olgatnék veletek. Tudom, hogy ez egy olyan dolog
ami plátó szerelem marad a legtöbbetekkel, de akinek van valamenyni ereje, az
küldje el nekem a skype nevét, és én megígrem, hogy jelentkezem.
Semmi extra információra nincs szükségem, csak hallanék felőletek, ez minden.
Rahadli más mesélni valóm van még, amiket majd kifejtek , ha lesz egy szabadnapom, de ez most nem az a nap.
Július végén vizsgázom, addig csak heti egy szabadnapom lesz, mert meg kell , hogy legyen a 40 munkával töltött órám hetente, és közben még suliba is járok.
Utána jó esetben heti 2 szabadnapom lesz, rossz estben egy sem. Ez forgalomtól függ, amiből általában sok van nyáron.
Nagyon jó érzés, hogy elkezdtetek írogatni , ki nyaralás témában, ki kiköltözés témában.
Remélem minden rendben van mindenki háza táján, és élvezitek a nyarat! :)
Nemsokára összerittyentek valami bőbeszédűbbet.
Addig is ölelek mindenkit!
Vigyázzatok magatokra és egymásra is!
Csodás napokat és sok mosolyt Nektek!
:) :) :)
Dé
Semmi extra információra nincs szükségem, csak hallanék felőletek, ez minden.
Rahadli más mesélni valóm van még, amiket majd kifejtek , ha lesz egy szabadnapom, de ez most nem az a nap.
Július végén vizsgázom, addig csak heti egy szabadnapom lesz, mert meg kell , hogy legyen a 40 munkával töltött órám hetente, és közben még suliba is járok.
Utána jó esetben heti 2 szabadnapom lesz, rossz estben egy sem. Ez forgalomtól függ, amiből általában sok van nyáron.
Nagyon jó érzés, hogy elkezdtetek írogatni , ki nyaralás témában, ki kiköltözés témában.
Remélem minden rendben van mindenki háza táján, és élvezitek a nyarat! :)
Nemsokára összerittyentek valami bőbeszédűbbet.
Addig is ölelek mindenkit!
Vigyázzatok magatokra és egymásra is!
Csodás napokat és sok mosolyt Nektek!
:) :) :)
Dé
2014. május 4., vasárnap
Új helyem az új helyen
Egyik este épp az ablakban hesszeltem az utca népét, amikor megjelent egy 30-40 fős megközelítőleg sem józan olasz horda, valami hazai indulót üvöltve az utcát, magukat cseppet sem zavartatva, fél 11 környékén..
A szemben lévő hotel idős portása is kiállt a küszöbre, és rázta a fejét.
Összemosolyogtunk.
"- Az emberek őrültek.
- Így vagy úgy, de mindenki őrült a maga módján.
- Igaz. :)
- Jóéjt!
- Jóéjt! "
Elköltöztem. Megint. Új szoba, új sztori. Mielőtt bárki félreértések áldozata lenne: Nem,nem ez az új hobbim, egyáltalán nem szeretek költözni, csak masszívan próbálom megtalálni a költség-ingázás-életkörülmények arany középútját.
Az első lakhelyem nem volt annyira pénztárcabarát, bár viszonylag jó helyen volt. A második nagyon pöpecül és olcsón volt 40 percre mindentől ami fontos. A mostani bent van a centrum szájában cserébe elég öreg , és két olyan spanyol emberrel lakom akik közül csak az egyik beszél angolul , a másik csak nyekereg, és véletlenül sem a főbérlő az az egyik. Már az első nap tudtam h csak addig maradok itt amíg muszáj, mert Június 1-től van egy szoba amire 2 hónapja várok, 100, azaz száz méterre a munkahelyemtől. Az is viszonylag drágának számít, mert 300 euróba fog kerülni havonta, (amiért már komplett lakásokat lehet bérelni kicsit messzebb, de ugye a távolság, meg az itteni buszjáratok kapcsolata nem az a leányálom) de cserébe olyan emberekkel fogok lakni ( egy spanyol pár) akikkel az első naptól kezdve jóban vagyok, a parton árulnak ők is turista hajó jegyeket, normál emberek, értelmes, nyílt, humánus értékrenddel és életfelfogással, és bent leszek még mindig a centrum legmélyén.
