Elmagyarázom a szabályokat. Nem kell rizikó szabályokhoz hasonló szisztémától rettegni, ezt a játékot általában alsó osztályban kezdik megismerni a fiatalok, úgyhogy ehhez mértem komplikált a dolog.
Mutatunk egy karikát, ahogy a képen is látszik.
Nincs Anna és Berci, és nem lesz András és Béla sem.Van tehát A és B.
A mutat egy karikát. B-nek van 3 lehetősége.
Vagy belenéz, ami a legrosszabb választás,tekintve a konzekvenciákat,( lejjebb azt is kifejtem miért,) vagy ignorál, vagy kilyukaszt.
Én nem tudok róla, hogy a játéknak lenne bármilyen szexuális hátszele, szóval a lyukasztást itt úgy értem csupán, hogy egy másik kéz egy másik ujjal, belenyúl a karikába, majd az ujjat a karikából tüstént el is távolítja.
Tuuuuudom, tudom, most van rá elenyésző esély ,hogy a rokonaim egy része a fejét fogja, mondván "most komolyan egy ilyen belyegyzésre vártunk hetekig", de azt kell hogy mondjam : Igen.
Anyu, Apu tisztelettel elnézéseteket kérem, de ez a játék meghatározta az én és még sok más korombeli suhanccimborám gyerekkorát, úgyhogy innentől kezdve, aki ismeri a szabályokat (ahogy most már ti is) annak muszáj játszania. Nincs mese,. Ez olyan mint a brokkoli. Vagy megeszed, vagy hisztizel és utána eszed meg.
Szóóóval. amennyiben B belenéz az A által mutatott karikába, és nem tesz semmi egyéb mozdulatot, a helyzet igen egyszerű. A adhat egy zsibit ( zsibbasztó, medvepuszi, olyan kisebb ,de nem kifejezetten fájdalommentes ütés, ami a behatási zónában ideiglenes izomtraumából kifolyólag zsibbadást vált ki, melyet nemritkán fájdalom és lelkes káromkodás kísér).
Kifejezetten vállra ütünk, akkor is ha szerinted egyes embereknek olyan az arcuk, mintha váll lenne.
A váll még egyéb szerepet is kap, de erről amjd később..
Egyes helyeken még olyan szabályok is vannak az ütéshez mint például,hogy ütés előtt le kell söprögetni a területet, ahogy azt ütés után is meg kell ismételni. Amennyiben ez elmarad, és az ütést elszenvedő fél ezt realizálja, a hibáért ujjabb ütés jár, nyilván itt annak aki az előzőt nem megfelelő körülmények között végezte el. Még olyan szabályok is vannak helyenként, miszerint aki a zsibit nem köszöni meg, annak automatikusan jár mégegy, és remélhetőleg a második alkalommal már rendelkezik annyi mentális kapacitással, hogy azt már megköszönje, különben egy térdőkontinuumot megszégyenítő végtelenbenyúló erő- és életvesztegetés lesz a história vége. Ezek a söprögetős, megköszönős szabályok hol ismertek, hol nem. Senkit sem lelkesítenék arra, hogy ha azt látja, hogy valaki nem köszön meg egy vállra mért ütést akkor parasztozzuk le az illetőt, mert ezt nem tartom épp a helyénvaló viselkedésnek. Nem mindenki ismeri az összes szabályt, és az is lehet, hogy ők máshogy tudják, mert akiktől hallották azok is máshogy tudták,de ettől még nem lesznek kevésbé jól informáltak, egyszerűen ők máshogy ismerik, ilyen egyszerű.
(Ismerek például egy testvérpárt, akik úgy römiznek, hogy ha lepakolod az összes lapodat szóval "hand"-et csinálsz, akkor nem szúrhatsz be még ide-oda lapokat, hanem várnod kell egy kört.
Én nem így tanultam, úgyhogy az első pár 100 alkalommal mikor ennek a roppant furmányos kis szabálynak köszönhetően nem nyertem megesett, hogy udvariatlan kifejezésekkel illettem a Szabó testvéreket, ezért itt és most elnézést is kérek. De ők viszont így tanulták, és így szokták meg, szóval nincs mit tenni, ha játszani akarsz velük, vagy megszokod, vagy kerítesz még 2 játékost, hogy aztán a többség megszavazza a Szabó-szabály ideiglenes felülírását. :) )
Összefoglalva az 1. lehetőséget.: Ha belenézel és nem csinálsz semmit, fájni fog a vállad.
Második eshetőség. Belenézel és kilyukasztod.
Amennyiben észrevetted, hogy valaki karikát mutat, és voltál akkora balek, hogy még bele is néztél, még mindig szépíthetsz: egy gyors és határozott mozdulattal ki kell lyukasztani a karikát és hopp, máris te vagy az aki belelökte a karikát mutatót a saját vermébe. a pillanat a tiéd, a másik a szüleidet szidja, de az élet szép, hisz senki sem fog indokolatlanul fájdalmat okozni neked.
