C'est la vie

Sziasztok!

Heves elnézéskéréssel kezdenék, amiért 2 hete nem jelentkeztem. Az egyik héten azért nem tettem , mert a szabadidőmben az alvást választottam blogolás helyett, a másik héten pedig otthon voltam, Magyarországon.
Remélem megértitek, aki pedig mégis haragszik, az remélem hamar megbocsát a mulasztásomért :)

Előszó gyanánt annyit elárulok, hogy az elmúlt 2 hét eseményeiről fogok most beszámolni Nektek, és az újdonság - rovat friss tagjaként be fogok mutatni néhány realisztikus negatív élményt is, úgyhogy most már az is hátradőlhet aki eddig azt hajtogatta nekem, hogy sehol sem fenékig tejfel minden, bár mint már mondtam: én ezt sosem hittem.

Indulás előtti munkanapjaim ugyanabban a kerékvágásban teltek, vendégek jöttek-mentek, én pedig azt vettem észre, hogy repülnek az órák, és mire odanézek, már szinte jöhetek haza. A jobb napokon. A rosszabbakon nyilván nem ez a helyzet. Hiszen mikor már az utolsó asztalt is leszedted, és az utolsó villát is eltörölgetted, még megigazítod az egyébként is szögmérőpontossággal elhelyezett pálcikákat, és elviszed a sushi bárhoz az odatartozó szójaszószkiöntésre alkalmas pici fehér csészéket, az unalom felkel és megint körbeugrál. Így hát ha nincs bent senki elkezdek menüt, itallapot ismételgetni, a szintén szabad kollégáktól spanyolul, máltaiul, bolgárul tanulni. Ez olyan bevált és működő elv, mint az ,hogy ha a megállóban nem érkezik a hőn áhított jármű, az embernek csak rá kell gyújtania, és a bkv/bkk azonnal kitesz magáért.

Negatívum az, hogy még mindig egy árva centet sem láttam, és ennek a bősz elégedetlenségemnek hangot is adtam egy udvarias kérdés formájában természetesen, mire azt a választ kaptam, hogy 3 hetente van fizetés. Várunk. (Mivel még csak két hetet dolgoztam, és azt is próbaidőn).


A hazautazásom körül semmi bejegyzésben való szereplésre méltó esemény nem történt.Talán azt mégis elárulom, hogy amíg a magyar reptéren még a bakancsodban csillogó fém mütyürre is gyanúsan néz a gonoszulnézésre-nevelt egyenruhás néni, addig itt még az övet, fülbevalót, gyűrűt, órát sem kell levenni.
Ezt onnan tudom, hogy mögöttem egy olyan indiai lány jött aki szemmel láthatóan nagyon-nagyon szeretett retinaégető csillogással rendelkező nemesfémekből álló testékszergyűjteményével repkedni az országok közt.

Horvátország felülről

Az otthontartózkodásom csodásan telt, fantasztikus idő volt otthon, majdnem mindenkivel tudtam találkozni akivel szerettem volna, rengeteg szeretetet kaptam, még több emlékezetes pillanatot, és nem fogok Nektek hazudni, iszonyatosan nehéz volt visszajönni.
Azt hiszem ez azért van, mert most nem látom közel, s távol se a következő lehetséges időpontot amikor haza tudok szökni, ezáltal a hazalátogatási esélyeim most köszönik szépen, elég csehül állnak.
Pénzt keresni vagyok itt, benne van a pakliban, hogy ez néha horribilis áldozatokkal jár, és tudtam, hogy lesz néhány dolog, amiről rettenetesen nehezen, de muszáj most lemondanom.



A pénteki búcsúbuli, és 0 számú alvással töltött óra után megint a reptéren voltam reggel 9kor, de lusta voltam sajnálni magam, úgyhogy inkább sétálgattam. Megérte, életem egyik legnagyobb meglepetése ért a Ferihegyen, figyelmébe ajánlanám azoknak akik ültek már ott úgy, hogy még legalább 40 percig nem tudják melyik kapunál tudnak beszállni.

 Ferihegy 2B második emeletén ugyanis megtalálható, egy kifogástalan állapotban lévő Garlando csocsóasztal, egy állandóan visszaguruló (kvázi ingyé') labdával. Bár senki sem volt aki játszott volna velem, el sem tudom mondani milyen mennyei békét hozott ez a kis magányos csocsóasztal, leharcolt és szétzilált kis lelkivilágomba. Végül egy mosolygós, öltönyös úriember kihívott egy 5ös meccsre, amiből 3 labdát játszottunk le, mert sietnie kellett, 10 perccel később már én is a gépem felé sétáltam diadalittasan, az- és másnaposan.

Mivel sajnos engedtem a lusta és a trehány énemet tombolni a hazautazásom előtti időkben, és az időm nagy részét elbaltáztam, amikor visszajöttem hivatalosan is hontalan voltam. Balázsékhoz nem mehettem vissza, mert olcsóbb szállásra volt szükségem ahhoz, hogy a szülőföldemet pénzkeresésért elhagyó akciómnak kézzel fogható értelme legyen. Ennek ellenére Karin, és még más itteni barátok is felajánlották, hogy a kanapéjuk a rendelkezésemre áll, de senkin sem szerettem volna ingyenélősködni, akármilyen jófejek is, szerettem volna önállóan boldogulni, ahogy eddig.
Visszamentem Karinékhoz a  motyóimért, és Karin megengedte, hogy még kicsit lopjam a netüket, utólag is köszönet érte, és azért is ,hogy otthagyhattam a nagy bőröndöm, míg hazamentem!

Kiírtam néhány "Kiadó szobák, és lakások Máltán", "Találj lakást Sliemában" és még hasonló nevekkel ellátott csoportokba hogy ki vagyok, mit szeretnék, és mennyiért.
3 óra múlva már az új szobámban voltam. Rámírt egy fiatal párocska, hogy nekik van privát (ezt azért emelem ki, mert gyakori a shared room - vagyis másokkal megosztott szoba, ami mindig olcsóbb valamivel) szobájuk 250 euróért havonta, ami - még a 2es matekosoknak is - elég egyértelműen kevesebb mint a 450. Ezért kapom ezt a szobát, heti egy ágyneműhuzatcserét ,új törcsit 4 naponta, heti egyszer mosnak rám, konyha-, hűtő-, (meseszép)fürdőszoba- és erkélyhasználatot.
Még egy másik szobájuk is van, de abban 3 ágy van összesen, ágyanként 200 euróért lehet beköltözni. Ők itt azért tehetik ezt meg, mert közel van az egyetem, és a tanulóknak van, hogy megér ennyit egy jó szoba.

Próbáltam lerajzolni nektek ,hogy eddig hol laktam, most hol lakom, és mindez hol van a munkahelyemhez képest. Annak a környéknek a neve ahol eddig laktam San Gwann. Itt egy régió kb akkora mint otthon a Margitsziget. Ahol most lakom az Ta' Paris és Msida határán van, csendesebb, nyugodtabb környék, távolabb a centrumtól. Ahova dolgozni járok azt Sliemának hívják, ez üdülőövezet, itt kb olyanok a szobaárak mint nálunk a Vörösmarty térnél, vagy a II. kerületben.

Láthatjátok, hogy picit messzebb vagyok most a munkahelyemtől, be tudok sétálni innen is , de ahhoz kell 50 perc. Szóval úgy gondoltam meg tudom engedi magamnak a napi 1.50 eurós buszjegyet.
Na! Itt ezzel a 465 Ft-ot érő buszjeggyel egész nap oda, és azzal megyek amivel csak szeretnék, korlátlak mennyiségben. Összehasonlításképpen azért elárulom nektek ( a képen)  azt is, mennyibe kerül egy ilyen otthon... nem mondok semmit, majd mindenki levonja a megfelelő következtetéseket az országában garázdálkodó tömegközlekedési helyzet alkalmasságáról.

A busszal ma pl. beértem a medAsiaba 27 perc alatt, ajtótól ajtóig, ami eléggé zsír. Egyébként a séta is teljesen okés, mert szép idő van, és naponta 5-6 km sétába úgy tudom még nem halt bele senki. Bár lehet, hogy mégis, manapság sok furcsaság történik a világban.
Ma volt training, amolyen oktatásféle, fejtágító, vendéglátós gyorstalpaló 10-12ig. Holnap is lesz 9-11ig , de látnotok kellett volna a falfehér arcokat amikor a főnököm kijelentette, hogy 9re kell jönni. Hát igen, mediterrán népek... Még mindig senki nem mond semmi konkrétat a munkába állásomat illetőleg, de egyre kevésbé pattogok ezen, ha valami fontos van úgyis szólnak, addig meg dolgozom.


Szerencsére most úgy érzem hátradőlhetek,végre egy kellemes nyugodt tempóban megírhatom a szakmai önéletrajzom, és elkezdhetek keresni egy jobban fizető állást ,mint masszőr.
Ezzel fogom tölteni a szabad óráimat, és ha minden jól megy (és jól fog) akkor hamarosan találok egy rendes állást abban a szférában, amihez tényleg értek.

 Köszönöm nektek, hogy drukkoltok, támogattok, érdeklődtök és velem vagytok és köszönöm azoknak is ,akik bár nem ismernek személyesen olvassák a kis feltörekvő blogomat, még úgy is, hogy kb. annyira értek az íráshoz mint az oroszok a békéhez.
Azt olvastam a neten, hogy egy jó blog heti két bejegyzésből áll.
Nem tudom, hogy megy majd az élet, én igyekszem tartani ezt a mennyiséget, de ha nem történik velem semmi izgi akkor nem fogok a semmiről bájcsevegni 2 oldalon keresztül, mert hasznosabban is eltölthettek 10 percet, szóval lehet ,hogy lesz mikor csak hetente egyszer írok, de nem felejtek el írni, ezt megígérem.

Farkas Csamangó Zsófiának üzenem, hogy nem tudom miért nem tudott hozzászólni a bejegyzésekhez, mert én beállítottam, hogy bárki hozzászólhasson, kérlek írj, ha még mindig nem megy.

Remélem mindenki jól van, és ha nincs is rendben mindig minden azért boldogok vagytok, hiszen mindjárt nyár van !
Vigyázzatok magatokra, hamarosan jelentkezem :)