Az alternatívák egyébként azt jelentenék, hogy legalább 20 percnyi buszútra költözöm innen, (és van amelyik csak óránként egyszer jár), és akkor még kevesebbért is találnék egyhálószóbás kecót, vagy garzont, de ugye már nyár van és itt ilyenkor nehéz ilyet találni.
Ezért a sok költözés, és ezért a sok variálás, de igaziból én nem bánom, van előnye is hátránya is nyilván, de inkább tetszik mint nem.
Szóval az új szoba naaaaaaaaaaaaaaaagy, de szerintem soha nem laktam ilyen régi lakásban.
Ha valaki volt már olyan erőltetetten magas belmagasságú lakásban amilyenek a belvárosban vannak, körfolyosóval akkor tudja milyen ez a szag. Nem tudom leírni. Olyan használt, kiélt, dohosan öreg.Szerencsére a vaníliás-mangós autóba-akasztható légfrissítőnek ez nem okoz problémát, úgyhogy az én szobám csukott szemmel akár egy Hilton-lakosztály is lehetne, igaz ha kinyitod a szemed, akkor látod, hogy bizony ennek a helynek még a 3 csillagért is nagyon tepernie kellene, és mikor lehajtod a fejed meglátod, hogy a csempe pont a kerék utcai suli aulájában lévő burkolatnak a világosabb változata, törmelék, üveg, színes lebbencsleves-tészta formájú fecnikkel benne.
Még mindig minden megtalálható a lakásban ami egy élhető élethez kell, úgyhogy nincs rinyálnivalóm.
Már 2 hete vagyok az új munkahelyen, ami viszont sokkal több, mint élhető.
Békés, nyugodt környezetben vagyok, a vendégek szerencsére már átmentek egy szállodai pucc szűrőn, úgyhogy akik bejönnek hozzánk azoknak már szerencsére nem kell elmagyarázni h jó lett volna, ha megfürdik masszázs előtt, nem, nem, ez nem az a szolgáltatás, részegen, beakármizve nem jövünk masszázsra stb. stb. A kollégáim egytől egyik barátságosak, a recepciósunk (egyben az a lány aki segített bejutnom erre a helyre, ismét köszönöm Csilla) magyar, a staff többi tagja máltai, bolgár, macedón, szerb, orosz, román, indiai, ír, spanyol és holland. Nyugi van, nincs kapkodás, nem is lehet, hiszen az isteni békével átitatott, lepedőkkel letakart mennyei nyugalmat kell hogy a kliens lábai elé terítsük, nem lehetünk szelesek.
Rengeteg-féle kezelésünk van, egy párat leírok.
(ha meg szeretnétek nézni, idebiggyesztek egy linket
http://www.marionmizzi.com/MarionMizzi/MarionMizzi/Treatments/BodyTreatments/tabid/689/language/en-GB/Default.aspx )
Hát-Nyak-Váll masszázs 25 p - 35 55 perc - 55 Euró
Csokis Kávés masszázs 100 p - 120 Euró
Páros masszázs ( az egyik legnépszerűbb, annyit tesz, hogy a párok, barátok együtt egy szobában kapnak masszázskezelést) 55 p - 100, 85 p - 150 Euró
Deep tissue masszázs ( sportmasszázs erősségű kezelés) a második legnépszerűbb, a problémák tényleges kezelését jelenti, nem az ylang-ylang olajos relaxáló mindjárt-elalszom-ot. Sokszor fájdalmas. A legkimerítőbb kezelés a masszőr és a kliens számára egyaránt. 55p - 85; 75p - 85 Euró.
Traditional Massage - Sima tradicionális, gyenge-középerősségű, relaxáló masszázs 55p - 50; 75p -70 Euró.
Nem csak egy hotelben dolgozom. Ez egy picit összetettebb. Van itt egy olyan cég amely a Myoka nevet viseli. A máltai 4 és 5 csillagos viszonylatban felmerülő Spa-k kapcsán monopolhelyzetben vannak. Gyakorlatilag az ő alkalmazottjuk vagyok. Ők összesen 5 hotelba irányíthanak, attól függően hol van rám éppen szükség. Ez az 5 a Palace, a Dolmen, a Hiton, a Raddison, és a Le Méridien.
Csak az elején kell mindegyikbe mennem olykor, utána majd eldöntik hol maradjak.
"NAééésalóóóvééé????" - mondaná kedves barátom, F. Péter (30)...Igen , mindjárt azt is elmesélem.
Az órabérem 5 euró. 9-7ig dolgozunk. Akkor is ha van vendég, akkor is ha nincs. Ezen felül minden kezelésem árának a 10 % - a az enyém. Van még egy vagonnyi termék (a legolcsóbb krém 45 Euró, de van hiperarcfeszesítő szérumunk igazi gyémántkivonattal, 75 ml, 125 Euróért) amiknek az eladása után ugyanúgy 10 - 10 % -ra jogosult vagyok, ha tőlem vették meg. Igen, gusztustalan marketing fertő ez is, de ahogy hallom, ebben a szakmában ezt manapság nem tudom elkerülni.
És persze a borravaló, amiről egy árva szót sem fogok írni, majd ha találkozunk úgyis elmesélem annak akit érdekel, de ha lehet, inkább ne jöjjön a jakobinus puttonyszáj, sehonnan.
Mivel ez egy spa, magyarul wellnessközpont (magyarabbul nem tudom, hogy van) nem csak masszázs van. Van arckezelés, arcpakolás, manikűr, pedikűr, smink, gyanta, mindenféle csodatévő masina (kavitáció, presszóterápia, lézeres zsírbomlasztás) és tradícionális indiai ayurveda maszázs (ami nagyon tuti). Egy szó, mint száz - minél több mindent tudok csinálni, annál több mindent tudok csinálni. Csilla azt mondta kapok állást úgy is, ha csak masszőr vagyok, de télen csendesebb a helyzet, és nem biztos, hogy télen is tudnék maradni ha kizárólag masszázs a területem.
Megkérdezték akarok-e tanulni, én pedig mondtam, hogy igen.
Jelenleg megint diák vagyok minden kedden és csütörtökön. Persze nem ingyen van. Az egyetem igen, de ez egy privát suli, nemzetközileg elfogadott diplomát kapok, mint beautician, vagyis szépségipari...izé. Az ár megközelítőleg korrekt ahhoz képest amennyit ezért a szakma-csomagért kapok, viszonylag drága az otthoni tanfolyamárakhoz képest, de relatív olcsó egy karrier megalapozásának fontos kellékéhez képest. A végösszeg, kellékekkel, sminkpakkal, egyéb felszereléssel, tankönyvvel és vizsgadíjjal kb. 1500 - 2000 Euró közt fog mozogni.
Részletben fizetek, havonta 150 eurót vonnak majd le a fizumból ( legrosszabb esetben a minimum havi bérem 900 euró - és ebből még 150 mínusz. legjobb esetben a havi bérem kb 1100-1300 euró, jatt nélkül.) nyilván ha tudom/szeretném kifizethetem előbb is.
A szabadnapjaimon, amikből most a suli befejeztéig (július) hetente csak egy lesz pihizgetek, barátokkal találkozom, napozok,olvasok ,eltökölöm az időt mindenféle értelmetlen és haszontalan dologgal, bevásárolok.
Grilleztünk a parton,ezt minden angol nyelvterületen BBQ vagyis barbecue-nak mondják. Egy macedón baráti társaság meghívásában részesültem, és csak annyit tudok mondani, hogy ha van lehetőségetek próbáljátok ki a tradicionális macedón falafelt. Állatifinom!
Volt itt még a héten egy Bob Marley Est, egy rakatnyi raggae előadóval, az is elég színvonalas buli volt, sok mosollyal, jó hangcuccal.
A medasiában két bolgár lányon kívül senki nem élt vissza azzal, hogy távozó félben vagyok.
A két nőszemély szerintem irányításmániás, de mint megtudtam elég nehezen viselik ha erről a véleményemről nekik is beszámolok. Egyébként mosolyogva jöttem el, 2 kivétellel barátokat találtam ott is. Tegnap este Andrew rám írt, hogy azért ha lenne lehetőség szeretnék-e beugrani dolgozni néhány órát hetente, én pedig mondtam hogy, miért ne?
Szívesen vagyok ezekkel az emberekkel, és simán megéri, ha másért nem, a vacsi miatt.
7kor végzem a hotelben, 8-tól 11ig, éjfélig akár dolgozhatok is, ahelyett ,hogy a facebook-ra postolgassam a szirszarságaimat, ugyebááár ... :D
Apukám azt mondta, mindegy mennyit költesz, ha költesz, akkor fogy a pénz. És mindegy mennyit keresel, ha keresel, addig sem fogy. Egyet kell, hogy értsek.
Az egyetlen dolog amit változatlanul hiányolok az egy ismerős arc otthonról.
Mindenki, aki elment egy másik országba tudja, hogy lehet barátokat szerezni akárhol is vagy a világban. De ezek az emberek soha nem fognak azoknak a helyébe lépni akikkel felnőttél. Nem is kell, hogy a helyükbe lépjenek.
Mostanában minden kívánós lehetőségnél (üstökös, 11:11, 22:22) azt kívántam, hogy valaki miharamabb döntsön úgy, hogy csatlakozik a kis máltai magyar hadtesthez. Valaki akinek ismerem az arcberendezését, akivel mondjuk nem csak 2 hónapja ismerjük egymást, akivel már sétáltam a Margitszigeten, vagy a körúton haza napkeltekor egy húzós buli után. Szeretném, hogy valaki kijöjjön hozzám, hogy fel tudjam hívni a szabadnapomon, hátha ráér kicsit lemenni a partra, tessék kimondtam, ezt kérem gyereknapra! :)
Van még pár hetetek ;)
Ölelek mindenkit! Vigyázzatok magatokra!! :)
A szemben lévő hotel idős portása is kiállt a küszöbre, és rázta a fejét.
Összemosolyogtunk.
"- Az emberek őrültek.
- Így vagy úgy, de mindenki őrült a maga módján.
- Igaz. :)
- Jóéjt!
- Jóéjt! "
Elköltöztem. Megint. Új szoba, új sztori. Mielőtt bárki félreértések áldozata lenne: Nem,nem ez az új hobbim, egyáltalán nem szeretek költözni, csak masszívan próbálom megtalálni a költség-ingázás-életkörülmények arany középútját.
Az első lakhelyem nem volt annyira pénztárcabarát, bár viszonylag jó helyen volt. A második nagyon pöpecül és olcsón volt 40 percre mindentől ami fontos. A mostani bent van a centrum szájában cserébe elég öreg , és két olyan spanyol emberrel lakom akik közül csak az egyik beszél angolul , a másik csak nyekereg, és véletlenül sem a főbérlő az az egyik. Már az első nap tudtam h csak addig maradok itt amíg muszáj, mert Június 1-től van egy szoba amire 2 hónapja várok, 100, azaz száz méterre a munkahelyemtől. Az is viszonylag drágának számít, mert 300 euróba fog kerülni havonta, (amiért már komplett lakásokat lehet bérelni kicsit messzebb, de ugye a távolság, meg az itteni buszjáratok kapcsolata nem az a leányálom) de cserébe olyan emberekkel fogok lakni ( egy spanyol pár) akikkel az első naptól kezdve jóban vagyok, a parton árulnak ők is turista hajó jegyeket, normál emberek, értelmes, nyílt, humánus értékrenddel és életfelfogással, és bent leszek még mindig a centrum legmélyén.
Az alternatívák egyébként azt jelentenék, hogy legalább 20 percnyi buszútra költözöm innen, (és van amelyik csak óránként egyszer jár), és akkor még kevesebbért is találnék egyhálószóbás kecót, vagy garzont, de ugye már nyár van és itt ilyenkor nehéz ilyet találni.
Ezért a sok költözés, és ezért a sok variálás, de igaziból én nem bánom, van előnye is hátránya is nyilván, de inkább tetszik mint nem.
Ha valaki volt már olyan erőltetetten magas belmagasságú lakásban amilyenek a belvárosban vannak, körfolyosóval akkor tudja milyen ez a szag. Nem tudom leírni. Olyan használt, kiélt, dohosan öreg.Szerencsére a vaníliás-mangós autóba-akasztható légfrissítőnek ez nem okoz problémát, úgyhogy az én szobám csukott szemmel akár egy Hilton-lakosztály is lehetne, igaz ha kinyitod a szemed, akkor látod, hogy bizony ennek a helynek még a 3 csillagért is nagyon tepernie kellene, és mikor lehajtod a fejed meglátod, hogy a csempe pont a kerék utcai suli aulájában lévő burkolatnak a világosabb változata, törmelék, üveg, színes lebbencsleves-tészta formájú fecnikkel benne.
Még mindig minden megtalálható a lakásban ami egy élhető élethez kell, úgyhogy nincs rinyálnivalóm.
Már 2 hete vagyok az új munkahelyen, ami viszont sokkal több, mint élhető.
Békés, nyugodt környezetben vagyok, a vendégek szerencsére már átmentek egy szállodai pucc szűrőn, úgyhogy akik bejönnek hozzánk azoknak már szerencsére nem kell elmagyarázni h jó lett volna, ha megfürdik masszázs előtt, nem, nem, ez nem az a szolgáltatás, részegen, beakármizve nem jövünk masszázsra stb. stb. A kollégáim egytől egyik barátságosak, a recepciósunk (egyben az a lány aki segített bejutnom erre a helyre, ismét köszönöm Csilla) magyar, a staff többi tagja máltai, bolgár, macedón, szerb, orosz, román, indiai, ír, spanyol és holland. Nyugi van, nincs kapkodás, nem is lehet, hiszen az isteni békével átitatott, lepedőkkel letakart mennyei nyugalmat kell hogy a kliens lábai elé terítsük, nem lehetünk szelesek.
Rengeteg-féle kezelésünk van, egy párat leírok.
(ha meg szeretnétek nézni, idebiggyesztek egy linket
http://www.marionmizzi.com/MarionMizzi/MarionMizzi/Treatments/BodyTreatments/tabid/689/language/en-GB/Default.aspx )
Hát-Nyak-Váll masszázs 25 p - 35 55 perc - 55 Euró
Csokis Kávés masszázs 100 p - 120 Euró
Páros masszázs ( az egyik legnépszerűbb, annyit tesz, hogy a párok, barátok együtt egy szobában kapnak masszázskezelést) 55 p - 100, 85 p - 150 Euró
Deep tissue masszázs ( sportmasszázs erősségű kezelés) a második legnépszerűbb, a problémák tényleges kezelését jelenti, nem az ylang-ylang olajos relaxáló mindjárt-elalszom-ot. Sokszor fájdalmas. A legkimerítőbb kezelés a masszőr és a kliens számára egyaránt. 55p - 85; 75p - 85 Euró.
Traditional Massage - Sima tradicionális, gyenge-középerősségű, relaxáló masszázs 55p - 50; 75p -70 Euró.
Nem csak egy hotelben dolgozom. Ez egy picit összetettebb. Van itt egy olyan cég amely a Myoka nevet viseli. A máltai 4 és 5 csillagos viszonylatban felmerülő Spa-k kapcsán monopolhelyzetben vannak. Gyakorlatilag az ő alkalmazottjuk vagyok. Ők összesen 5 hotelba irányíthanak, attól függően hol van rám éppen szükség. Ez az 5 a Palace, a Dolmen, a Hiton, a Raddison, és a Le Méridien.Csak az elején kell mindegyikbe mennem olykor, utána majd eldöntik hol maradjak.
"NAééésalóóóvééé????" - mondaná kedves barátom, F. Péter (30)...Igen , mindjárt azt is elmesélem.
Az órabérem 5 euró. 9-7ig dolgozunk. Akkor is ha van vendég, akkor is ha nincs. Ezen felül minden kezelésem árának a 10 % - a az enyém. Van még egy vagonnyi termék (a legolcsóbb krém 45 Euró, de van hiperarcfeszesítő szérumunk igazi gyémántkivonattal, 75 ml, 125 Euróért) amiknek az eladása után ugyanúgy 10 - 10 % -ra jogosult vagyok, ha tőlem vették meg. Igen, gusztustalan marketing fertő ez is, de ahogy hallom, ebben a szakmában ezt manapság nem tudom elkerülni.
És persze a borravaló, amiről egy árva szót sem fogok írni, majd ha találkozunk úgyis elmesélem annak akit érdekel, de ha lehet, inkább ne jöjjön a jakobinus puttonyszáj, sehonnan.
Mivel ez egy spa, magyarul wellnessközpont (magyarabbul nem tudom, hogy van) nem csak masszázs van. Van arckezelés, arcpakolás, manikűr, pedikűr, smink, gyanta, mindenféle csodatévő masina (kavitáció, presszóterápia, lézeres zsírbomlasztás) és tradícionális indiai ayurveda maszázs (ami nagyon tuti). Egy szó, mint száz - minél több mindent tudok csinálni, annál több mindent tudok csinálni. Csilla azt mondta kapok állást úgy is, ha csak masszőr vagyok, de télen csendesebb a helyzet, és nem biztos, hogy télen is tudnék maradni ha kizárólag masszázs a területem.Megkérdezték akarok-e tanulni, én pedig mondtam, hogy igen.
