Egy-két-há

Sziasztok!

Huszti Dorottya vagyok, 21 éves, magyar. Gimi után rám jött az utazzunk, tapasztaljunk, ide-nekem-az-egész-világot láz ami azóta is, hullámzóan ugyan, de jelen van az életemben. Kellett egy olyan szakma amivel egységnyi idő alatt sok pénzt lehet keresni, emberekkel lehet foglalkozni közben, és még szívesen is csinálom. Ennek ellenére mégsem bűvész lettem.
Elvégeztem egy 2 éves okj-s képzést, amelynek köszönhetően most gyógy- és sportmasszőri papírokat tudok felmutatni.Tetszik, szívesen csinálom, és tényleg dől a lé, ha az embert jókor jó helyre fújja a szél, vagy vannak kapcsolatai vagy az ezerből az az egy akiről mindig mindenki úgy beszél mintha nem létezne. Legalábbis én így tapasztaltam, de nyilván lehet, hogy tévedek.
Fél évig küldözgettem a legfrissebbtől kezdve a legrégebbi állásajánlatokra az önéletrajzomat.
A masszőröknek nem mond újat, annak mondom aki nem masszőr.
Pályakezdő masszőrként a lehetőségek tárháza legalább annyira sokszínű, mint egy friss A4es lap.
Két dolgot várnak el tőled: vendégkört és több éves tapasztalatot. Mint sok más szakmában itt is érvényesül a pályakezdők ördögi köre, mely szerint pályakezdő vagy, akitől tapasztalatot várnak el,  ennek ellenére senki sem olyan bátor, optimista vagy vakmerő hogy pályakezdőként alkalmazzon, így az egyetlen dolog amit tehetsz az, hogy értetlenül nézel, és várod, hogy a rendszer megváltozzon.
Ezt azért írom le Nektek, mert nem hibáztathatjuk az embereket azért mert élhető életet szeretnének kialakítani, egy olyan rendszerben amelynek ez nem különösebben célja.

Én nem tudtam tovább várni.Szerettem volna, mert szeretek Magyarországon lenni, a családom nagy része és majdnem minden barátom ott él, ott nőttem fel, az a hazám.De eljött az a pont az életemben , hogy döntenem kellett:
Otthon maradok és minden nap szembesülök a ténnyel, hogy az élet abban a piciny kis közép-európai országban nem könnyű.Végignézem ahogyan az emberekből kiveszik az élet aközben, hogy próbálják elfogadni a sorsukat, akkor is ha tudják, hogy Magyarország helyzete a közeljövőben nem valószínű, hogy sokat fog javulni. Leszögezném, hogy senkit nem hibáztatok itt semmiért.
Mindenkinek a saját döntése, hogy, hol, miként, kivel, meddig éli az életét és becsülöm azokat akik még hisznek Magyarország fellendülésében. Ennek ellenére én személy szerint meguntam a karba tett kézzel ülést. Eldöntöttem, hogy Máltára költözöm.