A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.

Szép Napot Mindenkinek!

2015 januárja van, szóval ezennel utólag is mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!
Régóta érlelődik bennem egy témakör, amit szerettem volna megbeszélni veletek (igen, veletek. - ez azt jelenti ,hogy akinek van észrevétele, megosztandó véleménye, hozzászólása, az kommenteljen bátran, nagyon örülök minden létező hozzászólásnak, és biztos, hogy rá tudtok világítani néha olyan nézőpontokra is, amire eddig én talán még nem is gondoltam).

Köszi.



Abban a korban élünk ahol a könyvesboltok igen népszerű részei a spiritualitásnak, pszichológiának, önismereti fejlesztésnek, önsegítésnek szentelt polcai, és ez így van rendjén, örömmel tölt el, hogy az emberek nyitogatják a szemüket, és úgymond ébredeznek ebben a témakörben is.
 Az alábbi könyveknek szerves része az a téma amit a mai bejegyzésnek választottam, mégpedig azért mert manapság jóóóóóó nagy dobra vert fogalomról beszélek.
Mindenki szeretne szert tenni rá, inkább ingyen ha lehet, de nem ritka hogy fizetünk érte, olykor-olykor irdatlanul sokat. (legalább is azt hisszük, hogy ez majd így működik, de erről majd később...)Van aki egyedül is megtalálja, van aki másoktól teszi függővé, és ha nem lel rá a saját életében, szemrebbenés nélkül hibáztatja ezért embertársait. Évezredek óta megszállottan kutatjuk a titkát, és csökönyösen alábecsüljük az egyszerűnek tűnő de általában annál ésszerűbb magyarázatokat. Sokszor hosszú idő telik el, mire rájövünk, hogy végig a szemünk előtt volt és az is gyakori, hogy csak akkor döbbenünk rá a jelenlétére mikor már nem rendelkezünk a kiváltó okával.
A hiányából származó állapotok mai napig a gyógyszeripar életfontosságú alappillérei, emellett azok akik kétségbeesetten igyekeznek rátalálni és ehhez nem átallanak orvosi segítséghez folyamodni pszichológusok, pszichiáterek ezreit teszik óráról-órára gusztustalanul gazdaggá.
Lehet, hogy már páran kitalálták miről beszélek, de ha mégsem, hát elárulom.
Mai témakör: a boldogság.


Napokig csak ültem a gép előtt, a blog meg volt nyitva  az első betűre várva és percekig csak néztem a kis egyenes vonalat a lap felső sarkában, ahogy másodpercenként egy felvillanással emlékeztet arra, hogy a lap még mindig teljesen üres és erről csakis én tehetek. Az elmúlt hetekben több száz cikket, videót, dokumentumfilmet, jelentést, tanulmányt, könyvet olvastam, néztem a témakörben és azt kell , hogy mondjam, hogy eddig semmilyen eddigi témakörnek az utánajárását sem élveztem ennyire.
Rengeteg ember szólal fel a témakörben az egész világban, van aki elképesztően értelmes, valaki végtelenül nevetséges sztorikkal, de a lényeg...megkockáztatnám hogy soha semmivel nem foglalkoztak még a világon ennyit és ennyien mint a boldogsággal, boldoggá válással, boldognak maradással.
Rendkívül sok szempont áll rendelkezésünkre, melyek szerint vizsgálódhatunk, kezdeném most a legegyszerűbbel, ami jelen esetben a wikipédia.

A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet. A boldogságnak, mint a legtöbb alapvető emberi érzelemnek, számos biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai magyarázata, megközelítése létezik, amelyek megkísérlik definiálni magát a boldogságot, illetve iránymutatást adni arra, hogy érhetjük el vagy honnan ered.

Mivel ennél semmitmondóbb definícióval nem nagyon találkoztam még lássuk a többi szempontot.
A reálosok örömére megosztom most veletek a száraz biokémiai magyarázatot is.

A válasz megint egy neurotranszmitter. Vagyis kettő, ha pontosak szeretnénk lenni.
Neurotranszmitter =  ingerületátvivő anyag. Ezek a hihetetlen aprócska kis specializált idegrendszeri futárok felelősek azért, hogy egy üzenetet az egyik idegvégződésből a másikig eljuttassák. Az üzenet ez esetben az öröm, elégedettség, derű, boldogság, a két fő érintett anoamin és peptid pedig a szerotonin és az endorfin.

Az endorfin egy fehérje, melynek egyik fő szerepe a fájdalomcsillapítás. Amikor egy ingerület eléri a gerincvelőt endorfin szabadul fel, hogy megakadályozza az idegsejteket abban, hogy a fájdalomingert továbbítsák. Érdekes tény, hogy emiatt szeretjük az erős paprikát is.
Az erős paprika hatóanyaga a kapszaicin erős, égető érzést vált ki, fájdalmat, és izzadást gerjeszthet.
A fájdalmat csillapítandó a szervezet endorfint termel, így a paprikafogyasztás végül egy kellemes érzéssel járó folyamat...elméletileg. Jóllehet amikor például a szemünkbe nyúlunk ugyanazzal a kézzel amivel a paprikát fogdostuk, sokféle dolgot érzünk csak épp a neurotranszmitterek fürgeségéből származó eredményes fájdalomcsillapítást nem. Azonkívül nyilván máshogy nyilatkozna a paprika-boldogság elméletről az is, aki egyáltalán nem szereti a csípőset.

