Kerékvágás-kialakítás

 - Egyébként mi a foglalkozásod?
 - Masszőr vagyok.
 - Masszőr ??? Akkor mi az istent keresel itt?

bár nem látszik jól, de ott már úsznak

Idézet a beszélgetés a főnökünkkel című komédiából. Jasmond, a medAsia egyik menedzsere kérdezte ezt tőlem. Én készségesen elkezdtem mesélni, hogy rajta vagyok, van önéletrajz, amint lesz egy szabadnapom elmegyek ide, meg oda, ja meg még amoda is. Erre ő fogott egy tollat, meg egy papírt, lendületes irkálásba kezdett és 1 perc múlva kaptam egy cetlit kórháznevekkel, munkaügyi központ címekkel, és a "Try them all, they will give you a better job", vagyis "próbálkozz náluk, jobb munkát fognak adni" instrukcióval.

 Gondolhatjátok mennyi köszönömöt és hálás vagyokot habogtam el miközben a leesett államat kapartam össze a földről. Valahogy eddig nem találkoztam még ezzel a hozzáállással, hogy a saját főnököm ajánl, a jelenleginél jobb álláslehetőséget, és ráadásul még meg is mutatja mikor és hova menjek, kinek, és mit mondjak.




A múlt héten volt esedékes az első lépés megtétele, de mivel (megint) elfelejtettem, hogy a siesta idején, déltől négyig semmilyen érdemleges hely nincs nyitva, ez az egész procedúra átcsúszott holnapra. Kis szerencsével 1 hónapon belül már abban a kórházban fogok dolgozni amiről mellékeltem egy-két képet ide Nektek.

Elég sokat dolgozom szerencsére, kaptam eddig fizut is, de nem tiszta ,hogy most mennyit kaptam hány hétért/napért, úgyhogy kiderítem és amint megtudom le fogom írni, okés?
Amennyi szabad időm van azt próbálom a szabadban tölteni, nagyon szép idők vannak mostanában itt. Sétálgatok a környéket, próbálom megismerni a szigetet.
Voltam Valettában, ami egyszerűen leírhatatlanul csodaszép, és meglepően aprócska, 2-3 tucat utca az egész.

A meló nagyon tetszik, pörgős, érdekes,  többnyire rendes, barátságos emberekkel vagyok körülvéve.

A mondat fontos része a többnyire szó. Kicsit mesélek megint Norbert barátunkról :)

Aki ismer az azt hiszem tudja, hogy elég nagy a pofám, igen, bármilyen meglepő, én is tudom.
Nem vagyok büszke rá,  nagyon próbálok idomulni a világhoz, higgyétek el.
Mivel ezt az attitűdöt sehol nem díjazzák annyira, főleg nem egy munkahelyen ahova most kerültél be, erőteljesen visszavettem az arcomból. Az időm nagy részét mosolygással, kussolással, "hát persze, hogy megcsinálom"-ozással töltöm, de persze mint bárhol máshol, itt is van aki szívesen visszaél ezzel.
Norbert a minap megkért h töltsem fel a szójaszószadagolófogalmamsincshogyhívjákokat.
Egy 100 x 40 cm-es, 8-10 kg súlyú rakománnyal ellátott tálcával a kezemben megkérdeztem látja-e h épp mit csinálok és mondtam h bocsi, de ezt most nem.
A konyháig követett, a középső ujjának alapos mutogatásával mellékelve, nagyon gyakori fuckyou szólamok kíséretében.(Annak akik nem tudná, pl. a nagymamám, ez nem egy barátságos kifejezés, mi több annyira nem az, hogy a színvonal megtartása végett nem is írhatom ide, hogy mit jelent, legyen elég annyi, hogy a magyar megfelelője b-vel kezdődik , meg-gel végződik és nem a barátkozz meg kifejezésről beszélünk). Mikor beértünk a konyhába még egyszer 5-10 cm távolságról az arcomba is beleüvöltötte, biztos ami tuti, hátha eddig nem hallottam, eközben a feje a tőle 3 méterre lévő homár színéhez hasonló árnyalatúvá változott, a nyála pedig mindent beterített 1 méteres körön belül. Álltam, mosolyogtam, és csak annyit mondtam, h b meg te is.

