A költészet világnapjára - és arról cseppet lekésve

Versbe szedtem nektek a mostani bejegyzést,
Ki nem csípi a lírát, kérem, nézze el nekem.
De minden költő megérdemli a Földön,
Hogy évente egyszer emlékké legyen.

Naponta többször is nekiálltam írni,
De nem jöttek könnyen a mondatok,
Próbáltam százszor magam is elhinni,
Hogy van még új, mit nektek mondhatok.
Van még, rengeteg, csak nem jön a lelkem,
Hiába kérem, hiába noszogatom,
Nem születhet új történet bennem,
Míg saját magam meg nem hallgatom.
Egyedül vagyok. Kijelentő mondat.
Nem azért mondom mert így rossz nekem.
Azért mondom, mert ez az igazság,
Tetszik vagy nem, most ilyen az életem.
Sokszor félek tőle, nem is a magánytól,
Inkább a félelemtől való félelem,
Az mitől tartok...holott nem szabályszerű,
Hogy a félelem mindig velem legyen.
Nem hát! – kiáltom, s már veszem is a cipőm.
Nem tudom merre, de elindulok.
Talán nem is számít – úgyis odaérek,
Ahol majd tudom, hogy jó helyen vagyok.
Egyenlőre semmi, de semmi olyan nem jött
Amit úgy hirtelen mesélni tudnék Neked,
Tudom, hogy érdekel hogy telnek napjaim,
Na de mi újság? – mosolyogva kérdezed.
Hogy mi az újság azt már elmeséltem,
Görgess csak lejjebb, a helyzet nem változott:
Felkelek, kinyomom a harmadik szundit,
Fogat mosok, talán táplálkozok.
Van magamra három vagy négy órám,
De mire kihasználnám már csak 1 marad,
A fejemet fogom, majd inkább legyintek,
Így van ez – majd utoléred magad.
És mire legyintek már nem is igazán zavar,
Hiszen ez az egy is elég most nekem,
Nem leszek hamari, volt és lesz is még
Mikor tengernyi idővel rendelkezem.
Éljünk a mának, mondják oly sokan, de
Én inkább a mostnak élnék ha szabad.
Bár tudom téged inkább az érdekel éppen,
Hogy mivel töltöm itt a napjaimat.
Rég nem írtam Neked, több mint kettő hete,
Várattalak, igen, én is tudom.
Elnézést kérek, a magánéletemben
Adódott számos bonyodalom.
Értékelem türelmed, hogy is ne tenném,
Köszönöm hát, hogy elnézed nekem,
hogy bár valljuk be, időm az lett volna,
írni – bár kedvem az már nemigen.
Fent is és lent is, nem egyszer de többször
Jártam mostanában összevissza itt.
Az a dal melyre vigyorgom kedden,
Szerdára van, hogy keresztre-feszít.
Nem ellenkezem, ha jönni kell, hát jöjjön
Szar napok nélkül a jókat becsülni nehéz.
Aki azt hiszi, gond nélkül lehet élni,
Nem mondom, hogy hülye – de elég merész.
Meg kell tanulnom magamért élni,
Ha én nem teszem, akkor senki sem,
Meg kell tanulnom a csenddel is zenélni
A csend nem ellenség, csak új még nekem.
Meg kell tanulnom, vissza is lépni,
Még ha azt is hittem, hogy nem tudok.
Meg kell tanulnom vissza nem élni,
Senkivel sem, mert nem korrekt dolog.
Meg kell tanulnom másra is figyelni,
Nem csak éhezni a Te figyelmedet,
S meg kell tanulnom elfogadni azt is,
Amiről azt hittem, hogy nem lehet.
Legyen az egy vendég, egy árva szó vagy érzés,
Legyen az bármi, ami épp gyötrelmet okoz.
Túl nagy luxus lenne engedni ,hogy legyen
Mi a kedvemet szegi de békét nem hoz.
Tehát drága barátom, csinálom mit eddig,
itatom a népet, meg etetem.
Ha hamutartót kér azt is adok neki,
Bár hivatalosan már nem tehetem.
Tőlem lehetne, engem ugyan nem zavar,
De a biztosúr a minap csúnyán nézett ám,
Mikor látta, hogy a tető alatt a füst úgy hömpölyög,
Mint valami csapzott szmoghurrikán.
Kültér ugyan, de mégis törvény tiltja,
Hogy az ember csak úgy bagózgasson ott
Hát elmondom szépen mindenkinek, ki kérdi:
„Cigizni?  Itt nem. Csak ott, meg amott.”
Sok az olasz. Ami inkább sóhaj, mint közlés.
A vendéggel nincs baj, csak ne olasz legyen.
A máltai sem piti, de nem tisztem senkit
Megsérteni, legyen akármilyen.
A kórházból nincs hír, de tán nem is akarom már
Voltam bent, steril, és olyan... kórházszerű.
Kékben és fehérben úszik az egész helység
Ami nem az, az króm, vagy ezüst színű.
Olyan hideg, hogy ilyet még nem láttam
Rozsdamentes acéltömb – reptér méretű.
Inkább mennék olyan helyre mégis,
Amiben van még valami életjellegű.
És most jön a csattanó, hisz jól megtanultam,
A megoldás mindig az uccsó versszakban van,
Vagy ha nem is ott, de valahol a végén,
A verselemzést nem úszod meg kisfiam.
Interjúm lesz holnap, hotel 5 csillaggal,
Palace Hotel Sliema a neve.
Próbamasszázsra hívtak be onnan,
Lehetőség kellett? Hát ittvan, nesze!
Most jön az a rész, amihez én kellek
Az az idő, mikor bizonyítani lehet.
Teszjelleggel várnak, mutassam meg mégis
Mire tudok használni két ilyen kezet.
Holnap dél az idő, hogyha ráértek
Gondolatban várlak titeket.
Akár egy mosoly, egy gondolat vagy csuri
Is nagyon de nagyon de nagyon jól jöhet :)

Legyetek jók, vagy rosszak, nekem mindegy,
köszönöm, hogy ismét meghallgattatok,
Írom a fejleményt, amint az állásról,
bármilyen jellegű híreket kapok.

2014. 04.13. Birkirkara