Viszont itt nagyon óvatosan kell ám cselekedned. Amennyiben a lyukasztás során A elkapja az ujjad mielőtt azt kihúztad volna a karikából, megint te, B vagy a vesztes, hiszen rajtakaptak, amint rajtapkatad őket.
Összefoglalva a 2. lehetőséget: Ha belenézel és kilyukasztod anélkül, hogy az ujjad a másik kezében maradjon, nyertél, ha belenéztél, megpróbáltad kilyukasztani de az ujjatad elkapták, vesztettél.(Még akkor is ha pánikbeteg módon kirángatod az ujjad a másik markából. Ha a lyukasztás nem ment csont nélkül, és csak egy pillanatig is el lettél csípve, megnézheted magad.)
Harmadik kimenetel: Ignorálsz.
Ennek több oka is lehet.
Tegyük fel 2. osztályos korod óta játszod a játékot és már a féléber állapontban még csak stand by üzemmódon működő perifériádból is észreveszed, hogy valaki már megint elképesztően agyafúrt akar lenni.
Vagy olyan érett Fölnőtt az emberünk, aki nem törődik az ilyen gyermekded badarságokkal, és ha bele is néz, legyintéssel fűszerezve kijelenti, hogy neki erre nincs ideje, ugyanis ő egy fölnőtt, ha nem tudnád.
(mielőtt rágalom érne, ismerem a felnőtt szó helyes betűzését, csak szerintem kicsit érezhetőbben leírja a szó mélyebb jelentését az ahogy Antoine de Saint-Exupery használta a Kis Herceg c. művében).
Az utolsó és legfontosabb szabály : Csak váll alatt ér. A vállunk nem más, mint felső végtagunk, azaz karunk csatlakozási pontja törzsünkhöz. Karikát csak váll alatt ÉR mutatni. Ez nem jelenti azt, hogy nem mutathatod váll fölött, de az igaság része az is, hogy a szabályok bármilyen nemű figyelembe nem vétele generációkra visszamenő tiszteletlenségnek minősűl, és volt rá számos példa az ezernégyszázas éves közepe táján, hogy akik az olyan súlyos dogmákat nem tiszteltek mint a váll alatti szabály, tisztázatlan körülmények között, máglyán égtek el.Az ütést manapság, legalábbis azokkal akikkel én szoktam játszani nem igazán adjuk meg. Ez nem nagyképűség, egyszerűen egy idő után már nincs szíved napi 10-szer bántani valakit akit egyébként barátodnak nevezel.
Van aki ragaszkodik a szabályokhoz, ilyen konzervatív körökben nincs választásod, odanyújtod a vállad, elfordítod a fejed, de ez már elég ritka, valamelyest viszont érthető.
A játék dióhéjban ennyiből áll, de nyilván még van némi keretsztori amit jobb ha figyelembe veszünk.
Nem mutatunk karikát olyanoknak akik testi adottságaik nem teszik lehetővé a lyukasztást.
Nem mutatunk karikát olyannak sem, aki a lyukasztást a saját, vagy mások élete, vagy testi épsége kockáztatásával kellene, hogy végrehajtsa.
Minden egyéb esetben mutogathatunk. De amikor mutogatunk, a tenyerünk lefelé néz, és a kör váll alatt kell, hogy legyen.
Jaaaaaaj , nagyon boldog vagyok, hogy mostmár mindenki ismeri ezta játékot. :)
Igen, baromság, de egyidőben elképesztő mennyire fel tud dobni egy unalmas várakozással töltendő 5 percet.
Másrészről (véleményem szerint) egész előnyős kis jelentéssal bír:
Figyelj oda!
Ha ma kimegyek az utcára és körülnézek, minden második embernek tudok csak a szemébe nézni, mert a többiek mind lefelé néznek, valami olyasmire ami az esetek többségében okosabb náluk. Legyen az kutya, vagy készülék.
Ilyen körülmények között ez a játék maga a vegytiszta sikerélmény.
Én a mai napig nagyon szeretem mutogatni, és ez nem igazán segít hozzá bármilyen nemű közszimpátia kiváltásához, de erről valahogy mindig megfeletkezem.
Pont ezért volt meglepő, mikor egy nap, nem tudom milyen felindulásból, de mutattam egy karikát a spanyol kolléganőmnek, mert egyszerűen elfelejtettem, hogy hol vagyok, kikkel vagyok, és anyira ösztönös volt, hogy eszembe sem jutott, hogy nem ismeri.
De ismerte! Belenézett, és elhadart egy sor vulgárisabbnak nevezhető katalás kifejezést.
Ledöbbentem.
Eddig csak és kizárólag magyar emberekkel játszottam ezt, és nem egy és nem kettő olyan sztorit hallottam magyar emberek szájából, hogy "én ott voltam mikor ezt a játékot kitaláltuk", "én meg ismerem azt a Pistát akitől az egész indult valahonnan Ceglédről, Nyíregyházáról, Kosdról, vagy Gyergyószentmikósról."
Lehet , hogy így van, nem fogok én senkit sem hazugnak nevezni, Lehet hogy a ceglédi szokások már ilyen szintű kontinensmeghódításokon mentek keresztül. Akárhogy is legyen, olybá tűnik, a játék világszerte ismert, ami megint csak arra vezethető vissza, hogy ez a világ néha igen pici ám.
Hetekbe telt mire feldolgoztam, hogy a katalánok is ugyanolyan semmirekellő dolgokkal ütik el az unalmas pillanatokat mint mi, mikor egy szíciliai társaságban, ugyanúgy szembetalálkoztam a megrökönyítő ténnyel, hogy a játék még azon a szigeten is nagy közkedvelntségnek örvend.
Hasznos dolognak tartom az egészet mivel arra kötelez, hogy legyél kicsit figyelmesebb , mitőbb, erre egy mókás módon ösztökél, és lehet, hogy csak én látom így, de a Játék, azt hiszem az egyik legfontosabb dolog az életben. Játssz, mint egy gyerek. Jó szórakozást!
Út közben meglátogatott Apukám, mint azt páran tudjátok, speciel azok főleg akik azon a kék, f betűs közösségi oldalon az ismerőseim.
Csodás 6 napot töltöttem vele, és mitagadás rendkívül jó érzés, hogy kijön apukám valahova ahova én jöttem előbb, bemutathatom a kollégáimnak, bemutathatom az egész szigetnek, elvihetem ide-oda, és itt nem csak a "na-büszke-vagy-fater" érzésről beszélek.
Azt hiszem egy kicsit torz manapság ez a legyünk együtt, hiszen nyaralunk dolog.
Valahogy az élvezzük a nyaralást hozzáállás átváltozott egy most jól KELL éreznünk magunkat mániába, nem tudom mikor, biztos valamikor amikor épp nem figyeltünk oda...
Megnézzük a várost mert a várost ugye muszáj megnézni, megnézzük a legszebb partokat mert mindenki megnézi a legszebb partot, akkor is ha egy törölközőnyi hely sincs a földön, mert tudjuk, hogy nekünk most per pillanat már igen is jól kellene éreznünk magunkat, hiszen nyaralunk, erre spóroltunk és még napszemüveget is vettünk, meg szép új fürdőruhát, és közben csak egy dologról feletkezünk el:
arról, hogy tényleg élvezzük a pillanatot.
Apuval eléggé hasonlóak vagyunk. Kivülről abszolút nem - ami abban is megnyilvánult , hogy mikor elmentünk pókerezni kivétel nélkül mindenki azt hitte az asztalnál, hogy a férjem, ami azért elárul egyet s mást az itteni játékosok megfigyelési kompetenciájáról - de minden más nem fizikai szempontból sokat örököltem tőle.
Vicces az egészben, hogy egyetlen egy este terveztük, hogy elmegyünk vacsorázni, az étterembe ahol az első 2 hónapban dolgoztam, mert frenetikus sushijaik vannak. Mit ad Isten, pont akkor volt 3 órás áramszünet.
Jaj, hát mit nekünk áramszünet, otthon is annyi van mint égen a csillag...de ez nem egy futó kimaradás volt, egy házban, vagy utcában, vagy házsorban.
3 óráig nem volt áram. Országszerte. Sehol.Se-hol.
Szerencsére a jobban felszerelt helyek (mint ahova mi is beültünk, és mint olyan, azon a 300 méteren ez volt az egyetlen ilyen) vannak saját generátorok. Ezt nyilván a többi 600 turista is igen hamar észrevette, mivel nem nehéz dolog megpillantani az egyetlen éttermet közel s távol, ahol nem mécseseknél nézegetik az étlapot.
Hála az asztalfoglalás bámulatos intézményének, semmit sem vettünk észre a tömegből.
Azt hiszem életemben először vacsoráztam Apukámmal. Mármint ilyen hivatalos vacsora vacsora, apja-lánya körülmények közt.
Nagyon tetszett, hogy nem volt akkor sem feszültség amikor nem csináltunk semmi turistához illőt.
Felkeltünk, ettünk aztán leült ki egy konyvhöz, ki egy laptophoz, és eltelt 2-3 óra ,úgy hogy egyikőnt sem szólt egy árva szót sem. Nekem - és azt hiszem Neki is - bőven elég volt, hogy egy szobában lehettünk, és ennél többre abban a pillanatban nem is volt szükség.
Ő ott volt nekem, én ott voltam Neki, pont jó volt így.
Jaj, Apu, nagyon király, hogy kijöttél :)
Talán halloták már azt is néhányan, hogy nemsokára hazamegyek.
Igen, ez igaz. Október 1-től 8-ig otthon tartózkodom. A számomat majd megírom azoknak akik kérik, talán egy blogba mégsem rakom bele, remélem nem haragszotok meg.
Végre találkozom Édesanyámmal, akit egy éve nem láttam és remélem minél több más családtagommal is tudok majd találkozni, nem is beszélve a barátokról, régi arcokról, és ki tudom használni ezt az otthon töltött 172 és fél órát annyire amenynire csak lehet.
Addig is vigyázzatok egymásra!
Nemsokára találkozunk!
Ölellek titeket! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése