2014. március 2., vasárnap

Hogyan - miként (2. rész)



Sziasztok!


Végre van időm, hogy bepötyögjem nektek, hol, kikkel, mikor, mennyit és mit csinálok munka gyanánt. Szeretnék tisztázni azonban egy lényeges dolgot, mert kaptam néhány visszajelzést amik arra utaltak, hogy néhányan félreértettek, elnézést ,ezek után megpróbálok egyértelműbb lenni.
Ez a dolog pedig a névtábla, amit küldtem nektek. Sajnos ez még nem egy munkaszerződés, és nem is készpénz, ez csak az a dolog ami a legtöbb, amit megkaphattam a jelenlegi helyzetemben.
Igen, ez egy másmilyen közeg, de attól még nem fognak hipp-hopp alkalmazni senkit (amit nem is vár el tőlük senki ), viszont mivel nem írtam meg legutóbb megírom most, hogy én jelenleg próbaidőn vagyok. (Igen, én is nagyon boldog lennék, ha egyből a kezembe nyomtak volna egy fél éves munkaszerződést, de ennyire azért remélem senki sem volt naiv.)
Ez a kifejezés ugyanazt jelenti, mint otthon. Van két hetem arra, hogy bizonyítsak. 2 hét alatt az ott dolgozók nagy része segít nekem, türelmes, magyaráz, tanít, oktat, kioktat.
2 hét után értékelik az ott eltöltött munkámat, levonnak egy konklúziót, és vagy maradok vagy kivágnak mint macskát...az udvarra. Eddig 3 napot dolgoztam, 1 hét alatt, kezdem is az elején.



Szerda este 7-kor kezdődött a műszakom. Miután bemutatkoztam mindenkinek akit nem ismertem, átöltöztem, és körbevezettek. Megtudtam, hogy van egy pici kártyaolvasó méretű gép, ahhoz minden átöltözés után oda kell mennem, és be kell jelentkeznem (check in). Beregisztráltak a gépbe, felismeri az arcom, tudja ki vagyok, de be kell pötyögnöm neki a 46os kódot, ez lesz mostantól az azonosítóm. Miután lejárt a munkaidőm, még munkaruhában ki kell jelentkeznem (check out). Azért fontos az, hogy miben vagy, mert szeretnék kiküszöbölni a munkaidőben bratyizást, ami azt hiszem teljesen érthető, hiszen a legtöbben láttuk már azt a magyar munkamorált kiemelkedően frappánsan leíró képet, amikor 1 munkás vezetéket kalapál, és van még 6, aki nézi.

Nagyon vegyes a társaság. Senkit sem fogok (még) jellemezni a "kedves, aranyos, gonosz, trehány, bunkó, rohadék, szerencsétlen, lusta, parancsolgató, tündéri, segítőkész" szavakkal, mert én sem örülök, ha valaki 3 napos ismeretség után úgy gondolja, hogy tudja, hogy milyen vagyok. Ha mégis ilyet írok az nem állandó jelző, hanem pillanatnyi, oké?  Senkit nem ítélhetek meg sehogy ennyi idő után, majd ha telik múlik az idő úgyis megírom, hogy kiről mik derülnek ki.

Főnök - A hely tulaja. Alig van bent, amikor bent van azt onnan veszed észre, hogy még az is kussban dolgozik akinek egyébként olaszokat megszégyenítő hangja van. Máltai.

Menedzser - 3 van belőlük. Andrew, Jasmond és Kevin. Ők is mind máltaiak. Andrew-ról már meséltem, ő és Jasmond elég kimérten viselkednek az alkalmazottakkal, Kevin mindenkivel nyíltan,  emberségesen és barátságosan viselkedik. Ő a raszta srác a képen.



Sushi bár - két japán srác, az egyiket Josephnak hívják, a másik a One becenévre hallgat. Mosolygós, jókedélyű emberkék.