Előfordul az ilyen, a családomnak mondom, h ennél azért rosszabb dolgok is történhetnének Velem, mindenki hülye néha, lécci ne küldjetek bérgyilkost a szerencsétlenre.

A nap hátralévő részében Pál fordulat következett, Norbert szépen kért, mosolygott, és még a köszönöm szó is elhagyta a száját, nem is egyszer...bezony. ide is írhatnám h c'est la vie, de az már nagyon cliché lenne, és ugye a jó blog nem tartalmaz közhelyeket :)

ez speciel a műszakvégi vacsim

Néha még azért kapom az ívet, főleg a konyhán, kóstolgatnak, de ez az élet rendje, az újonc mindig ki van röhögve. Van egyébként potya sushi, tavaszitekercs, illatos-ropogós kacsa, csirke, hal, rák de kizárólag azt esszük meg amit érintetlenül hagytak, anélkül, hogy beleturkáltak volna, olyankor mindenki odagyűl (aki még nem unta meg az ázsiai kaját, úgy mint az unokák a nóta tv-t) a tálca köré, és eszi amit talál. Családias, nagyon jó hangulatú 5-10 másodpercek ezek.



A lakásban is zajlik az élet. Itt akárkinek bármit mondok ami a jövőmre vonatkozik, és elérendő cél, az a válasz h "imádkozunk majd érted". Kővallásos emberekkel lakom, én, aki szintén egy misét sem hagyok ki. Akiké a lakás ők keresztények, a cseh lány aki a shared roomban lakik izraelita.
Erről ennyi pont elég is. Ebben a blogban nem fogtok hallani tőlem semmilyen diszkriminatív fröcsögést, ez az ő életük, az ő döntéseik.

Egyébként Birkirkara a hely neve ahol élek, a futballkedvelőknek még talán mond is valamit a név.
Valley road, vagyis völgy útnak hívják főutat. Az érdekessége az, hogy amikor télen sokat esik az eső, akkor a fent említett úton nem ritka a spontán patakjelenség, Alkalmakként konkrétan folyókat meghiúsító sodrás is van, amiért buszok kénytelenek másik úton haladni amíg a főúton inkább csak csónakázni lehet. Az előző bejegyzésben láthatjátok az utat napfényben, normális körülmények közt, most láthatjátok milyen esőben. De mivel nem fog esni még pár hónapig, szerencsére erre nekem most nem kell felkészülnöm.



Joanna, az anyuka a házban már az első nap mondta, hogy van két lépcső (amivel az utcánkból le tudok menni a főútra, de ha esik akkor ne ezen menj hanem azon, tudniillik "ez" eső idején vízeséssé fejlődik és nem annyira egészséges dolog ha a víz lemossa az embert az egyik utcáról, 10-15 lépcsőfokon át, 4 méterrel lejjebb.

 Azt hiszem mindent elmondtam amit csak tudtam. Itt van még néhány gondolat ami az előző postból kimaradt.

a kép amin a fülem merőleges a minden másra

Otthon leszedték a  fogszabályzóm, úgyhogy megmutatom nektek a szép új mosolyom , remélem legalább egy ember arcára mosolyt csalok vele.






A legjobb hír közel, s távol, hogy március 12-én hivatalosan is gyógyultnak nyilvánított Jósvai doktor úr, szóval kikérem magamnak az ez utáni lekriplizést. :)

Megtisztelő volt megint írni nektek pár sort, örömmel hallom, hogy ott is tavaszodik!
Menjetek ki a szabadba, olvassatok ,bandázzatok ahelyett, hogy azon vitatkoztok éppen melyik spanyol csapat a nagyobb homoszexuális.
Még egy fontos dolog. Elszomorodva konstatálom, hogy manapság egy ebéd, egy koktél, vagy egy sima kávé is selfieket és fotózkodást igényel.
A kedvemért mondjuk csak naponta egyszer kérlek titeket éljetek az adott pillanatnak ahelyett, hogy mindenekelőtt megosztanátok azt az egész internetes nézőközönséggel.

Köszönöm!!





Vigyázzatok magatokra, egymásra, mosolyogjatok sokat.
Mindenkinek napsütésben gazdag Hétfőt kívánok! :)