A fenti mondatok majdnem minden egyes ember életében megjelennek, akár van hasznuk akár nincs.
Én is megkaptam őket. Majdnem az összeset. Valamilyen szinten normálisnak tartom, hogy az ilyen mondatok kiejtésére sor kerül, hiszen a gyermekeinket csak úgy tudjuk megóvni a cudar világ kegyetlenségeitől, és a rájuk leselkedő rémísztő valóságoktól, ha szépen felkészítjük őket arra, hogy igenis: a kellemetlen dolgok bekövetkezhetnek, úgyhogy be is fognak következni.
De... és tudom, hogy most valószínű lesznek akik le fognak hurrogni ezért, de biztos, hogy ez ésszerű dolog?
Úgy értem, miért fessük az ördögöt a falra, hogyha megtehetnénk azt is, hogy egy vidám és pozitív festményt rakunk a falra? Miért vegyük el a gyerekektől a tapasztalás élményét, és miért adjunk nekik kész elképzeléseket az életről ahelyett, hogy ők megalkossák a sajátjukat? Miért beszélünk sokkal többet arról, mik azok amiktől tartania és óvakodnia kell, ahelyett, hogy arra tanítanánk, hogyan mosolyogjon a világra?
Tény, hogy én nem vagyok szülő. Nem is szándékom okoskodni a gyermeknevelésről, mert sohasem tapasztaltam milyen Anyának lenni. És igen, lehet, hogy tévedek!
Pár éve megjelent egy könyv, Titok címmel, ami már nagyon nagyon rég óta ismert tényeket próbált, eladható, újnak tűnő borítóban összefoglalni. Az eredmény az lett, hogy a fél világ pozitív-hozzáállás lázban égett, mindenki annyira nagyon boldog lett, hogy azonnal könyvet írt róla, és megszületett még 2 tucat alkotás, különböző címmel, picit különböző sztorival, de gyakorlatilag ugyanazzal a mondanivalóval: ha a jóra gondolsz, a jó megtörténik.
Nem célom a propagandakészítés, sem a könyvek, sem a filmnek, sem semmi másnak.De személy szerint úgy gondolom, igenis máshogy alakulhat az életed, ha a fejedben levő gondolatok inkább húznak a pozitív irányba, mint a negatívba vagy a semlegesbe, vagy az akármilyen másikba.
Ehhez nem kell megvenned egy könyvet sem, nem kell megnézned egy filmet sem, nem kell elmenned egyetlen előadásra sem ha nem akarsz ilyeneket csinálni.
Egy dolgot kell tenned: El kell engedned a félelmeidet.
Ahelyett hogy azt gondolod, áh úgysem, fog sikerülni, én ehhez nem vagyok elég jó, nekem az ilyenekben sosincs szerencsém, múltkor sem jött össze, kétlem, hogy pont nekem sikerülne, de a Marinak se jött össze, a Pista azt mondta ez lehetetlen, Anya azt mondta ez lehetetlen, az egész világ azt mondja, hogy lehetetlen....gondolhatnád azt is hogy sikerülni fog, elég jó vagyok, össze fog jönni, meg tudom csinálni, el tudom érni,és teljesen mindegy, hogy a világnak erről mi a véleménye.
Minden reggel amikor felkelsz eldöntheted, hogy szenvedő alany leszel akivel a dolgok csak úgy pitty-putty megtörténnek, vagy az az ember leszel aki olyanra csinálja az életét amilyenben szívesen él. Te döntesz.