A szerotonin elsődleges küldetése a boldogság érzésének megteremtése. Ennek a neurotranszmitternek a hiánya a hangulatzavaron kívül, alvásproblémához és a motiváció hiányához is vezethet. A jó hangulatért és a boldogságért a szerotoninon kívül a dopamin is felelős. Szerencsés helyzetben vannak azok, akiknek szervezete több szerotonint illetve dopamint termel, mivel ezek az emberek jóval pozitívabbak, könnyebben veszik a felmerülő akadályokat, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak. A jelek szerint a szerotonin meghatározza hangulatunkat, szexuális reakciónkat és lelki kiegyensúlyozottságunkat egyaránt. Táplálkozás szakértők szerint annak érdekében, hogy szervezetünk szerotoninszintjét fokozni tudjuk, fogyasszunk barna kenyeret, hántolatlan gabonaféléket, tofut, szóját, kakaót, spenótot, halat, fokhagymát, banánt, grapefruitot, szilvát, avokádót és mandulát. Mindemellett a szerotonin kiválasztásában fontos szerepe van a Magnéziumnak és a B-komplex vitaminnak egyaránt.

Talán ezért boldog annyira Popeye, a delfinek, a majmok többsége, és a Nesquik nyuszi is...persze lehet, hogy nem.


A következő szempont a vallás.
Azt mondta egyszer régen valaki "a hit összeköt, a vallás szétválaszt".
Még ha sokak nem is így gondolják, ez a leírás nagyon frappánsan ráillik a világra, amelyben ma élünk.
Itt azért csendben elárulnám teológiai hovatartozásomat. Nem vagyok ateista.
Az ateista ugyanis azt jelentené, hogy elutasítom a természetfeletti lényeknek még csak a gondolatát is. Tagadnám az összes olyan dolgot amit a mai fizikai vagy kémiai törvényekkel nem tudunk nem magyarázni. Elutasítanám a földön kívüli élet bármely formáját, elutasítanám az isteneket, az angyalokat, a látókat, a boszorkányokat, a varázslókat, a szellemeket,a mikulást, a vámpírokat, a koboldokat, a tündéreket, és - még leírnom is fáj -, a szerencsétlen kis egyszarvúkat. Csakhogy nekem egyáltalán semmilyen módon nem áll szándékomban megcáfolnom ezeknek a dolgoknak a létezését.
Nem állítom, hogy bizonyítani tudom a létezésüket, mert nem tudom, de aki hisz valamiben annak az esetek többségében nincs is szüksége bárminemű bizonyíték létezésére. Egyeseknek elég bizonyíték egy több száz éves hagyomány vagy, hogy nagymamám mesélte, akinek az ő nagymamája mesélte, vagy a rongyosra-emlegetett indok mint "ez köztudott", van akiknek tudományos bizonyítékok kellenek, van akinek egy több ezer éves könyv.
Teljesen mindegy, hogy van-e bizonyíték vagy nincsen. Aki hinni akar, az hisz, aki nem akar az sohasem fog. Ezt nem lehet erőltetni. Ha úgy érzed valamiben érdemes hinned, és téged ez békével tölt el, akkor higgy benne, és ne törődj vele mások mit mondanak. A hit a lényeg. Egy istenben, több istenben, az álmaidban, az univerzumban, a végzetben, magadban, ahogy tetszik.Én egyetlen valláshoz sem tartozom, és igen, lehet, hogy ezért van aki azt gondolja sosem fogom megérteni milyen fajta boldogság az amit Isten ad nekünk.
Az én egyéni véleményem az, hogy hiszek magamban. Hiszem, hogy el tudom érni az álmaimat, ha megteszek értük minden tőlem telhetőt. Hiszek benne, hogy vannak a világon olyan dolgok amiket sajnos a mai tudásunkkal még nem tudunk tudományosan megmagyarázni. Ettől még semmi jogom nincs hozzá, hogy azt állítsam róluk, hogy nem léteznek, vagy, hogy nem érdemlik meg a beléjük vetett hitet. Neked nem kell hinned bennük ha nem akarsz, de nem ítélhetsz el másokat csak azért ,mert a te véleményed különbözik az övéktől.

A statisztikák alapján ugyanolyan boldogságszintet érhet el valaki akik mélyen vallásos, mint az, aki még meg sincsen keresztelve.

Ezek a statisztikák. Akinek nem inge, legyen szíves nem magára venni. Több millió ember segítségével elvégzett kutatások, nagy számok törvénye. A statisztikákhoz a boldogságkutatósok nem invitáltak be egyetlen szobába sem egy pekingi buszmegállónyi embert, és nem végeztek rajtuk elektródás kísérleteket, még csak furcsa amorf tintapacákról sem kellett megmondaniuk vajon mire emlékezteti őket.
Nem küldték őket pszichológushoz, hogy a rafinált eldöntendő kérdéseket hatalmas ívben kerülő offenzív agyturkászok kiderítsék vajon mennyire boldogok, és a boldogságuk vajon tényleges tényeken alapul-e vagy mégsem.
Ebben az esetben  - és az bármilyen meglepő is legyen - a tudósok egy sokkal kézenfekvőbb módszertani csodát alkalmaztak.
Megkérdezték őket, mennyire érzik boldognak magukat. Az embereknek csak annyit kellett tenniük, hogy elhelyezik a saját magukat egy 1-től 10-es skálán.
"Mindent összevetve mit mondana, mennyire érzi magát boldognak?"
Kisebb nagyobb eltéréssel ez az a kérdés amit a kutatók, már közel negyven éve feltesznek az embereknek. A válaszok pedig meglepően pontosak.
Valakinek lehet úgy valamilyen betegsége, hogy nem tud róla, de az elég valószínűtlen, hogy valaki úgy boldog, hogy nincsen tudatában ennek.
Az emberek önámítási képességét nem szabad alábecsülni, már csak meg sem említve azt a rizikófaktort, hogy a megkérdezett alanyok valamilyen hangulatmódosító szer hatása alatt álltak-e e kérdés feltételének pillanatában...
Végső soron még mindig ez az egyik legeredményesebb módszer az emberek boldogságszintjének meghatározására.Persze itt bekacsint a boldogság relativitása, vagyis az a tény, hogy a boldogság mindenkinek mást jelent. Nézőpont kérdése. Mint például a Plútó. Ez az égitest évtizedek óta azzal hiteget bennünket, hogy tiszteletbeli bolygóként kering a napunk körül. Aztán hipp-hopp, koffeinfüggő tudósok egy buzgó csoportja talál egy hangyányit nagyobb égitestet a naprendszerünkben és máris ott volt a kérdés, hogy akkor most csökkentsük 8ra ,vagy növeljük 10re a naprendszerünkben található bolygók számát. Így hát cseppet sem meghatódva a szerencsétlen kis 9. bolygónkat egy szerda délután hivatalosan is kitörölték a bolygók listásáról, és  kiszúrták a szemét a lekicsinylő törpebolygó névvel, mert az új bolygó, vagyis egy friss tényező miatt a nézőpontok egy abszolút Pál-fordulatot vettek. Ahogy a Plútó egyik napról a másikra megszűnt bolygónak lenni egy rajta kívül álló tényező miatt, olyannyira ingatag az emberi lények boldogsága is. Nagyon rövid idő alatt, nagyon sokféle dolog történhet, melyek használhatatlanná teszik az addig sikeresen és eredményesen kialakított boldogságot eredményező viselkedési formát vagy életstílust.

Itt van néhány száraz adat a felmérések eredményeiről, a sorrend igénye nélkül.
Az extrovertáltak boldogabbak, mint az introvertáltak; az optimisták boldogabbak a pesszimistáknál; a házasságban élők boldogabbak a szingliknél, bár azok, akiknek van gyermekük, nem boldogabban a gyermektelen pároknál; a republikánusok boldogabban a demokratáknál; azok akik részt vesznek vallásos szertartásokon boldogabban azoknál, akik ilyesmiken nem vesznek részt; a főiskolai végzettséggel bíró emberek boldogabbak a végzettséggel nem rendelkezőknél, bár azok akiknek magasabb egyetemi fokozatai is vannak, kevésbé boldogabbak, mint azok akik csupán az alapfokig jutottak; az aktív szexuális életet élők boldogabbak, mint azok akiknek ez nem adatott meg; a férfiak és a nők egyforma mértékben boldogok, bár a nők szélesebb érzelmi skálával rendelkeznek; egy viszony boldoggá teszi az embert, de nem kompenzálja azért a hatalmas mértékű boldogtalanságért amit akkor él át mikor a partnere rájön a viszonyra, és elhagyja; az emberek a legkevésbé boldogok a munkahelyre való ingázás közben; az elfoglalt emberek boldogabbak azoknál akiknek semmi dolguk sincs; s gazdagok boldogabbak a szegényeknél, de nem sokkal.



Egy másik szempont a pénz.Nagyon fontos szempont de egyáltalán nem kezelhető a probléma gyökereként. A boldogság szempontjából a pénz ( ahogy Laczkó Éva mondaná ) szükséges, de nem elégséges tényező. Ez azt jelenti, nagyban segít a boldogság elérésében az, ha nem kell a híd alatt kuksolnunk és a szemeteskonténerből étkeznünk, de csak abból, hogy a pénztárcánk vastagabb nem következik egyenesen az, hogy boldogok vagyunk.
Hosszú távon és ezreken (a világ minden pontjáról) végzett kutatások azt állítják jövedelem eloszlása nincs befolyással a boldogságra. Azok az országok ahol hatalmas szakadék tátong szegények és gazdagok közt nem boldogabbak azoknál ahol a vagyonfeloszlás egyenlő mértékű. Néha még boldogabbak is.
A pszichológiai körökben az elmúlt 50 évben meglehetősen sok ember törte a fejét a pénz és a boldogság összefüggésének tisztázásán. Az nyilvánvaló, hogy ha sok pénzünk van, akkor az a fajta aggodalom, mint a lakást elborító sárga papírfecnik, vagy a víz, villany illetve gáz kikapcsolásától való félelem nem fog napi szinten stresszforrásként lődörögni az elménkben. Ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű.

"Ha megvannak a létfenntartáshoz szükséges javaink, s a pénzünket finom holmikra költhetjük, birtoklásuk több-kevesebb ideig valóban boldogságot okoz. Ám, ha őszinték vagyunk magunkhoz, tudjuk, hogy például egy családi pikniken eltöltött idő, vagy a barátainkkal folytatott beszélgetés sokkal több jó érzéssel tölt el bennünket, mint az, hogy a kirándulásról vagy a látogatásból egy jó kocsival hajthatunk haza." - mondja a hvg valamelyik cikke.
Magyarul, vannak dolgok amikhez kell pénz, és vannak dolgok amik szempontjából teljesen mindegy mennyi pénzed van. Ha úgy tetszik, minden másra, ott a Mastercard...
Nagyon könnyű bedőlni, az önámítás ezen csapdájának, hiszen a világ tele van olyan reklámokkal, melyekben a propagált tárgy körül kivétel nélkül mindenki elégedett, boldog, derűs, békés, és az agyunk primitív része nem tud mást tenni, csak összepasszintja a két dolgot, főleg ha a reklámozott objektum még nem vagyunk a birtokában hiszen ilyenkor csak azt érezzük, hogy most nem jó, ha ez vagy az itt lenne talán akkor kicsit boldogabb lennék.

Az Egyesült Államokban az 1970-es éves környékén megfigyelték emberek egy olyan csoportját akik épp megnyerték a lottó főnyereményt, és ez idő alatt egy olyan másik embercsoportot is szemmel tartottak akik nem nyertek semmit. Egy év leforgása után arra a (nem is annyira) meglepő eredményre jutottak, hogy az a csoport tagjainak a boldogságszintje akik nem nyertek semmit többé kevésbé változatlan maradt, eközben viszont a nyertesen boldogságszintje vitathatatlanul hanyatlani kezdett. Hogy miért? Aki hallott már bármiféle történetet kemény drogfogyasztásról az tudja miért.
Ha valaki példának okáért heroinfüggő lesz, akkor minden alkalommal amikor belövi magát, ugyanannyi mennyiségű heroinnal már nem tudja ugyanolyan mértékben stimulálni az agyának a boldogságérzetért felelős részeit. Minden alkalommal egy kicsit több stimuláns kell ahhoz, hogy ugyanolyan mértékű boldogságot eredményezzen. Ugyanez a helyzet a pénzzel. Ha az elején örömödet leled abban, hogy a kávészünetedben sportautókat vásárolsz, vagy a hétvégére elugrasz Bora-borára, akkor elég nagy a valószínűsége annak, hogy egy hétköznapi bevásárlókörút a barátnőiddel/barátaiddal már sokkal kevesebb örömet fog okozni, mint azelőtt. Sajnos mai világunkban egyre több gyermek nő fel olyan impulzusom hajkurászása közben amihez elengedhetetlen a megalapozott anyagi háttér.
A pénz tehát nem lebecsülendő tényezője az elégedettségnek, vagy elégedettséggel jellemezhető életformának, de meg kell értenünk, hogy a legfontosabb dolgok, mint család, barátság, kapcsolat, egészség, nyugalom, idő, még mindig nem vásárolhatóak meg holmi hologrammal ellátott UV-reagens cetlikért.
Csupán annyi pénzre van szükségünk, hogy elő tudjuk teremteni a méltóságteljes körülmények közt folytatott életformát. Hiszen ez a lényeg. A többi luxus. Nem árt, nem leszünk tőle kapzsik ( ha szemmel tartjuk magunkat, és nem élünk vissza a saját naivitásunkkal), de mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a pénz nem ehető, és még csak nem is finom.

Van még egy nagyon fontos dolog amit muszáj megemlítenem ha a boldogságról beszélünk.
Ez pedig az idő. Általában véve sokkal boldogabban vagyunk amikor a teendőinket nyugodtan, békésen tudjuk véghezvinni, sietség, kapkodás nélkül. Az idő pénz - mondták a bölcsek.
Mindenkinek vannak álmai. Kicsik, nagyon, racionálisak, vagy gyakorlatilag teljességgel kivitelezhetetlennek tűnők. A lényeg, hogy vannak. A beteljesülésükhöz pedig nem csak az erőfeszítés, de az idő is szükséges.

"Amikor most időről beszélünk akkor a „pszichológiai” időről beszélünk, nem pedig az „óra” időről, amely ahhoz szükséges, hogy például eljuss egy bizonyos helyre, vagy elvégezz bizonyos feladatokat. 

A múlt emlékei nélkül a személyiség nem lenne képes önmagát meghatározni, definiálni. Az elme által teremtett ego mindig úgy érzi, hogy a jelenben (Itt és Most), ebben a pillanatban a boldogságához szükséges feltételek (melyeket ő maga teremtett meg) nincsenek meg. Vagyis szükség van az időre, hiszen el kell érni, meg kell valósítani azokat. Az elme mindig kihelyezi a boldogság beteljesülését a távoli (vagy éppen közelinek látszó) jövőbe. Arra kérlek, gondolj arra a dologra, jelenségre, mely véleményed szerint szükséges a boldogságodhoz, de még nincs a birtokodban, vagy vágysz a megtapasztalására. Vedd észre, amint azt elképzelted, már meg is jelent az idő.  Miután a személyiség megtalálni véli a feltételezett „boldogság forrását”, rendszerint hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy azt elérje, és úgy rendezze át a világot, hogy az elvárásainak megfeleljen.

A másik hátránya a boldogság ilyen úton való megközelítésnek, hogy a beteljesülés soha nem rajtad múlik, tehát a saját lelkiállapotodat elméd függésbe hozza olyan - rajtad kívül álló - hatásokkal, amire igazából nincs semmi befolyása. Magyarul, amíg az elméddel azonosulsz, addig kiadod kezedből a saját boldogságod kulcsát. Az egód bizonyos feltételeket hoz létre, melyeknek teljesülni kell ahhoz, hogy engedélyezze számodra a boldogságot (vagy inkább az öröm felvillanó érzetét). Ha a feltételek nem felelnek az elvárásainak, akkor a gyermekkorban bevésődött reakcióval válaszol, ami lehet türelmetlenség, csalódottság, küzdeni akarás, bűntudat, harag, stb. A lényeg, hogy kellemetlen, kényelmetlen állapotba hozza érzéseid, és megteremtsen egy feszültséget, s majd ezt az energiát arra fordítsa, hogy átrendezze a világot. Ezzel elkezdődik egy - az élet során majdnem állandóan fennálló - állapot, amikor keresed, vagy létre akarod hozni, azt a szituációt, amely a vélt boldogságot megadja. S néha vannak is felvillanások, melyek megerősítenek abban, hogy érdemes küzdeni, harcolni, s évekig, esetleg évtizedekig hajszolod az álmot, mely a beteljesülés ígéretét nyújtja.

Létezik azonban egy másik lehetőség arra, hogy boldog legyél. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb, és sokkal élvezetesebb, mint az imént bemutatott programozott gondolkodásmód. S ami a legjobb hír számodra, az önismeret erősödésével éppen ennek az útnak a kereszteződésében állsz. Ha megismered a saját elméd működését, mechanizmusait, s annak viszonyát a tudathoz, akkor megtudod, ki is vagy valójában, azon a mentális énképen túl, amely lényednek csak a felszínét alkotja. S nagy valószínűséggel az időt az elméd segítségével megérteni nem fogod, viszont maga a vizsgálat segít túllépni rajta, és megtapasztalni azt ami „Időtlen és Örök”. Akkor pedig Te magad leszel a Boldogság. "  -  fejti ki Szatmári L. Miklós: A bizonytalanság biztonsága – Kvantumszemlélet a mindennapokban című könyvében.

Sokak a fenti szöveget a légbőlkapott, túlspiritualizált, elrugaszkodott, szentimentális, agymosott jelzővel jellemeznék. És ez az ő döntésük. Azért illesztettem be az előbbi szöveget mert nagyon kifinomultan leírja az illúzióhajszolás cselekményét.


Van egy film, amiből már idéztem nektek szerintem, de ha nem akkor most elmondom a címét: A békés harcos útja ( Peaceful Warrior - aki tud angolul annak eszébe se jusson, hogy ne eredeti nyelven nézze). Igaz történeten alapul.
A filmben van egy jelenet, ami az idő, az út és a boldogság kapcsolatának egyik nagyon frappáns jellemzése.
Csak, hogy egy árnyalatnyi előzményt is ismerjünk elárulom, főhősünk Dan Millman (Scott Mechlowicz) egy lázadó fiatal atléta, aki sorsszerűen összefut egy idős, bölcs férfival, Socrates (Nick Nolte), aki később edzője, és mentális segítője lesz.
Egyik nap Socrates (csak heccből szólítják így a filmben, nem nagyképűségből) elviszi Dan-t sétálni. Azt mondja neki, elmegyünk valahova kirándulni, mutatni szeretnék valamit. Megmásszáka  közeli dombságot, csodálatos kis túrájuk van, fantasztikus helyeket látnak, pazar kilátással, meghitt beszélgetésekkel. Mikor odaérnek, Socrates lenéz a földre és azt mondja Dannak:
- Itt van, ezt szerettem volna mutatni Neked. - mondja, és szeme egy, a földön heverő abszolút mindennapi kőre vándorol.
- Egy kő? Ezért hoztál ide? Ezt akartad mutatni? Te most viccelsz velem? ezért a darab kőért kellett ide felmásznom?
- Dehát élvezted az utat, végig mosolyogtál, eljöttünk kirándulni, jól érezted magad...
- De nem tudtam, hogy csak egy kőről volt szó, ha tudom nem is jövök.

Ez a kis jelenet beleégett a memóriámba. Összegezve annyit tesz az út fontos. Vagy ha még pontosabbak szeretnénk lenni a cél fontos, de az út ugyanolyan fontos. Hacsak nem fontosabb.
Hányszor tapasztaltuk már azt hogy valami amit nagyon szerettünk volna elérni, megvenni, megtapasztalni, megkapni, meglátni, meglesni..stb., de abbal a pillanatban amikor ez megtörténik, a hőn állított boldogság, vagy derűérzet nem tart ki olyan sokáig, mint ahogy azt képzeltük azelőtt.

Így hát az idő, ami eltelik addig amíg a célunkért megtesszük a tőlünk telhető legeslegjobbat, legalább olyan mértékben értékes, mint az az pillanat, vagy pillanatok halmaza ami akkor következik be amikor a vágyunk tárgya már a birtokunkban van.Az utunk során tapasztalhatunk, tanulhatunk, megismerhetünk.


Következő szempont: A hely
Alan Watts néhai angol filozófus a következő analógiát használta egy előadásán: "Ha rajzolok egy kört, a kérdésemre, hogy mit rajzoltam, a legtöbb ember azt fogja felelni kört, korongot vagy golyót. Nagyon kevesen fogják azt mondani, hogy lyukat rajzoltam a falba, mert a legtöbb ember először a belsőt képzeli el, nem a külsőt. Valójában ez a két oldal együtt jelenik meg - nem lehet valami 'itt bent', ha csak nincs 'ott kint'."
Más szóval, az , hogy hol vagyunk alapvetően meghatározza, hogy kik vagyunk. Azon hogy hol, nem csak a fizikai környezetünket értem, hanem a kultúrát is. A kultúra egy olyan mindent magában foglaló sűrű, átható massza, aminek létezését néha észre sem vesszük addig, amíg ki nem lépünk belőle. Sokkal nagyobb a jelentősége mint azt a legtöbben feltételeznénk. 
Csak egy példa. 
Vajon miért van az, hogy az utazási irodák falán '98 óta virító már kifakult tengerparti helyek többsége a valóságban napjainkban sokkal alacsonyabb boldogságszinten toporognak, mint például az annyira nem trópusi éghajlattal bíró Izland, Dánia, vagy Svájc, akik viszont az előkelő top 10-ben henyélnek.
Annak a megmagyarázására miért produkálnak a hideg, vagy mérsékelt éghajlatok boldogabb embereket létezik egy úgynevezett összefogsz vagy meghalsz elmélet.
A trópusokon gyakorlatilag könnyű az élet. A táplálék, kókuszdió formájában gyakorlatilag az öledbe hullik. A többiekkel való együttműködés tetszőleges. Hidegebb helyeken azonban muszáj összefogni másokkal. A jó aratás, vagy az eredményes halászat érdekében mindenkinek össze kell tartania. 
Lehet, hogy a szükség találékonnyá tesz, az egymásrautaltság viszont jó indulatot szül. Nekünk embereknek szükségünk van egymásra, így hát együtt működünk egymással - igaz, eleinte önző okokból. Egy bizonyos ponton túl azonban azonban az önérdek háttérbe szorul, és csak az együttműködés marad. Azért segítünk másokon mert megtehetjük, mert örömet szerez, nem pedig azért, mert arra számítunk, hogy a jövőben viszonozni fogják. Van erre, egy szavunk is: szeretet.



Az összes általunk ismert elem közül a franciumnak nevezett (Fr) alkálifém a legkevésbé stabil. 22 percnél tovább eddig még soha, sem maradt meg. A természetben a második legritkábban előforduló elem, az asztácium után. Bármely adott pillanatban a földkéreg harminc grammnál több franciumnál nem tartalmaz többet." Elenyészően ritka",mondják róla. Földrajzi helyekről is állíthatjuk ezt.

Bárcsak létezne olyan hely, ahol az a boldogság a követendő példa és nem az anyagi javak. Bárcsak létezne egy olyan nemzet ami kollektív egyensúlyt igyekszik teremteni ember és természet, modern és hagyományos, megvalósítható és élhető közt. 

Szerencsére néha azonban történnek olyan események, melyek már a csoda határát súrolják.Azt kell, hogy mondjam igen, ilyen ország létezik, csendesen beékelődve India és Kína közé, a Himalájától keletre. Az ország himnuszában szerepel a boldogság szó, és persze ott van a nemzeti irányelvben, melynek neve Bruttó Nemzeti Boldogság. Az ország neve Bután.

A sikeresség mutatói, mint például a GDP nem csupán mérik egy társadalom sikerességét, de jól tükrözik a társadalom értékrendjét, a sikeres fejlődés vélt irányát is.
GDP = fogyasztás + bruttó hazai magánberuházás + kormányzati vásárlások (nincsenek benne a kormányzati transzferek) + nettó export (az export és az import különbsége), ha a kiadások alapján számoljuk. (De létezik még jövedelemáramláson mért és hozzáadott értéken számított GDP is. Egy vállalatnál vagy pénzügyi intézménynél maga a profit a hozzáadott érték.) A GDP esetében ez az irány a nemzeti jövedelem fejlesztése, a gazdasági teljesítmény fokozása; az üzenet pedig egyértelmű: A siker és a boldogság kulcsa az anyagi jólét. Bár ez a feltevés az alapvető szükségleteink kielégítésének szintjéig mindenképpen megállja a helyét, egy bizonyos pont után az anyagi javak felhalmozása már nem fog minket boldogabbá tenni. A felesleges fogyasztás mára társadalmunk egyik hajtóerejévé vált és amellett, hogy nem tesz minket boldoggá, a természeti erőforrások kimerüléséhez, komoly környezeti és társadalmi károkhoz vezet- amely mellékhatások a gazdasági mutatókban nem tükröződnek.

A harmincas évek óta használt GDP-t kiegészítő alternatív mutatók kidolgozását már a hatvanas évek végének kulturális ellenmozgalmai sürgették, a hetvenes évektől a közgazdász- és ökológusszakma is, és a nyolcvanas évektől az olyan nemzetközi szervezetek is, mint az ENSZ vagy a Világbank. Tavaly februárban Sarkozy francia államfő és a francia kormány azon elégedetlenségtől hajtva, hogy a mai gazdasági mutatók – főleg a GDP – nem képesek képet adni a valós gazdasági teljesítményről, a társadalmi haladásról, a környezeti fenntarthatóságról, Nobel-díjas közgazdászokat kért fel, hogy írjanak egy tanulmányt arról, hogyan lehetne bővebb és relevánsabb gazdasági mutatókat kidolgozni, illetve a GDP mérését úgy módosítani, hogy az a kibocsátás mellett annak környezeti és társadalmi hatásait is tükrözze.
Az elmúlt évtizedekben számos kísérlet történt a GDP- nél átfogóbb mutatók kidolgozására, amelyek nem csak a gazdasági teljesítményt, hanem a társadalom tagjainak jólétét és a környezeti hatásokat is tükrözik. Ezek közül talán a leginkább ismertté vált mutató a Bruttó Nemzeti Boldogság (BNB). A BNB mutatót az 1970-es években Bhután negyedik királya hívta életre azzal a céllal, hogy az akkor igencsak elmaradott kis ország fejlődésének irányát kijelölje. Összhangban a buddhista tanításokkal, a nemzeti boldogságra építő fejlődés az emberek egyéni jólétét tartja szem előtt, amely szemben a GDP kizárólag gazdasági megközelítésével magában foglalja a kulturális, a társadalmi, a politikai és mentális jólétet is. A BNB a különböző társadalmi csoportok között kategorikus összehasonlítást tesz lehetővé, amivel hozzájárul jól célzott, a valós problémákra választ kereső megoldások megvalósulásához.

A jólét és a boldogság kutatásával Bhutánban már egy, a témára szakosodott kutatóintézet foglalkozik, amely az elmúlt 40 évben folyamatosan fejlesztette a boldogság kutatásának módszertanát. Jelenleg a BNB index 9 kategóriában összesen 33 különböző mutatóból áll össze. A mutatók méréséhez társadalomtudományi és közgazdaságtudományi módszertant egyaránt alkalmaznak, ezzel egy elegyet létrehozva az egyén helyzetének önmaga által történő szubjektív, és egzakt számokkal mérhető objektív jólétének megállapításához.

A BNB mérések által jelenleg használt 9 kategória a következő:

• Pszichológiai jólét: A vizsgált személy belső, szubjektív elégedettsége az élettel. A jelenleg széles körben használt társadalmi mutatók csak objektíven ítélik meg egy társadalom jólétét – pl. bűnözési statisztikák, válási statisztikák stb. – ezek azonban nem tükrözik az egyén által megítélt boldogságot, az emberi kapcsolatok minőségét, az élettel való elégedettséget. A pszichológia jólét nem feltétlenül következik a gazdasági jólétből- az ugyanis gyakran az emberek folyamatos elégedetlenségéhez vezet. Fordítva viszont elmondható, hogy egy életével elégedett ember feltehetőleg jobban fog teljesíteni gazdasági szempontból is.
• Életminőség: A vizsgált személy anyagi jóléte és a társadalmi erőforrásokhoz (oktatás, egészségügy) való hozzáférésének mértéke, amely tényezők azonban nem kizárólag a gazdasági szempontból vett bevételekből eredeztethetőek.
• Egészség: A testi és a szellemi jólét mutatói.
• Oktatás: Nem csak a hagyományos tantárgyak elsajátításában, de a kreatív tanulás és önkifejezés területén elért sikereket is méri. A jó oktatás nem csak tudást, de értékrendet és kultúrát is közvetít.
• Kultúra: A közös identitás kialakítása, a közösség negatív külső behatásoktól való védelme érdekében elengedhetetlen a kulturális hagyományok megőrzése, a társadalom kulturális sokszínűségének fenntartása.
• Időbeosztás: Egyensúly a fizetett munka, a fizetetlen munka (otthoni és társadalmi munka) és a szabadidő között. A megkérdezettek egy napjuk időbeosztásának ismertetésével jó képet festhetnek egy társadalom működéséről.
• Jó kormányzás: Egyéni részvétel a politikai folyamatokban (a politikai jogok gyakorlása) és hozzáférés a kormányzati szolgáltatásokhoz.
• Közösségi kapcsolatok: Segít megítélni a társadalmon belüli közösségi kapcsolatok minőségét, mivel ezek jelentősen hozzájárulnak egy társadalom fenntartható működéséhez. A mutatók a társadalmi felelősségvállalást (önkéntes munka, adományozás), a közösségi kapcsolatokat, a családi kapcsolatokat és a biztonságérzetet tükrözik legfőbb értékekként.
• Természeti sokféleség és fenntarthatóság: Az emberi egészség és jólét, a társadalmi működés hosszútávú fenntarthatósága nagymértékben függ a természetes környezet minőségétől.

Nagyfokú szubjektivitása miatt érték kritikák a BNB indexét, ugyanis a mutatók jelentős része a megkérdezettek egyéni megítélésére épít, ami a fejlődés kutatásának egy új szemléletmódját teszi szükségessé. Ezen kívül felmerülő probléma még, hogy a BNB kidolgozása során a bhutáni kultúra és értékrend központi szerepet kapott, ezáltal változtatás nélkül nem alkalmazható más országokra, így elveszik az eredmények összehasonlításának lehetősége is. Ettől független a Bruttó Nemzeti Boldogság gazdasága egy kis ország részére egyértelműen kijelölte a változás irányát, ami Bhután esetében nem az eszetlen iparosodás, hanem a kulturális és természeti örökségekre építő, a társadalmi jólétet szem előtt tartó megfontolt fejlődés.

A GDP nem tartja számon a költészetünk szépségét, vagy nyilvános vitáink színvonalát. A GDP mindent mér, kivéve azt, amiért érdemes élni. Nem veszi figyelembe a fizetetlen munkát,és teljesen mellőzi az úgynevezett együttérző iparágat. Az öregembert , akit idősotthonban ápolnak, hozzájárul a GDP-hez, míg az akit otthon a rokonok látnak el nem. Sőt, még talán a GPD csökkenési bűne is terheli az illetőt, ha a róla gondoskodó rokonoknak fizetetlen szabadságot kell kivenniük. Ismerjük el, a közgazdászok igen jó munkát végeztek. Sikerült az önzésből erényt kovácsolniuk.
A BNB nem más, mint hogy az ember tudja, hol a határ; tudja, mennyi elég.

Vannak szegény országok, amelyeknek kevés jutott. De hol vannak azok a társadalmak, melyek azt mondják, 'Megálljunk! Elég amink van'?. ..
Minél gazdagabb egy társadalom, annál nehezebb a fizetség reménye nélkül tenni valamit a jó ügy érdekében. Egy gazdag, fejlett ipari társadalomban, ahol állítólag a tekintélyes mennyiségű szabad időnk gyümölcseit kellene élveznünk, nincsen késztetésünk arra, hogy olyasmit tegyünk ami nem hajt hasznot a számunkra - akár pénzbeli, akár azonnali élvezet formájában. A bhutániak azonban szívesen töltik a napjaikat célbadobással, vagy édes semmit tevéssel.

A bruttó nemzeti boldogság irányelvét 2011 júliusában az egyesült Nemzetek Szervezete is elfogadta, úgyhogy gyakorlatilag a mi dolgunk már csak az, hogy ha a változás bekövetkezik akkor ne legyünk restek megbízni egymásban.
Nem azt mondom, hogy bízzunk meg az olyan kormánytagokban akik ezért semmit sem tettek.
Bízzunk meg egymásban. Mert megtehetjük.