Jelenleg megint diák vagyok minden kedden és csütörtökön. Persze nem ingyen van. Az egyetem igen, de ez egy privát suli, nemzetközileg elfogadott diplomát kapok, mint beautician, vagyis szépségipari...izé. Az ár megközelítőleg korrekt ahhoz képest amennyit ezért a szakma-csomagért kapok, viszonylag drága az otthoni tanfolyamárakhoz képest, de relatív olcsó egy karrier megalapozásának fontos kellékéhez képest. A végösszeg, kellékekkel, sminkpakkal, egyéb felszereléssel, tankönyvvel és vizsgadíjjal kb. 1500 - 2000 Euró közt fog mozogni.
Részletben fizetek, havonta 150 eurót vonnak majd le a fizumból ( legrosszabb esetben a minimum havi bérem 900 euró - és ebből még 150 mínusz. legjobb esetben a havi bérem kb 1100-1300 euró, jatt nélkül.) nyilván ha tudom/szeretném kifizethetem előbb is.
A szabadnapjaimon, amikből most a suli befejeztéig (július) hetente csak egy lesz pihizgetek, barátokkal találkozom, napozok,olvasok ,eltökölöm az időt mindenféle értelmetlen és haszontalan dologgal, bevásárolok.
Grilleztünk a parton,ezt minden angol nyelvterületen BBQ vagyis barbecue-nak mondják. Egy macedón baráti társaság meghívásában részesültem, és csak annyit tudok mondani, hogy ha van lehetőségetek próbáljátok ki a tradicionális macedón falafelt. Állatifinom!
Volt itt még a héten egy Bob Marley Est, egy rakatnyi raggae előadóval, az is elég színvonalas buli volt, sok mosollyal, jó hangcuccal.
A medasiában két bolgár lányon kívül senki nem élt vissza azzal, hogy távozó félben vagyok.A két nőszemély szerintem irányításmániás, de mint megtudtam elég nehezen viselik ha erről a véleményemről nekik is beszámolok. Egyébként mosolyogva jöttem el, 2 kivétellel barátokat találtam ott is. Tegnap este Andrew rám írt, hogy azért ha lenne lehetőség szeretnék-e beugrani dolgozni néhány órát hetente, én pedig mondtam hogy, miért ne?
Szívesen vagyok ezekkel az emberekkel, és simán megéri, ha másért nem, a vacsi miatt.
7kor végzem a hotelben, 8-tól 11ig, éjfélig akár dolgozhatok is, ahelyett ,hogy a facebook-ra postolgassam a szirszarságaimat, ugyebááár ... :D
Apukám azt mondta, mindegy mennyit költesz, ha költesz, akkor fogy a pénz. És mindegy mennyit keresel, ha keresel, addig sem fogy. Egyet kell, hogy értsek.
Az egyetlen dolog amit változatlanul hiányolok az egy ismerős arc otthonról.
Mindenki, aki elment egy másik országba tudja, hogy lehet barátokat szerezni akárhol is vagy a világban. De ezek az emberek soha nem fognak azoknak a helyébe lépni akikkel felnőttél. Nem is kell, hogy a helyükbe lépjenek.
Mostanában minden kívánós lehetőségnél (üstökös, 11:11, 22:22) azt kívántam, hogy valaki miharamabb döntsön úgy, hogy csatlakozik a kis máltai magyar hadtesthez. Valaki akinek ismerem az arcberendezését, akivel mondjuk nem csak 2 hónapja ismerjük egymást, akivel már sétáltam a Margitszigeten, vagy a körúton haza napkeltekor egy húzós buli után. Szeretném, hogy valaki kijöjjön hozzám, hogy fel tudjam hívni a szabadnapomon, hátha ráér kicsit lemenni a partra, tessék kimondtam, ezt kérem gyereknapra! :)
Van még pár hetetek ;)
Ölelek mindenkit! Vigyázzatok magatokra!! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Van egy játék, ami a velem egykorúaknak, a pár évvel idősebbeknek, és olykor-olykor még a jóóóóval idősebbeknek is nosztalgikus emlékeket... -
Szép Napot Mindenkinek! 2015 januárja van, szóval ezennel utólag is mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Régóta érlelődik bennem egy ...