Kicsi lábak, nagy lépések.

Sziasztok!

Vége lett életem egyik eddigi legfárasztóbb időszakának. Mint ahogy azt elég sokan tapasztalták, tanulmányokat folytatni és dolgozni egy időben nem kimondottan a legpihentetőbb és korántsem a legstresszmentesebb életmód. Az elmúlt 6 hónapban én ezt csináltam, és a személyes véleményem továbbra is az, hogy sokkal könnyebb valamit jól véghezvinni úgy, hogyha arra és csak arra a dologra koncentrálsz. Dolgozni csak pontosan, szépen...csakhogy nem mindig egyszerű ezt az elvet  a gyakorlatban is kivitelezni, akármilyen bölcs is volt József Attila, gyanítom nem lenne felhőtlenül boldog ha látná, hogy a napjainkban ez a világ mégis milyen szeles. Az előző héten összesen 6 vizsgám volt. 5 írásbeli, 1 gyakorlati. Az írásbelik témaköre bőr és arckezelések, manikűr & pedikűr, gyantázás, smink, üzleti alapok, a gyakorlati pedig ezeknek a fizikai demonstrálása 2 óra 40 percen belül. Ennyi időm volt véghezvinni egy arckezelést, bőr-analizációval, konzultációval, szemöldökfesést, szempillafestést, arcpakolást, sminket, manikűrt, gyantázást.
Nem tudom kit mennyire érdekel a témakör, nem szeretném a fiukat hüvelyfertőzéses reklámokhoz hasonló gondolatokkal terhelni, szóval igyekszem alaposan de rövidre zárni ezt a lányos témakört.
A gyakorlati vizsgán megjelent egy felsőbb osztálybeli brit hölgyemény, nagyon kedvesnek tűnt, sőt, még az is lehet hogy az, bár a vizsga kezdetének a pillanatától abszolút úgy tűnt hogy a mosolygásért felelős izmai maximálisan el vannak sorvadva. Szerencsére kiderült hogy normális izomfunkciókkal rendelkezik, csak valahogy sokkal hitelesebbnek gondolta a nemzetközi vizsgabiztos szerepét ha úgy vizsgálja a kezelésedet, mint a vallatótiszt a kémeket.
Amikor elkezdtem a sulit számítottam rá, hogy nem csak arról fog szólni, hogyan töltsünk el egy szalonban 3 órát miközben olyan dolgokra költünk pénzt ami a testünkön, és a bőrünkben végbemenő természetes biológiai folyamatok lehető leghatékonyabb lelassítását igyekeznek véghezvinni, ám mégis sokkal több biológiai, kémiai és fizikai elvet kellett megtanulnom mint életemben bármikor, kivéve talán az otthoni masszázssulit.
Előnyöm volt, mivel nagyon sok részt már otthon megtanultam, szóval anatómiailag, fiziológiailag, már a legtöbb dolgot eddig is tudtam, csak át kellett rendeznem őket a fejemben egy másik nyelvben való gondolkodásra. A vizsgakérdések hol nevetségesek voltak, hol pedig nevetségesek nehezek.
Példának okért ha az a kérdés, miként kell véghezvinni a konzultációt a klienseddel és a választási lehetőségek : a) ítéld meg a klienst faji hovatartozás szempontjából, b) ítéld meg a klienst vallási szempontból c) igyekezz nyitott kérdéseket feltenni, és tart a szemkontaktust, vagy d) ne nézz a kliensre és faggasd a magánéletéről, akkor elég valószínűtlen, hogy valaki annyira ostoba, hogy ne a helyes választ jelölje meg. Másrészről mikor azt kérdezték hogy a folyékony alapozókban milyen szerepet szolgál a magnézium szerát, melyik az a sejtosztódási stádium amikor a kromoszómák még kapcsolódnak egymáshoz, de a sejtmag még közös, vagy milyen hatással van a bőrre a ceramid, a lanolin, a hyaluron vagy a méz, akkor már tökmindegy hogy mik a választási lehetőségek, ha nem tanultad meg - nem fogod tudni. Még mindig van egy nem olyan rossz 25 %-os esélyed hogy betippelsz valami használhatót, de az elég csekélyke ha vizsgáról beszélünk (és akkor is ha bármi másról beszélünk).

Nem tudok még eredményeket. Hetekig nem is fogok még tudni. Azt tudjuk ,hogy a  gyakorlati vizsga mindenkinek meglett. Az elméletit rész úgy érzem jól sikerült, kifejezettem az üzleti írásbelin, ami nyilván a szívem csücske volt, meglepően jól felkészült voltam. Viszont a smink az valami botrányosan csehül sikerült, bevallom férfiasan.
Már az első (!) kérdésben volt 2 olyan latin kifejezés amikről ha valaki azt mondja, hogy egy ritka állatfaj neve akkor halál nyugodtan igazat adok neki, tegyük hozzá azt is hogy 5 percenként mentem oda a tanáromhoz megkérdezni (amit szabad) hogy most ez a kérdés vajon akkor miről is szól, mert abban sem vagyok biztos hogy ha magyarul lenne akkor tudnám értelmezni.
Szóval legjobb esetben minden meglesz és lesz egy diplomám 1-2 hónapon belül, ami egy jó dolog.
Legrosszabb esetben a smink részen elbukok, és megcsinálom megint 4-8 hónapon belül, ez esetben diplomám csak 10 hónap múlva lesz, de így sincs különösebb okom szomorkodni mert az égvilágon sehova sem sietek. Azért remélem a legjobbakat, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy még idén lesz diplomám. (Hihetetlen hogy mindjárt vége az évnek....)

Újdonság megint. Költözök. Megint. Ötödjére. Nem, nem azért mert szeretek, hanem mert kisebb problémák adódtak az itthoni körülményekkel. Nem fogok sárral dobálózni, a lényeg annyi, hogy az egyik lakótársam és az én életstílusom nem egyeztethető össze.
Ő szereti a társasági életét a lakásban lerendezni, akkor is ha vizsgára tanulnék, ehhez pluszba hozzájárul egy jelentősebb alkoholprobléma, és kész a "nem szívesen jövök haza" életérzés.

Leültem velük, mondtam, hogy senkit sem hibáztatok de nem érzem így jól magam, s heteken belül ki fogok költözni de nem megyek el addig míg nem találok a helyemre másik lakót, mert nem akarok kitolni senkivel. Mondták, hogy ők is költöznek inkább, úgyhogy szerződést kell bontanunk, mindenki rövidebb lesz 270 euróval, de ez van.
Ezek csak színes papírfecnik, majd lesz belőlük másik.

Rágalmazom azokat a híreken miszerint világrekord megdöntést kísérelek meg egységnyi időben véghezvitt költözések szempontjából. Nem fogok többet olyat írni, mint legutóbb, hogy " most itt fogok lakni egy évig", mert fogalmam sincs mikor mit fogok csinálni, őssze-vissza változnak a dolgok, és hogy őszinte legyek ez egyáltalán nincs ellenemre.

Páran már láthatták facebook-on, hogy kapcsolatban vagyok. Ez igaz. 10-11 hete.
Elég sokat elmélkedtem azon mennyire akarok ilyen privát információkat megosztani egy ennyire publikus blogban, de arra jutottam, hogy alapvető dolgokat el fogok árulni nektek, mivel Ő most pillanatnyilag a mindennapjaim része, és előbb vagy utóbb úgyis hallanátok felőle.

Megkockáztatva hogy keresztet fogtok vetni rám, elítéltek, féltetek, aggódtok és nem értetek egyet, még azt is elárulom, hogy az új lakásba vele költözök.
Iiiiiiigen. Túúúl korai, én is tudom.

Ellenben bármennyire hihetetlen, van jó indokom egy ilyen lépés meghozatalára (is).
Nem tudom mi lesz a jövőben, azt tudom mi van most. El kell költöznöm, neki is ki kell költöznie a mostani helyéről november 15-ig és felröppent a gondolat, hogy mi lenne ha összeköltöznénk. Valószínű úgyis összeköltöznénk előbb, vagy utóbb, persze siettető körülmény az, hogy nekem most kell költöznöm és nem előbb, végképp nem utóbb. Amennyiben most elköltözik mindenki külön - külön, aztán pár hónap múlva összeköltöznénk valaki megint pénzt bukna el, így viszont még spórolunk is, mivel sokkal könnyebb 2 embernek megosztani egy lakás költségeit, főleg ha még együtt is vannak, és nem csak a z ingatlanon osztoznak.
Igen, ettől még korai, én is tudom, ne higgyétek, hogy nem vagyok tisztában vele, de én úgy érzem nem lesz probléma, ha meg lesz akkor majd ráérünk akkor aggódni. Ez most egy ilyen lépés volt. Igen, komoly döntés, igen, tudom.

Alessionak hívják, krupié egy casinoban, ami a lakásommal szemben van, itt ismertem meg mikor apuval elmentünk pókerezni. Velem egykorú. Olasz. Pontosabban szicíliai, de nem, nem a maffia embere. Találkoztunk néhányszor a casinoban, aztán a casinon kívül, teltek a hetek, én pedig elég hamar elképesztően szerelmes lettem.
Roppant érdekes dolog ez a szerelem. Egyesek szerint csakis biológiai és kémiai okai vannak, és mi ezeknek az áldozataként végeznénk tovább fajfenntartó tevékenységünket. Amit nem tennénk meg, ha belegondolunk, mennyi áldozatot kell hozni. Tehát ezért a természet kegyessége miatt, mi addig is jól érezhetjük magunkat, s erre a megoldás a szerelem.

Számomra lenyűgöző hogy néhány kis pöttömnyi peptid és hormon hatására milyen mértékben meg tudunk kattanni.

Az agyalapi mirigyünk fondorlatos módon oxitocint termel minden egyes kézfogásnál vagy összebújásnál, és irgalmatlan mennyiégű dopamint termel amint meglátsz egy bizonyos arcot. A tudósok felfedezték, hogy a feniletilamin egy agy által termelt, ingerületátvivő anyag, mely felelőssé tehető azért, ha valaki őrült szerelembe esik. Az amfetamin természetes formája, mely elárasztja az agyat szexuális izgalomba jövetelkor.
A gond csak az, hogy a szakemberek azt is megállapították, hogy a feniletilamin csak körülbelül a kapcsolatok első 3-5 évben működik(statisztikák szerint a legtöbb szakítás az 5. évben történik). Ez ahhoz az emberfejlődési teóriához vezethető vissza, mely azt feltételezi, hogy az ősidőkben a férfi csak addig maradt a párjával, míg gyermeket nemzett neki, majd védelmet nyújtott addig, míg a gyermek önállóan helyt nem tudott állni a klán mindennapjaiban. Természetesen a hosszú távú kapcsolatok nem csak a feniletilamin jelenlétén múlnak.

Az oxitocint lehetne hormonális ragasztónak is nevezni, mert tulajdonképpen ez működik, amikor feniletilamin már nincs jelen a szervezetben. Hatása erősebb a nők esetében, mivel az ösztrogén erősíti, viszont a tesztoszteron csökkenti működését.Ugyanez a hormon szabályozza a stressz megjelenését vagy épp meg nem jelenését.

Kutatások szerint az oxitocin szint az optimális alatt van mindkét nemnél, amennyiben legalább hetente legalább kétszer nem élnek meg orgazmust. Emellett egy másik kutatás - melyet 3500 résztvevővel végeztek – azt a konklúziót vonta le, hogy akik legalább hetente háromszor szeretkeznek, a valós koruknál 10 évvel fiatalabbnak néznek ki. ( ami azért valljuk be elég bámulatos). A vizsgálatban résztvevő alanyok között voltak európaiak, és amerikaiak is.
Az agyi jutalmazórendszer kulcsa a dopamin. A dopamin az érzelmekért leginkább felelős, fokozott figyelmet, izgatottságot szabályozó ingerületátvivő anyag. Ugyanez a hormon játszik szerepet a kokainfogyasztóknál, és pontosan ugyanez az oka annak is, hogy mikor szerelmi válságba kerülünk, vagy hiányolunk valakit az érzés szinte teljesen megegyezik az kábítószer-megvonás tünetegyüttesével.
Még meg kell említeni a szerotonint ha már ennél a témánál vagyunk.
Bizonyossággal állítható, hogy a szerotonin hiánya összefüggésbe hozható a depresszióval. Az antidepresszáns gyógyszerek úgy hatnak, hogy megemelik a szerotonin szintet, akár olyan hatást is elérhetnek, mint egy kellemes, meghitt beszélgetés a hőn imádott társunkkal. Az állatkísérletek során azt tapasztalták, hogy magas szerotonin szint növelte a szelektivitást, míg az alacsonyabb szint kimutatásakor kevesebb agresszivitás jelentkezett.

Mindent összevetve szerelmesnek lenni az egyik legegészségesebb dolog, és azt hiszem olyan lépések meghozatala mint egy ilyen korai összeköltözés sokkal indokoltabb így, mivel most nem vagyok 100%- osan normális.
Mint eddig, remélem a legjobbakat, és ahogy eddig ez bejött, egyáltalán nem érzek aggodalmat vagy félelmet.
Amit érzek az az, hogy szerfelett boldog vagyok, és örülök hogy most egy olyan helyre fogok "haza" menni, ahol tényleg csak a mi motyóink vannak, és örülök annak hogy a jelenlévő másik ember is ugyanabban a lakásban lakik amiben én.

Igen, 8 hónap kellett hozzá, de most elmondhatom, hogy gondolkodás után sem találok különösebb okot panaszra. Van egy jó állásom, letudtam a vizsgáimat, van építeni-való karrierem, egy csodaszép lakásba költözöm be még ezen a héten (amiről képeket a következő postban fogok mutatni nektek), egy hihetetlen párkapcsolat tagja lehettem, egy olyan országban ahol még mindig többnyire pólós idő van.
A lakásnak egyébként 2 szobája van, hogy mindig tudjon nálunk lakni aki jönne látogatni, úgyhogy innentől kezdve már rajtatok áll gyerekek, nem legitim kifogás ,hogy drága a szállás. :)

Utolsó témaként felvetném, hogy eddig úgy terveztem hogy Magyarország lesz az az ország, ahol megöregszem. Mert gyönyörű, mert csodaszép fővárosa van, és mert egyszerűen semmi máshoz nem fogható, azt meg már nem is említem, hogy itt születtem, ez a hazám.
Mindazonáltal a huncut kis kormányunk mintha ezt valahonnan megneszelte volna, és bár halvány fogalmam sincs róla mi a baja a tisztelt felső párszázaknak a haza még visszamenni szándékozó, vagy épp otthon rabszolgáskodó magyarokkal, olybá tűnik megtesz minden lehetséges pökhendi és felháborító dolgot azt elősegítendő, hogy nem vágyjak vissza ebbe az országba, akár kihátrál az Unióból, akár nem.
Nem a 700 forintról van szó, amit elvileg a szolgáltató fizet ( ahogy a bankadót ugye...)(bár elég elborzasztó tény, hogy igenis sokaknak a 700 Ft is megemlítésre méltó kiadás ma otthon).
Minden tiszteletem a tömegeknek, az összes egyes tagjának, hogy kinyitja a száját egy olyan korban is ahol ezért már nem egy és nem két embert lehetetlenítettek el.
Szeretném az ellenkezőjét hinni, de nincs olyan, ami ne történhetne meg. Egyszerű pszichológiai kényelem ez, útvonalfüggőségek mentén gondolkozunk. A nagy stratégák viszont fordulópontokat keresnek, ahol trendek homlokegyenest ellenkező irányokat vehetnek. Egy éve nem hittük volna, hogy nyugodtan nézegetjük az orosz katonák ukrán területen folyó háborújáról szóló videókat. Azt sem hittük volna, hogy Edward Snowden az elmúlt évtized amerikai jelentéseit ripsz-ropsz feltölti a netre. Ugyanígy most elképzelhetetlen, hogy Magyarország a NATO-védelmet kockáztassa, de alighanem éppen ez történik.

Mi meg nem tudjuk hova nézzünk, vagy inkább hogy honnan fordítsuk el a tekintetünket.
Nagyon elszomorít, hogy az ország , melyet teljes szívemből szeretek a szemünk láttára válik valamivé, ami lassacskán sok mindennek nevezhető, csak élhetőnek sem.
A mostani generáció ereje igencsak le lett becsülve. Bármire képesek vagyunk, vagytok.
Ennek dacára nehéz erőt meríteni onnan, ahol évtizedes keserűség, boldogtalanság, igazságtalanság és korrupció lapul. Csak remélni tudom, hogy haza tudok menni egyszer úgy, hogy ne vágyjak el megint. Őszintén remélem.
Nem érzem teljesen hitelesnek, hogy innen messziről okoskodok erről, én, aki mindezt, (a fent említett okokért is) ha ideiglenesen is, de a hátam mögött hagytam, nem is szándékom bölcselkedni, csak leírtam a véleményemet.
Valahogy meg kell mégis őriznünk a békénket, a boldogságunkat, meg kellene próbálnunk lelkesek, reménykedőek, optimálisak, motiváltak maradni, másként nagyon nehéz lesz ezen a közigazgatási rendszeren fogást találni egy olyan államban, ahol az Országgyűlés házelnőke az interjúiban bizalmasan emlegeti az amerikai külügyminiszter-asszonyt és fittyet hány arra az elég jelentős részletre, hogy az államok külügyminisztere másfél éve férfi...

Nincs ötletem, mit kéne tenni, tényleg, fogalmam sincs, de azt hiszem, hogy a nagyobb baj az, hogy ide nem lesz már elég egy jó ötlet.
Jajistenem, hát le a kalappal még egyszer azok előtt akik fel mertek állni mégis, akkor is mikor mindenki más ülve maradt. Így tovább, beszéljetek amíg nem kell minden szó után adót fizetnünk ékezetes járulékkal.

A végére szeretném megosztani veletek egy jó barátom egyik dalát, (amit habára legkevésbé sem logikus módon, de csak a post elejére tudtam beilleszteni, akárhogy próbáltam idehúzni alulra, nem sikerült), ha bárkinek motivációra lenne szüksége, ajánlom figyelmébe. A videó arról szól, hogy lehet egy fából készült gondosan összeragasztott, profin beállított és szaktudással kezelt formás kis dobozzal inspirálni.
https://www.youtube.com/watch?v=dqLZ1A-nZdk



Vigyázzatok magatokra!
Ölelek Mindenkit!
 :)

Dóri