Mindenki találkozott már a "bevonzod" kifejezéssel, ennek ellenére úgy vettem észre , hogy az emberek nagy része inkább babonának tekinti az egészet, mint racionális történésnek. Pedig az alapja igen egyszerű, és a világ nagy része anélkül használja, hogy elgondolkodott volna azon, hogy tényleg használja.Vegyük például az imádkozást. Aki nem tudja annak mondom: nem vagyok vallásos, még csak meg sem vagyok keresztelve. Nem mondtam, hogy nem hiszek semmiben, csak azt mondtam, hogy egyik egyházhoz sem tartozom. Aki megkérdezi miben hiszek, annak azt szoktam mondani, hogy magamban. Erre 10 emberből 7 legyint egyet. De nekem ez pont elég így. Mindenki abban hisz amiben akar, állítólag... jó lenne ha ez tényleg megvalósulhatna így, és nem ítélnénk el embereket csak azért mert az ő meggyőződéseink eltérnek a sajátjainktól, de ez egy másik történet.
Az imádkozás, vagy mondhatjuk h tudatos teremtés, vagy egyszerűen aktív vágymegvalósítás (és akkor egyáltalán nem érezzük úgy hogy valami hűde-spirituális megközelíthetetlen jelenségről beszélünk, amit csak 3 éves tibeti remeteéletmóddal lehet elsajátítani) azért csodálatos dolog, mert amikor csináljuk elképzelünk a fejünkben egy képet, amit szeretnénk elérni, amiben szeretnénk létezni, amit meg szeretnénk valósítani. Ennek hatására, mivel naponta többször is megalkotunk a fejünkben egy valóságot, megengedjük magunknak, hogy az szépen lassan bekövetkezzen. Ennyi! Direkt nem írok olyanokat, hogy Isten vagy isten, vagy univerzum, vagy felsőbb hatalom, vagy Allah, vagy utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus egyháza, mert mindenki majd eldönti magának hogy akar-e bármi ilyesmit az életébe. A lényeg, hogy benne legyen a cél a fejedben, lásd magad miközben ott vagy, próbálj úgy élni mintha már ott lennél. Megpróbálom elmagyarázni az én példámmal és akkor majd tudjátok miről beszélek.
Én amíg nem jöttem ide, otthon leültem a google-maps elé és nézegettem Máltát, ahol lehetett ott sétáltam, csak, hogy tudjam milyen, hogy itt lehessek, amennyire lehet.
Elképzeltem, hogy már itt vagyok, és így sikerült beleágyaznom az elmémbe, hogy igenis itt leszek.
 |
| Vannak akik azt mondják, nem vagy képes rá. Amit tenned kell az csupán az, hogy megfordulsz és azt mondod: "Csak figyelj." |
Ha attól félsz, hogy beteg leszel akkor mi jelenik meg a fejedben egészen pontosan? Egy kép erről, hogy az ágyban fekszel, taknyod nyálad egybefolyik, lázmérő a hónod alatt, és Anya hozza a húslevest.
Másképp is csinálhatod.
Mondjuk úgy hogy, ha nem akarsz beteg lenni, akkor nem engeded hogy a félelmeid összefirkálják a vágyaidat és elképzeléseidet. Gondold azt hogy egészséges szeretnél maradni, képzeld el, hogy az vagy, és viselkedj úgy mintha az lennél (akár az vagy, akár nem), képzeld el milyen abban a pillanatban élni, össze vissza szaladgálni, játszani, pihenni.
Az akarva akarással nem lehet elérni semmit. Hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek. és kész.
Azért mondom ezt Nektek, mert a pozitív hozzáállás irgalmatlanul fontos, és ha ez megvan, és fent tudod tartani a létezését akkor, (és üzenném Losinak , aki a legutóbb is annyira komolyan vette a "a nyelvtudás fél siker" kijelentésemet, hogy elkezdett angolul tanulni - erről van szó, így tovább cimbora!! :)) ENNÉL TÖBB NEM KELL!
A kulcsa az egésznek az, hogy a beszéd nem elég. a beszéd majdhogynem felesleges ha a céljaid elérése szempontjából nézzük.
A gondolat már sokkal fontosabb, és a tett az amivel változást produkálhatsz.
CSINÁLD!
Csináld!! Ne kérdezz, ne agyalj, és legfőképpen ne kételkedj, hidd el, hogy sikerülhet, és csináld!
Nekem az is sokat segített, hogy a dolgokat amiket el szerettem volna érni, tényként kezeltem. Elhittem, hogy meg fognak valósulni, hiszen nincs más választásuk, meg fogom valósítani őket, úgyhogy jobb ha ezt nem is feszegetem, így lesz és kész.
És ugye azt nem is kell említenem, hogy az, hogy mások mit gondolnak rólad, a vágyaidról, az maximálisan irreleváns.
Aki otthon volt velem, az tudja , hogy a két bőröndömön kívül egy rakatnyi pozitív hozzáállást hoztam magammal, és semmi mást.
Igen, voltak nehézségek és nem, nem volt mindig könnyű. Volt, hogy legörbült a szám, és olyan is volt, hogy hosszú órákat sírtam át (személy szerint a sírás egyébként nekem nagyon sokat segített).
Már mondtam, ha nincsenek rossz napok, elfelejtenénk becsülni a jókat.
De végig hittem magamban, mert biztos voltam benne, hogy ha valamiért tényleg teszek, akkor el tudok érni bármit. Igen, Bármit. Ahogy Te is.
Mielőtt idejöttem, elhatároztam, hogy találni fogok egy kórházat, szállodát, vagy wellness központot, akik azt fogják mondani, igen, elég jó masszőr vagy, kellesz nekünk.Sokáig keresgéltem, hetekig jártam mindenfelé, sok helyen utasítottak vissza, és még több helyen még csak nem is voltak kíváncsiak rám. Volt ahol letagadták, hogy masszőröket foglalkoztatnak, csak mert nem akartak szemtől szembe elküldeni, és olyan is volt hogy fűt fát ígérgettek, és aztán még egy telefont sem tudtak megereszteni felém. De nem adtam fel, eszembe
sem jutott ilyesmi.
Ezen a héten Hétfőn behívtak egy állásinterjúra a Palace hottellánc egyik spa részlegébe. Elmentem, próbamasszázst kértek, megcsináltam, elégedettek voltak. Visszahívtak a második fordulóra, Szerdán volt esedékes. Szerdán reggel már kézhez kaptam egy beosztást, úgyhogy végre kijelenthetem:Egy 5 csillagos szálloda hivatásos masszőrje vagyok. :)
Igen, sikerült! Szóval kedves barátom, ennél többet nem tudok mondani amivel alátámaszthatnám a tényt: ha Nekem sikerült, Neked is sikerülhet :)
Mindent leírtam, már tudod, én mit, és hogyan csináltam, nem szentírás, nem volt célom a prédikáció, és tudom, hogy mindenki más, és lesz akinek ez a módszer nem lesz szimpatikus, de tudd, hogy én tényleg csak a pozitív hozzáállást használtam, és működött.
60 nap kellett hozzá, meg sok kitartás, egy hatalmas kupac türelem, amit néha én sem értek honnan szereztem, de mégis volt. És akár hiszitek akár nem, Ti is kellettetek hozzá :)
Ti biztattatok, Ti bátorítottatok, és ha nem is itt helyben, de Ti tartottátok bennem a lelket akkor amikor nem tudtam már hova forduljak reményekért.
Köszönöm minden családtagomnak, barátomnak, rokonomnak és ismerősömnek, hogy bízott bennem, és így hozzájárult ahhoz, hogy én is bízhassak saját magamban :)
Megkönnyebbültem, nagyon boldog vagyok, végre hátradőlhetek, és élvezhetem, hogy Vagyok. Pont.
Csütörtökön felmondtam a medAsiában, elképesztően kíváncsi vagyok, hogy néz ki itt egy 2 hetes felmondási idő, mennyiben befolyásolja az emberek hozzá(m)állását, az, ha tudják (ha nem is mindenki) hogy meg vannak számlálva az ott töltött napjaim. Mindent meg fogtok tudni :)
Vigyázzatok magatokra, és ahogy a művész Úr mondaná: Pusszantás mindenkinek drága szíveim!
