Élni és élni hagyni

" Kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. | A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. | ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~́ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~́ja. 4. Tud. | termesztés, művelés. Növényi ~́k | Termesztett növénnyel borított terület. | Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.] "

Amíg minden kontinens nagy szeme Brazíliát bámulja naponta legalább 3 x 90 percig, (plusz 5-10 perc a spontán drámaszakkörök miatt) addig arra a következtetésre jutottam egyik nap, hogy ha van olyan hely, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségek fiai-lányai relatív békésen, harmóniában és szimbiózisban tudnak élni akkor Málta  egy ilyen hely.
Ezernyi kultúra képes vállvetve létezni, fittyet-hányva az olykor szemernyi, olykor hatalmas különbségekre. Rá kellett, hogy döbbenjek, esetenként hajlamos vagyok előítéletes lenni. Különösen a kulturális különbségekre vagyok valamiért nagyon érzékeny. Nem tetszik, ez tény, de legalább már ráeszméltem, így könnyebb rajta változtatni.

Volt egy kisebb szájkaratém az egyik kollégámmal. Indiaiak, meghívtak vacsizni. Igen, curry  volt (amiről csak halkan jegyezném meg, hogy a magyarokon kívül az égvilágon senki sem ejti "köri"-nek, ezt a fűszert "kári"-nak ejtik, itt is

Ázsiában is), meg rizs, meg egy rahedli olyan dolog amiről azt sem tudom, hogy hogyan kell helyesen leírni.
A szereplőket illetőleg, nem foglak nevekkel fárasztani benneteket, lesz egy fiú, meg egy leány. Felajánlottam a  segítségem hagymavágáshoz, mert bármilyen érdekes, szeretek hagymát szeletelni. A srác azt mondta, hagyjad csak, majd az asszony megcsinálja, üljek csak élvezzem, hogy nem kell csinálnom semmit. A  udvariaskodós "jaj-hagydcsak-te-vagy-a-vendég"  sablon után felálltam és elkezdtem hagymát szeletelni, mire a férj kifejtette nekem, (mintha még sosem találkoztam volna a jelenséggel), hogy a főzés az asszony dolga. Több sem kellett, elöntötte az agyamat az emancipációsóder, amiből a 10-ig számolás után csak az a mondat hagyta el a számat, hogy : " Nem értem, miért zavar, hogy én csak segíteni szeretnék a feleségednek, mivel úgy látom, te nem fogsz."
Ezután jött egy halom félindulatos kifejezés, miértek és miért nem-ek, "te-az-én-házamban"-ok, "hogy-jössz-te-ahhoz,hogy"-ok. Később rájöttem, tényleg nem volt helyénvaló a viselkedésem,mivel az, hogy abban a pillanatban nem segített a nejének, egyáltalán nem jelenti azt, hogy sohasem segít neki, úgyhogy elnézést kértem, amiért beleszóltam a családi dolgokba. Tök érthető, hogy így reagálnak, ha egy kívülálló odamegy, és ítélkezik, miközben semmiről nem tud semmit. Az este végén úgy éreztem egy kulturális világnézetekről ( és azok különbségeiről, valamint a különbségek magyarázatairól) kialakított káosz van a fejemben, amit szeretnék rendbe rakni, amennyire lehetséges. Vitába kezdtem magammal ezt illetőleg, erről fogok ma írni, hogy eddig mire jutottam. Gyanítom, hogy le esetenként olyan témakört is érinteni fogok, mely egyesek által abszolút felháborító, de mikor éljek a szólásszabadság jogával, ha nem most, egy blogbejegyzésben.

Mindenekelőtt (és előre is elnézést kérek minden érzékeny lelkületű nőnemű olvasómtól, nem sértésnek, nem provokálásnak, és végképp nem szónoklatnak szánom), de a magyar lányok ( köztük én is) egy kicsit jobban is értékelhetnék a pozíciójukat.
Tudom, hogy vannak, akik még nem nagyon hagyták el az országot, vagy ha el is hagyták nem nagyon találkoztak a sajátjuktól nagyban eltérő világokkal,de nem árt ha szembenézünk a ténnyel: az európai nők ( az észak-amerikakkal, és ausztrálokkal együtt) sokkal jobb helyzetben vannak mint az a maradék 2-3 milliárd nő szerte a világban, megbecsülés, egyenlőség, szólásszabadság szempontjából. Nagyon fontos, hogy ezek relatív dolgok, és megpróbálok nem általánosítani, előre is elnézést kérek, ha mégis megteszem. Igen, a relatív itt is azt jelenti, hogy az afrikaiakhoz képest gazdag vagy...... és ahogy az elégedetlenkedés korában szokás, hozzáteszed:de ettől még nem vagyok boldogabb. 