Kiszállítók (és egyben) biztonsági őrök - csak az egyikkel találkoztam eddig. Vladimir, bolgár és messze a legszimpatikusabb ember az étteremben. Úton útfélen odaszól nekem és Diának (aki egy magyar kolléganőm - igen, van egy) , "na mivan madzsar?". Diáról kérlek ne alkossatok előítéleteket. Igen, magyar, de egy tündér, konstans mosollyal az arcán, és többet segít nekem mint ott bárki.

Konyhai személyzet - 2 séfünk van. Az egyik máltai, Ruben, a másik (azt hiszem) olasz, Fabio. A többi konyhai kisegítő brit, japán, kínai, eritreai, máltai, bolgár.

Pult mögötti személyzet - 90 %uk bolgár, ők velem a legsegítőkészebbek, főleg egy Alex nevű leányzó, aki rám-rám-kacsint vagy mosolyog ha látja h igénylem, első három nap a bolgár pultosok rengeteg dologban segítettek nekem.

Ruben, a séf
Pincérek - Máltaiak, bolgárok, spanyolok.
Dián kívül még egy Josito nevű pincért kell megemlítenem, akinek egyszerűen letörölhetetlen vigyor ragyog az arcán mindenkivel szemben, irigylésre-méltó türelemmel, és kedvességgel társulva. A bolgár lányok is cukik, de Dia azt mesélte ,ha a saját érdekükről van szó, nem áll messze tőlük ,hogy keresztbe tegyenek neked. Szóval az általános óvatosság (mint mindenhol máshol is) itt is indokolt.

Runner-ek - szaladgálók (én is egy ilyen vagyok jelenleg), magyarra fordítva csicskát jelent, vagy ha nem is azt , de valami ijesztően hasonlót.
Gyakorlatilag ahogy a neve is mutatja én viszem ide ezt,  oda amazt én vagyok ott amikor a tálcát kell vinni, vagy épp visszahozni. Úgyszínt én vagyok ott ha kell még 3 tányér, egy gyertya, 5 kés, 3 szalvéta, egy kis rákchips vagy ha valamelyik vendég kér még egy poharat, mogyorót, egy fél kecskét, vagy a nagymamája gyerekkori képeit.

Mosogató, takarító személyzet - Ghána, Eritrea, Szenegál és az Egyesült Királyság fiai. Egytől egyik korrekt, rendes emberek. Ez ahogy tapasztaltam így szokott lenni sajnos. Általában azok a legemberségesebbek, akik a legalja szakmákat csinálják. De itt megemlíteném azt is, hogy megint (!) példát kell, hogy vegyek az afrikai népekről, akik még akkor is képesek átmosolyogni a trágyakupacon, amikor mindenki más rinyál.




A feladataim: asztalleszedés, tisztítás, újra megterítés. Üres tányér pohár leszedés, eközben gyakori kérdezgetés hozzak- e másikat, vagy bármi mást helyette. Hamutartó ürítés, csere. Rágcsálnivaló-újratöltés. Szemkontaktus fenntartás, hogy érezzék a törődést a vendégek, nem kell ott lihegni a nyakukban, ha feléjük nézel 3 percenként, hogy ha bármit szeretnének azt észrevedd, az több nekik mint elég. Ha hallom a konyhai csengőt azonnal ott lenni, a kész kaját kihozni, közben megkérni egy pincért h jöjjön és szolgálja fel. Ha az étel olyan jellegű, ( sushi, curry) ráadás tányért, rizsszedő kanalat biggyeszteni mellé. Figyelni a bárpultra, ha akármi ott van, blokkal mellette, csekkolni melyik asztal rendelte, odavinni, blokkot a kis szögre tűzni - jelezvén , hogy már szervírozásra került.
Ha nincs más dolgom (ami nevetségesen ritkán fordul elő) akkor evőeszközöket kell fényezni, és a konyhából a tiszta tányérokat elvinni a helyükre. Felsöpörni, ha az asztal alatt jó magaviseletű vendégekre utaló nyomok vannak. Én vagyok az akihez a " Kérlek, hozz már légyszi egy/öt/300...." kezdetű kérdéseket intézik, és az is én vagyok akihez a "Ezt vidd már el a .....- nak  , - nek " közlendőjű mondatokkal fordulnak. Már látjátok miért tartottam inkább a csicska szót helyénvalónak.

 Ennek ellenére jól érzem magam ,mosolygom, kedves maradok, türelmes, és átröppenek mindenen amin csak tudok.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy nekem a világon minden sikerül ,és semmi rossz nem történik velem az most dőljön hátra, mert erről is van egy kis anekdotám.

Ledolgoztam a szerdát és a csütörtököt egyetlen pohártörés, vagy kaja- illetve koktélborogatás nélkül.
Voltak hibáim, de nem voltak korrigálhatatlanok, úgyhogy ki is tudtam javítani őket.
Csütörtökön viszont beosztottak egy máltai srác mellé. Norbert névre hallgat.
Ekg görbe formájúra nyírt hajjal, genetikailag rekedt hanggal, napbarnított bőrrel, dél-amerikai habitussal parancsolgat, ordít, pofákat vág, kiveszi a kezemből a tálcát. Ennek az lett az eredménye h sajnos nem tudtam megőrizni se a nyugalmam, sem a türelmem, sem a jókedvem. 1kor kezdtem. Fél 6-ra egy Spitz, 2 Long Island Ice Tea, és egy kávé fantasztikus aromája volt érezhető a ruháimon. Az elsőt el is törtem.
A műszakom végezte után beszélgettem Andrew-val, mondtam neki, hogy nincs problémám azzal ha forgalmas és pörgős a napom, és 49 dologra kell egyszerre figyelnem. Meg tudok birkózni vele.
Azzal van bajom , ha egy gyökér egész nap indokolatlanul gyakorol nyomást rám, annak ellenére, hogy tudja, hogy próbálok a lehető legjobban teljesíteni.
Később bementem Kevinhez is, és elmeséltem neki is a történteket. a reakció: " Ki? Ja Norbert? Legszívesebben megskalpolnád? Gyere, csatlakozz a klubba!"

Mondtam nekik, hogy nem szeretném emiatt elveszteni az állást, amire mondták, hogy ez nem is túl valószínű, de Kevin megnyugtatott, hogy ha mégis így történne, segít nekem másikat találni.

Tudom, hogy ez mindenkivel megesik, úgyhogy pár perces önsajnáló, miért-pont-velem rituálé után úgy döntöttem, h elengedem ezt az egészet.
Igaziból köszönöm Norbertnek, h emlékeztet arra, hogy ilyen emberek is vannak itt, így sokkal jobban fogom értékelni azt, aki nem ilyen :)
Csak azért írom ezt Nektek, hogy lássátok, hogy igen, velem is történnek nem túl kellemes dolgok, de ha sikerül megőrizni a pozitív hozzáállást, akkor lehet belőlük építeni.
Én például ezek után tudni fogom, hogy Norbert egy olyan ember akivel csak egyféleképpen lehet bánni: Ignorálni kell.
Van ilyen, és mindig lesz is néhány ember, aki így fog viselkedni velem, de nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen mutáns miatt ne érezzem jól magam.
Úgyhogy továbbra is mosolygom :) Főleg Norbert barátunkra. NEM azért ,hogy idegesítsem.
Azért, amit Socrates ( Nick Nolte ) mond, a Békés harcos útja c. filmjében.

"Annak van a legnagyobb szüksége a szeretetre, akin a legkevésbé látszik."
 Ezért.


Egyébként amíg otthon mindenki farsangol, addig itt mindenki carnevalozik, ez a hétvége erről szólt.
Őszintén megmondom, fogalmam sincs mit ünnepelnek ilyenkor az emberek, de az tuti, hogy ennyi férfit magassarkúban szaladgálni sehol nem láttam eddig. Mentségükre legyen szólva, hogy néhányan jobban ráéreznek a tűsarkúban tipegésre, mint sok nő manapság. 2 napja esik az eső, kisebb napos szünetekkel, a helyiek pedig azt hajtogatják, hogy, hogy fog ez hiányozni. Úgy hallom a következő  héten még ilyen idő lesz, utána viszont sanszos, hogy októberig nem lesz eső. Csak meleg, pára, forróság. Alig várom :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése