Élni és élni hagyni

" Kultúra fn 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. | A művelődésnek vmely területe, ill. vmely korszakban, vmely népnél való megnyilvánulása. Anyagi ~; a görög ~. | ritk A civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltség(i színvonal). 2. Vkinek művelt volta, műveltsége. Nincs zenei ~́ja. 3. Vminek kulturált volta. A viselkedés ~́ja. 4. Tud. | termesztés, művelés. Növényi ~́k | Termesztett növénnyel borított terület. | Biol (Baktérium)tenyészet. [lat.] "

Amíg minden kontinens nagy szeme Brazíliát bámulja naponta legalább 3 x 90 percig, (plusz 5-10 perc a spontán drámaszakkörök miatt) addig arra a következtetésre jutottam egyik nap, hogy ha van olyan hely, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségek fiai-lányai relatív békésen, harmóniában és szimbiózisban tudnak élni akkor Málta  egy ilyen hely.
Ezernyi kultúra képes vállvetve létezni, fittyet-hányva az olykor szemernyi, olykor hatalmas különbségekre. Rá kellett, hogy döbbenjek, esetenként hajlamos vagyok előítéletes lenni. Különösen a kulturális különbségekre vagyok valamiért nagyon érzékeny. Nem tetszik, ez tény, de legalább már ráeszméltem, így könnyebb rajta változtatni.

Volt egy kisebb szájkaratém az egyik kollégámmal. Indiaiak, meghívtak vacsizni. Igen, curry  volt (amiről csak halkan jegyezném meg, hogy a magyarokon kívül az égvilágon senki sem ejti "köri"-nek, ezt a fűszert "kári"-nak ejtik, itt is

Ázsiában is), meg rizs, meg egy rahedli olyan dolog amiről azt sem tudom, hogy hogyan kell helyesen leírni.
A szereplőket illetőleg, nem foglak nevekkel fárasztani benneteket, lesz egy fiú, meg egy leány. Felajánlottam a  segítségem hagymavágáshoz, mert bármilyen érdekes, szeretek hagymát szeletelni. A srác azt mondta, hagyjad csak, majd az asszony megcsinálja, üljek csak élvezzem, hogy nem kell csinálnom semmit. A  udvariaskodós "jaj-hagydcsak-te-vagy-a-vendég"  sablon után felálltam és elkezdtem hagymát szeletelni, mire a férj kifejtette nekem, (mintha még sosem találkoztam volna a jelenséggel), hogy a főzés az asszony dolga. Több sem kellett, elöntötte az agyamat az emancipációsóder, amiből a 10-ig számolás után csak az a mondat hagyta el a számat, hogy : " Nem értem, miért zavar, hogy én csak segíteni szeretnék a feleségednek, mivel úgy látom, te nem fogsz."
Ezután jött egy halom félindulatos kifejezés, miértek és miért nem-ek, "te-az-én-házamban"-ok, "hogy-jössz-te-ahhoz,hogy"-ok. Később rájöttem, tényleg nem volt helyénvaló a viselkedésem,mivel az, hogy abban a pillanatban nem segített a nejének, egyáltalán nem jelenti azt, hogy sohasem segít neki, úgyhogy elnézést kértem, amiért beleszóltam a családi dolgokba. Tök érthető, hogy így reagálnak, ha egy kívülálló odamegy, és ítélkezik, miközben semmiről nem tud semmit. Az este végén úgy éreztem egy kulturális világnézetekről ( és azok különbségeiről, valamint a különbségek magyarázatairól) kialakított káosz van a fejemben, amit szeretnék rendbe rakni, amennyire lehetséges. Vitába kezdtem magammal ezt illetőleg, erről fogok ma írni, hogy eddig mire jutottam. Gyanítom, hogy le esetenként olyan témakört is érinteni fogok, mely egyesek által abszolút felháborító, de mikor éljek a szólásszabadság jogával, ha nem most, egy blogbejegyzésben.

Mindenekelőtt (és előre is elnézést kérek minden érzékeny lelkületű nőnemű olvasómtól, nem sértésnek, nem provokálásnak, és végképp nem szónoklatnak szánom), de a magyar lányok ( köztük én is) egy kicsit jobban is értékelhetnék a pozíciójukat.
Tudom, hogy vannak, akik még nem nagyon hagyták el az országot, vagy ha el is hagyták nem nagyon találkoztak a sajátjuktól nagyban eltérő világokkal,de nem árt ha szembenézünk a ténnyel: az európai nők ( az észak-amerikakkal, és ausztrálokkal együtt) sokkal jobb helyzetben vannak mint az a maradék 2-3 milliárd nő szerte a világban, megbecsülés, egyenlőség, szólásszabadság szempontjából. Nagyon fontos, hogy ezek relatív dolgok, és megpróbálok nem általánosítani, előre is elnézést kérek, ha mégis megteszem. Igen, a relatív itt is azt jelenti, hogy az afrikaiakhoz képest gazdag vagy...... és ahogy az elégedetlenkedés korában szokás, hozzáteszed:de ettől még nem vagyok boldogabb. 



Sőt, sajnos valószínűbb, hogy az afrikai nagyobb harmóniában él a környezetével és önmagával, mint Te, aki magadat boldogtalannak nevezed, olykor okkal, olykor különösebb ok nélkül.Nekünk európaiaknak piszok nehéz ugyan elképzelni, de a világ többi része nem, hogy cseppet sem hasonlít, de brutálisan eltér az európai élettől. Akár keletre akár nyugatra fordulunk lesznek bizonyos szokások, amiket a jó esetben "fura, érdekes, különös, csodálatos, megható, elképesztő, bámulatos", rossz esetben a "beteg, visszataszító, kegyetlen, megengedhetetlen, életellenes, rasszista, felháborító, gusztustalan, érthetetlen, tiltanivaló, tűzrevele" kifejezésekkel illetünk , pusztán azért mert amit látunk az nekünk szokatlan.

Hogyan befolyásolhatja a média a nézőpontunkat.

Minden nézőpont kérdése.

Itt ez a kép, ezen látjátok a katonát, látjátok azt is aki nem katona, a kép jobban leírja ,hogy képes a nézőpont ( vagy inkább a média,  - de ebbe most nem megyek bele.... aki kicsit is kinyitotta már a szemét, és utánaolvasott miről milyen híreket, kinek és hogyan mondanak el, az pontosan tudja miről beszélek) változtatni a tényeken, mint ahogy azt én körül tudnám írni.
Imádjuk a tőlünk eltérő kultúrákat azzal az egyszerű mondatocskával pecsételgetni, hogy "Ez egyszerűen nem normális.

Mi az, hogy normális??? 

"  normális (melléknév)

Az általánosan elfogadottnak megfelelő, nem kirívó vagy meghökkenést keltő; elvárt, szokásos vagy átlagos. "

Ha szigorúak maradunk a definícióhoz akkor én nem vagyok normális, bár ezzel nem igen mondok újat. Komolyra fordítva a szót ezt azt jelentheti,hogy a legtöbb barátom sem normális. Viszont vajon ha sok ember együtt nemnormális akkor útközben valahogy nem válunk-e mégis normálissá? Hol van az a határ amikor egy nemnormális cselekedet megszűnik annak lenni, és ahelyett általánosan elfogadottá válik? Ki az aki megmondja mi normális és mi  abnormális?

Erre az utóbbi kérdésre feltételezem, mindenkinek a fejében van egy, vagy akár több konkrét válasz is, én direkt nem írok (és nem is fogok írni semmit) mert nem szívlelném, ha  a blog valamilyen különösebb oknál fogva egyszerűen csak nemkívánatossá válna, akárkinek a számára is.
Olyan dolgok történnek a  világban ezekben az években, hogy néha nem hiszek a szememnek, és mégis van aki szerint a világ így normális. Tegnap például nyilvánosan keresztre feszítettek néhány felkelőt az egyik Délnyugat-Ázsiai országban. Ma egy férfi ottfelejtette a Bibliáját a hotelszobájában Észak Koreában, és ezért
államellenes cselekedet vádjával állítják bíróság elé. Személyigazolvány birtoklásához is fiatal lányok és fiúk vesztegetik a szüzességüket minden második szórakozóhely vécéjében, ki tudja éppen milyen penészgombaölőszer hatása alatt. Japánban már minden hétre jut legalább egy önmagát felgyújtó demonstráló. A vb egyik legfelkapottabb híre, hogy ururguayiak olaszokat harapdálnak. Ukrajna támadni készül, Szíriában már mindenki harcol mindenki ellen. És ez csak egy pár hír abból a világból, ami állítólag normális.
Hogy mit kéne tenni ez ellen?
Nem tudom. Azt viszont átgondolhatom, hogy én mit tehetek.Megtanulhatok toleráns és elfogadó lenni. Bármilyen nehéznek tűnik néha, bármennyire is mást rak rád a társadalom, és bármilyen neveltetésben is vettél részt - képes vagy rá.

Málta erőteljesen katolikus hely. Bár minden 3. káromkodás egyházi eredetű, ezek az emberek nagyon-nagyon-nagyon  a szívükön hordják a keresztény kultuszt. Ez többek között abban nyilvánul meg hogy a világon segol máshol nem jut annyi templom egy nézgyetkilométernyi területre, mint itt. Mégsem háborgatják egymást. Számomra nem tiszta, hogy azért nem mert ennyire magas a szociális IQ-juk, vagy mert egyszerűen ahhoz is lusták, hogy törődjenek bármivel ami eltérő,de itt eddig ritkán találkoztam etnikai konfrontálódásokkal.Nyilván akad amikor meghallasz egy büdös bolgározást, vagy tahó digózást, de az igazság az, hogy itt annyi nemzet él egymás hegyén hátán, hogy az lenne  meglepő hogyha nem tudnának relatív békében együtt élni.
A nagy vallásosság az oka annak, hogy elválni mindösszesen 3 éve lehetséges, az abortusz pedig még mindig szigorúan illegális.
Számomra mégis az volt a legellentmondásosabb, hogy jóllehet a vallási fanatizmus több mint gyakori jelenség, és ha például eltévedsz lehet, hogy egy négyméteres kék neonnal ellátott Jézus-szobor fog meglepni az egyik sarkon, de megkockáztatnám a kijelentést, hogy a lakosság legalább 20 %-a homoszexuális. Ez a másik témakör amiről valahogy ha beszélnek is az emberek, gyakorta nem tudják, hogy nyúljanak a kérdéskörhöz, és inkább csak ülnek és várják, hogy valaki elkezdjen valami másról beszélgetni.
De mivel ez is a mai világ része, ha még csalódást is okozok most ennek a témának is adok egy kis létjogot.
Nem vagyok homoszexuális, úgyhogy egyes szám első személyben most nem beszélhetek, ennek ellenére vannak olyan barátaim akik az azonos nemhez vonzódnak. Itt is, otthon is. Személy szerint nem hogy semmi problémám nincs velük, de nagy részüket nagyon kedves embernek tartom. Az azonban sokszor meglep, hogy ha valakinek (különösen olyannak , akinek szemmel-látható problémája van azon emberekkel, akik a szexuális hovatartozás ezen formáját választották)  felteszem a kérdést, hogy mi is a baj a melegekkel, sosem kapok egyenes egyszavas választ. Szájhúzást tapasztalok, undorodást, felháborodás , elfogadást csak esetenként, nagyon elszórtan. Véleményem szerint egy intelligenciával csak egy kicsit is megáldott ember nem kívánja senki kitaszítását a társadalomból egy olyan dolog miatt amiről nem tehet. Megértem a szülőket akik ugyanakkor nem szívlelik, hogy a tv-ben a gyerkőcök melegeket, transzvesztitákat, szakállas énekes dívákat kell,hogy nézzenek, de ha már itt tartunk, kiakadhatnánk azon is, hogy milyen más fergetegesen értékes dolgokat adhat nekünk egy televízió.
Én itt közel 4 hónapja be sem kapcsoltam egyetlen tv-t sem, a vb miatt néztem most tv-t esetenként, de valahogy még mindig nem tartom magam elmeroggyantnak. Az, hogy a hírek napi szinten 70 %-a csak negatív dolgokat tartalmaznak ,amik ha akarod ha nem, inkább az árnyas oldalát fedik fel a mindennapoknak, az oké, de az, hogy elfogadjunk valamit , ami tény, nem volt gyakori 50 évvel ezelőtt ( bár már azelőtt jóval is létezett), az valahogy nem oké. Még mindig meglep mekkora belső feszültséget okoz egyes embereknek, hogy kudarcot vallanak azt illetőleg, hogy igenis vannak emberek akiket nem tudnak a saját értékrendjükre formálni. Mindenkinek a saját döntése mit csinál a saját életével, és amíg ez másokat direkt módon nem befolyásol, addig nekem ezzel szemernyi problémám sincs.
Itt nem arról beszélek, hogy örömömet lelem abban ha 2 idősebb úr publikusan imádja egymást tinédzserek módjára egy romantikus padon egy margitszigeti parkban. De van egy nagyon fontos dolog ami fölött nem röppenhetek el: Az emberi test egy csonálatos szerkezet, ezernyi funkcióval, szisztematikusan kiépített izomrendszerrel. A nyakban több mint 8 pár izon felel azért, hogy képes legyél elfordítani a fejed, ha akarod. A lehetőség adott, az ha te mégsem élsz vele, az nem más emberek hibája. Ha a hajléktalanokról el tudod fordítani a tekinteted akkor ebben az esetben is megteheted. Legyen az egy párocska, egy felvonulás, vagy egy sorozat.
Van aki azzal érvelt nekem, hogy egy homoszexuális frigyből nem fog születni gyermek, így hát napnál világosabb, hogy ez nem normális dolog, hiszen így ki fogunk halni. Legjobb tudásom szerint, ha csak egy picit is tisztában vagyunk más kontinensen LÉTEZŐ élelmiszerhiánnyal ( miközben csak itt napi szinten tonnaszámra kidobott élelmet látok), és az emberek számának stabil és konstans növekedésével, az emberiség populációja köszöni, jól van.
A világ folyamatosan változik. Ha a technikai innovációkkal nemhogy elfogadóak vagyunk, de totemisztikus imádatot érzünk irántuk esetenként, a változások más perspektivából való megfigyelése ellen miért tiltakozunk ennyire fanatikusan?
Nem értem, pedig megpróbáltam megérteni. Más kérdés ,hogy erről a dologról vallásos emberekket egy-az-egyben nem is tudtam beszélgetni, hiszen az ő meggyőződésük az, hogy minden meleg a pokolra kerül, mivel Isten nem szereti a homoszexualitást, ahogy a szodomitákat és a transzvesztitákat sem.Sajnálják őket annak ellenére, hogy ezek az emberek sohasem kérnek tőled sajnálatot vagy szánalmat. Elfogadást szeretnének, és jogot ahhoz hogy éljenek egy életet, ami bár sokak számára nem megszokott, de ők mégis ezt választották.





Azt hiszem az emberek ( igen, nekem is) legnagyobb problémája az, hogy nagyon erőteljesen szívügyüknek tarják, hogy kritizálják más emberek portájának állapotát, annak ellenére, hogy a saját portájukon már hónapok vagy évek óta nem söprögettek.

Nem azért próbálok elfogadó lenni mert valaki elvárja tőlem. Azért igyekszem az lenni, mert megtehetem.
És ha megtehetem, hogy elfogadó és toleráns legyek akkor miért ne lennék az ?

"Nem tudom, hogy Mamának vagy Dan hadnagynak volt-e igaza, hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de azt hiszem, kicsit mindkettő igaz."

Üdv Magyarok! :)

Amíg otthon elkezdődött a fesztiválidőszak, itt folytatódik a bődületes turistahordák  növekvő gyakorisága.
A legtöbb város, és a legszélesebb járda is elveszni látszik, és bár már 4. hónapja vagyok itt, mégsem tudom megszokni, hogy a turisták kézilabda mérkőzéseken megfigyelhető, hatoson védekező falat megszégyenítő áthatolhatatlan blokkot képeznek úton-útfélen, akár ketten vannak, akár tizennégyen. a sebességet meg semm kell említenem, ahogy a sértettséget sem amit az arcokon látok, mikor van merszem megszakítani az idilli tempójú slattyogást.
A turisták tekintetében van itt minden. A busz említésre sem méltó pontosságáért panaszkodó svájcitól kezdve, az ugorjunk át Máltára, hiszen csak 90 kilométerre van a kis szigetünktől olaszon keresztül, a már első nap szénné égett briten, és íren át, a kihaénnem líbiaiakig, és bárhol legyek is legalább munkám van afrikaiakig.

Elköltöztem. Megint. Viszont – most egy évig itt is maradok, ugyanis a költözés sosem volt az a dolog amiből hobbit szerettem volna csinálni. Meglehet az utóbbi hónapokban felvett habitusom nem erre utal, de ennek ellenére, költözni számomra még mindig nem a legszívmelengetőbb dolog.
És ahogy a kivételek szokták, az utolsó költözésem most is erősíti a költözés szomorúság-szabályát.
Először élek olyan helyen itt, ahol megérkezésemtől kezdve otthon érzem magam.
Mielőtt feláborító, „ hogy képzeled, hogy ilyet mondasz”, leveleket kapnék, és a fél családom a kitagadást fontolgatná, nem, nem olyan Otthon, mint Magyarországon.
Magyarországon Otthonom van, itt pedig otthonom. A kettő messzíről sem ugyanaz.
És ha már itt vagyunk. Nincs még egy olyan hely mint Magyarország. Úgy hiányzik, hogy néha azt hiszem belehalok, és bár nem szeretek belehalni semmibe, ez elég erőteljes érzés ahhoz, hogy belássam, NINCS még egy olyan, hely mint a magyar föld, Budapest pedig eddig is a kedvenc városom volt, és ezután is az marad.
Ám nagyon fonots dolog, hogy ott kelett, hogy hagyjam, hogy erre rádöbbenjek, amiből jelenleg azt a konklízuót vontam le (megint), hogy mindennek van egy olykor szedettvedett, olykor nagyon nyomós oka.
Még mindig szeretnék világot látni, mindenfelé császkálni, de nagyon jó érzés az, hogy van egy olyan ország, ahol odavalósinak nevezhetem magam, és plána frenetikus tény, hogy ez a hely Magyarország.
Most beszéltem skypon nagymamámmal. Megszakadt a szívem mikor mondta, hogy érik a cseresznye...Ez ilyen. Rámjön a honvágy néhány hetente, olyankor megnézem azt a néhány videót amit kijövetelem előtt csináltunk az arrajáró barátokkal, és azt a több ezer fényképet amit életem során csináltunk az arrajáró mindenkikkel és kibőgöm magamből a kétégbeesésemet. Fel kell, hogy fogjam,( amit minden világjárónak fel kell, és higyjétek el, piszkosul nehéz) hogy egy rahedli dologról lemaradok majd, és azt is, hogy  a testvérem, az unokatestvéreim, és a keresztfiam is egy fél-felnőtt lesz ( ha már nem az) mire legközelebb hazamegyek. Azt is meg kell, hogy emésszem, hogy ahhoz, hogy a szűk családom minden tagjával találkozzam 3 országot kell meglátogatnom. És annak ellenére, hogy egyesekkel csak néha váltunk szót, köszönöm a családomnak , hogy VAN. Azért is leírhatatlanul hálás vagyok vannak igazi barátaim, és nem passzoltak le csak azért mert úgy döntöttem lelépek egy bizonytalan időre.
Köszönöm Anyunak és Apunak is, hogy embert neveltek belőlem, és hogy akkor is megadtak nekem mindent amikor nem volt semmijük. Köszönöm a családom összes többi tagjának is, hogy szó nélkül tűri hogy távol vagyok, és hogy még mindig gondol rám. Legfőképpen viszont nagymamámnak köszönöm, hogy megtanított mindenre amit csak tud, és példaképet szolgáltat nekem.
 Mami, hidd el szedünk mi még együtt cseresznyét Szecsőn J

Elnézést kérek, hogy nem úsztok meg egy bejegyzést sem nyáladzás nélkül, de valahányszor leülök megírni a történeteimet akarva akaratlanul rám jön, hogy hiányoztok.

Szappanopera vége. Élethelyzet-jelentés következik.
A napnál is világosabbá vált, hogy a nyaram fő témája a munka lesz. Mivel a tél csendes, a nyarat nagyon meg kell húzni, így hát dolgozunk amikor csak lehet.
Ez többnyire abban merül ki, hogy bár 10-től 7-ig vagyunk nyitva, amikor jön egy vendég, és kijelenti, hogy mennyire szeretné kipróbálni a Spa szolgáltatásokat, de sajnos holnap hazautazik ( és mi pedig napokra előre atomtutin be vagyunk táblázva), akkor mosolyogva, és még csak anyázás szelét sem mutatva kell befoglalnom neki egy időpontot holnap reggel  9re. A meló jó, sokszor fárasztó, de nehezen tudnék olyan munkát találni amiről ez a szezonban nem mondható el.  

A suli nagyon tuti. Rengetegféle nemzetből áll a csapatunk, és élvezem, hogy megint van osztályom, és megint vannak osztálytársaim. Az isten áldja Rózsika nénit és Andit ( a masszázstanárjaimat), hogy belénkverték annak idején a nyirokrednszer érdekfeszítően izgalmas összetételét, és a neurotranszmitterek illetve Malphigi és Golgi testecskék fontosságát – el sem tudjátok képzelni mennyivel jobb érzés ezekre emlékezni, a megint-megtanulás helyett.
 Az egyetlen dolog ami mondjuk úgy , hogy kellemetlenséget okoz az az, hogy mindent meg kell tanulnom megint – angolul.  Nagyon mókás néha, hogy az órákon elhangzanak különböző angol kifejezések, alkalmanként mindneki benyögi, hogy mondják ők ezt a saját nyelvükön, mialatt a román és lengyel kollégáimmal sokszor meglepően hasonló szavakat ejtünk ki.

Egyre gyakrabban találkozom a szórakozzak-vagy-aludjak dilemmával, és mint minden rendes huszonéves, gyakrabban húz a szívem az első felé. Ennek az eredménye legtöbbször egy olyan nap, amin sokadszorra ígérem meg magamnak, hogy soha a büdös életbe nem iszom többet, azt nem mondom hogy semmit, de hogy rumot nem az száz. Ja, és vodkát sem.
Ebből persze a kliensek mit sem láthatnak, szóval visszaszoktam a kávéra. Sok-sok-sok kávéra.

Valahogy azért még ezt is élvezem, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy nem vagyok teljesen normális, de ha ilyen nem teljesen normálisnak lenni, akkor egye fene, ilyen vagyok.
Van annak is egy bája, mikor felkelsz a parton reggel, abba a ruhában amiben előző este elindultál otthonról, és tudod, hogy 2 óra múlva kezdődik a műszakod. 2 óra.
Várni túl sok, aludni túl kevés.
 Van erre egy nagyon jó máltai kifejezés, ami annyira mesebelien hangzik, hogy meg kell osztanom veletek. Itt boldog boldogtalan használja, akár máltai akár nem, mivel nem a durva káromkodások közé tartozik, csak amolyan „ jajistenem” vagy „aaazigen” jellegű jelentéssel bír. A szó pedig : ILLALLU. ( ilLÁllu) Nem ez nem egy magyar szó, úgyhogy a hangsúly középen van, és á-val ejtik, nem a-val. Véleményem szerint imádnivaló kis szavacska.


Példa. Mikor mondhatod. Egyik nap egy kivételesen szeles idő köszöntött errefelé, egy őrülten merész fiatalember mégis úgy döntött, hogy odaáll a sziklákra 3 és 4 méteres hullámok közé. Nem hittem a szememnek.

Szóóóóóóóóóóóval az új lakás.
Kezdjük ott, hogy a spanyol akinek a szobáját béreltem (hivatalosan június 1-ig) nagy nehezen, sokadik kérdezésre odadobta nekem, egy félig spanyol, félig angolosan olasz mondatba foglalva azt, hogy 27-én el kell, hogy menjek ,mert összeveszett a főbérlőjével, aki majd idejön 27-én és nem tudhatja, hogy ő kiadta azt a szobát. Az enyémet. Ekkor 25-e volt. Nos, hát igen. Volt megnézni való lakásom. Júniustól, nem Május 27-től.
Fogtam hát a telefonom és hívtam a leányzót akivel terveztünk, hogy együtt kiveszünk egy lakást.
Kelyanak hívják, 19 éves, bartender volt a medAsiában., Most már máshol dolgozik, de ő is és az anyukája is lakást keresnek.
Velük költöztem most össze. Amerikaiak, de 15 évig Costa Ricán éltek.
Megnyugtató dolog olyan emberekkel lakni, akik rendes angol beszélnek, nem valami máltai-arab-olasz  hibrid nyelvjárást.
Nem koszosak, nem hangosak, nincsenek idegesítő szokásaik, és a mentalitásuk is hasonló az enyémhez. Ennél több nekem nemigen kellett. Kelyanak köszönhetően van most otthonom, mert mivel nekem nem volt szabadnapom, ő járta be a keleti partot mindenfelé megnézve mindenféle ingatlanokat, 2 nap alatt töb , mint 11et, az egyetlen szabadnapján.
Neki köszönhetően találtuk ezt a csodát, A centrumtől 25 perc buszútra.
A város neve Bugibba. Budzsibá-nak ejtik.
A lakás hatalmas! 3  szobája van, egy 15 nm-es csendes erkélye hátul ahova reggeltől délig süt a nap, és egy kicsit kisebb elől, ami a város legforgalmasabb utcájára illetve egy parkra néz elől. Ide süt a nap 1től, estig. A lakás otthonos, világos, tágas, és ami az egyik legeslegeslegjobb dolog, véééééégre nagy ágyam van, és aludhatok úgy, hogy minden végtagom egy külön égtáj felé néz.
Egyszerű dolog, de végtelenül boldoggá tesz.