Sőt, sajnos valószínűbb, hogy az afrikai nagyobb harmóniában él a környezetével és önmagával, mint Te, aki magadat boldogtalannak nevezed, olykor okkal, olykor különösebb ok nélkül.Nekünk európaiaknak piszok nehéz ugyan elképzelni, de a világ többi része nem, hogy cseppet sem hasonlít, de brutálisan eltér az európai élettől. Akár keletre akár nyugatra fordulunk lesznek bizonyos szokások, amiket a jó esetben "fura, érdekes, különös, csodálatos, megható, elképesztő, bámulatos", rossz esetben a "beteg, visszataszító, kegyetlen, megengedhetetlen, életellenes, rasszista, felháborító, gusztustalan, érthetetlen, tiltanivaló, tűzrevele" kifejezésekkel illetünk , pusztán azért mert amit látunk az nekünk szokatlan.

Hogyan befolyásolhatja a média a nézőpontunkat.

Minden nézőpont kérdése.

Itt ez a kép, ezen látjátok a katonát, látjátok azt is aki nem katona, a kép jobban leírja ,hogy képes a nézőpont ( vagy inkább a média,  - de ebbe most nem megyek bele.... aki kicsit is kinyitotta már a szemét, és utánaolvasott miről milyen híreket, kinek és hogyan mondanak el, az pontosan tudja miről beszélek) változtatni a tényeken, mint ahogy azt én körül tudnám írni.
Imádjuk a tőlünk eltérő kultúrákat azzal az egyszerű mondatocskával pecsételgetni, hogy "Ez egyszerűen nem normális.

Mi az, hogy normális??? 

"  normális (melléknév)

Az általánosan elfogadottnak megfelelő, nem kirívó vagy meghökkenést keltő; elvárt, szokásos vagy átlagos. "

Ha szigorúak maradunk a definícióhoz akkor én nem vagyok normális, bár ezzel nem igen mondok újat. Komolyra fordítva a szót ezt azt jelentheti,hogy a legtöbb barátom sem normális. Viszont vajon ha sok ember együtt nemnormális akkor útközben valahogy nem válunk-e mégis normálissá? Hol van az a határ amikor egy nemnormális cselekedet megszűnik annak lenni, és ahelyett általánosan elfogadottá válik? Ki az aki megmondja mi normális és mi  abnormális?

Erre az utóbbi kérdésre feltételezem, mindenkinek a fejében van egy, vagy akár több konkrét válasz is, én direkt nem írok (és nem is fogok írni semmit) mert nem szívlelném, ha  a blog valamilyen különösebb oknál fogva egyszerűen csak nemkívánatossá válna, akárkinek a számára is.
Olyan dolgok történnek a  világban ezekben az években, hogy néha nem hiszek a szememnek, és mégis van aki szerint a világ így normális. Tegnap például nyilvánosan keresztre feszítettek néhány felkelőt az egyik Délnyugat-Ázsiai országban. Ma egy férfi ottfelejtette a Bibliáját a hotelszobájában Észak Koreában, és ezért
államellenes cselekedet vádjával állítják bíróság elé. Személyigazolvány birtoklásához is fiatal lányok és fiúk vesztegetik a szüzességüket minden második szórakozóhely vécéjében, ki tudja éppen milyen penészgombaölőszer hatása alatt. Japánban már minden hétre jut legalább egy önmagát felgyújtó demonstráló. A vb egyik legfelkapottabb híre, hogy ururguayiak olaszokat harapdálnak. Ukrajna támadni készül, Szíriában már mindenki harcol mindenki ellen. És ez csak egy pár hír abból a világból, ami állítólag normális.
Hogy mit kéne tenni ez ellen?
Nem tudom. Azt viszont átgondolhatom, hogy én mit tehetek.Megtanulhatok toleráns és elfogadó lenni. Bármilyen nehéznek tűnik néha, bármennyire is mást rak rád a társadalom, és bármilyen neveltetésben is vettél részt - képes vagy rá.

Málta erőteljesen katolikus hely. Bár minden 3. káromkodás egyházi eredetű, ezek az emberek nagyon-nagyon-nagyon  a szívükön hordják a keresztény kultuszt. Ez többek között abban nyilvánul meg hogy a világon segol máshol nem jut annyi templom egy nézgyetkilométernyi területre, mint itt. Mégsem háborgatják egymást. Számomra nem tiszta, hogy azért nem mert ennyire magas a szociális IQ-juk, vagy mert egyszerűen ahhoz is lusták, hogy törődjenek bármivel ami eltérő,de itt eddig ritkán találkoztam etnikai konfrontálódásokkal.Nyilván akad amikor meghallasz egy büdös bolgározást, vagy tahó digózást, de az igazság az, hogy itt annyi nemzet él egymás hegyén hátán, hogy az lenne  meglepő hogyha nem tudnának relatív békében együtt élni.
A nagy vallásosság az oka annak, hogy elválni mindösszesen 3 éve lehetséges, az abortusz pedig még mindig szigorúan illegális.
Számomra mégis az volt a legellentmondásosabb, hogy jóllehet a vallási fanatizmus több mint gyakori jelenség, és ha például eltévedsz lehet, hogy egy négyméteres kék neonnal ellátott Jézus-szobor fog meglepni az egyik sarkon, de megkockáztatnám a kijelentést, hogy a lakosság legalább 20 %-a homoszexuális. Ez a másik témakör amiről valahogy ha beszélnek is az emberek, gyakorta nem tudják, hogy nyúljanak a kérdéskörhöz, és inkább csak ülnek és várják, hogy valaki elkezdjen valami másról beszélgetni.
De mivel ez is a mai világ része, ha még csalódást is okozok most ennek a témának is adok egy kis létjogot.
Nem vagyok homoszexuális, úgyhogy egyes szám első személyben most nem beszélhetek, ennek ellenére vannak olyan barátaim akik az azonos nemhez vonzódnak. Itt is, otthon is. Személy szerint nem hogy semmi problémám nincs velük, de nagy részüket nagyon kedves embernek tartom. Az azonban sokszor meglep, hogy ha valakinek (különösen olyannak , akinek szemmel-látható problémája van azon emberekkel, akik a szexuális hovatartozás ezen formáját választották)  felteszem a kérdést, hogy mi is a baj a melegekkel, sosem kapok egyenes egyszavas választ. Szájhúzást tapasztalok, undorodást, felháborodás , elfogadást csak esetenként, nagyon elszórtan. Véleményem szerint egy intelligenciával csak egy kicsit is megáldott ember nem kívánja senki kitaszítását a társadalomból egy olyan dolog miatt amiről nem tehet. Megértem a szülőket akik ugyanakkor nem szívlelik, hogy a tv-ben a gyerkőcök melegeket, transzvesztitákat, szakállas énekes dívákat kell,hogy nézzenek, de ha már itt tartunk, kiakadhatnánk azon is, hogy milyen más fergetegesen értékes dolgokat adhat nekünk egy televízió.
Én itt közel 4 hónapja be sem kapcsoltam egyetlen tv-t sem, a vb miatt néztem most tv-t esetenként, de valahogy még mindig nem tartom magam elmeroggyantnak. Az, hogy a hírek napi szinten 70 %-a csak negatív dolgokat tartalmaznak ,amik ha akarod ha nem, inkább az árnyas oldalát fedik fel a mindennapoknak, az oké, de az, hogy elfogadjunk valamit , ami tény, nem volt gyakori 50 évvel ezelőtt ( bár már azelőtt jóval is létezett), az valahogy nem oké. Még mindig meglep mekkora belső feszültséget okoz egyes embereknek, hogy kudarcot vallanak azt illetőleg, hogy igenis vannak emberek akiket nem tudnak a saját értékrendjükre formálni. Mindenkinek a saját döntése mit csinál a saját életével, és amíg ez másokat direkt módon nem befolyásol, addig nekem ezzel szemernyi problémám sincs.
Itt nem arról beszélek, hogy örömömet lelem abban ha 2 idősebb úr publikusan imádja egymást tinédzserek módjára egy romantikus padon egy margitszigeti parkban. De van egy nagyon fontos dolog ami fölött nem röppenhetek el: Az emberi test egy csonálatos szerkezet, ezernyi funkcióval, szisztematikusan kiépített izomrendszerrel. A nyakban több mint 8 pár izon felel azért, hogy képes legyél elfordítani a fejed, ha akarod. A lehetőség adott, az ha te mégsem élsz vele, az nem más emberek hibája. Ha a hajléktalanokról el tudod fordítani a tekinteted akkor ebben az esetben is megteheted. Legyen az egy párocska, egy felvonulás, vagy egy sorozat.
Van aki azzal érvelt nekem, hogy egy homoszexuális frigyből nem fog születni gyermek, így hát napnál világosabb, hogy ez nem normális dolog, hiszen így ki fogunk halni. Legjobb tudásom szerint, ha csak egy picit is tisztában vagyunk más kontinensen LÉTEZŐ élelmiszerhiánnyal ( miközben csak itt napi szinten tonnaszámra kidobott élelmet látok), és az emberek számának stabil és konstans növekedésével, az emberiség populációja köszöni, jól van.
A világ folyamatosan változik. Ha a technikai innovációkkal nemhogy elfogadóak vagyunk, de totemisztikus imádatot érzünk irántuk esetenként, a változások más perspektivából való megfigyelése ellen miért tiltakozunk ennyire fanatikusan?
Nem értem, pedig megpróbáltam megérteni. Más kérdés ,hogy erről a dologról vallásos emberekket egy-az-egyben nem is tudtam beszélgetni, hiszen az ő meggyőződésük az, hogy minden meleg a pokolra kerül, mivel Isten nem szereti a homoszexualitást, ahogy a szodomitákat és a transzvesztitákat sem.Sajnálják őket annak ellenére, hogy ezek az emberek sohasem kérnek tőled sajnálatot vagy szánalmat. Elfogadást szeretnének, és jogot ahhoz hogy éljenek egy életet, ami bár sokak számára nem megszokott, de ők mégis ezt választották.





Azt hiszem az emberek ( igen, nekem is) legnagyobb problémája az, hogy nagyon erőteljesen szívügyüknek tarják, hogy kritizálják más emberek portájának állapotát, annak ellenére, hogy a saját portájukon már hónapok vagy évek óta nem söprögettek.

Nem azért próbálok elfogadó lenni mert valaki elvárja tőlem. Azért igyekszem az lenni, mert megtehetem.
És ha megtehetem, hogy elfogadó és toleráns legyek akkor miért ne lennék az ?