hagyományos kép hagyományos értelemmel az ábrázatomon

Így telnek a napjaim mostanában. Nincs különösebb okom panaszra, bár be kell valljam néha szívesen elskype-olgatnék veletek. Tudom, hogy ez egy olyan dolog ami plátó szerelem marad a legtöbbetekkel, de akinek van valamenyni ereje, az küldje el nekem a skype nevét, és én megígrem, hogy jelentkezem.
Semmi extra információra nincs szükségem, csak hallanék felőletek, ez minden.
Rahadli más mesélni valóm van még, amiket majd kifejtek , ha lesz egy szabadnapom, de ez most nem az a nap.
Július végén vizsgázom, addig csak heti egy szabadnapom lesz, mert meg kell , hogy legyen a 40  munkával töltött órám hetente, és közben még suliba is járok.
Utána jó esetben heti 2 szabadnapom lesz, rossz estben egy sem. Ez forgalomtól függ, amiből általában sok van nyáron.
Nagyon jó érzés, hogy elkezdtetek írogatni , ki nyaralás témában, ki kiköltözés témában.
Remélem minden rendben van mindenki háza táján, és élvezitek a nyarat! :)

Nemsokára összerittyentek valami bőbeszédűbbet.
Addig is ölelek mindenkit!
Vigyázzatok magatokra és egymásra is!
Csodás napokat és sok mosolyt Nektek!
:) :) :)

Dé

Új helyem az új helyen

Egyik este épp az ablakban hesszeltem az utca népét, amikor megjelent egy 30-40 fős megközelítőleg sem józan olasz horda, valami hazai indulót üvöltve az utcát, magukat cseppet sem zavartatva, fél 11 környékén..
A szemben lévő hotel idős portása is kiállt a küszöbre, és rázta a fejét.
Összemosolyogtunk.

"-  Az emberek őrültek.
-  Így vagy úgy, de mindenki őrült a maga módján.
-  Igaz. :)
-  Jóéjt!
-  Jóéjt! "

Elköltöztem. Megint. Új szoba, új sztori. Mielőtt bárki félreértések áldozata lenne: Nem,nem ez az új hobbim,  egyáltalán nem szeretek költözni, csak masszívan próbálom megtalálni a költség-ingázás-életkörülmények arany középútját.
Az első lakhelyem nem volt annyira pénztárcabarát, bár viszonylag jó helyen volt. A második nagyon pöpecül és olcsón volt 40 percre mindentől ami fontos. A mostani bent van a centrum szájában cserébe elég öreg , és két olyan spanyol emberrel lakom akik közül csak az egyik beszél angolul , a másik csak nyekereg, és véletlenül sem a főbérlő az az egyik. Már az első nap tudtam h csak addig maradok itt amíg muszáj, mert Június 1-től van egy szoba amire 2 hónapja várok, 100, azaz száz méterre a munkahelyemtől. Az is viszonylag drágának számít, mert 300 euróba fog kerülni havonta, (amiért már komplett lakásokat lehet bérelni kicsit messzebb, de ugye a távolság, meg az itteni buszjáratok kapcsolata nem az a leányálom) de cserébe olyan emberekkel fogok lakni ( egy spanyol pár) akikkel az első naptól kezdve jóban vagyok, a parton árulnak ők is turista hajó jegyeket, normál emberek, értelmes, nyílt, humánus értékrenddel és életfelfogással, és bent leszek még mindig a centrum legmélyén.
Az alternatívák egyébként azt jelentenék, hogy legalább 20 percnyi buszútra költözöm innen, (és van amelyik csak óránként egyszer jár), és akkor még kevesebbért is találnék egyhálószóbás kecót, vagy garzont, de ugye már nyár van és itt ilyenkor nehéz ilyet találni.

Ezért a sok költözés, és ezért a sok variálás, de igaziból én nem bánom, van előnye is hátránya is nyilván, de inkább tetszik mint nem.

Szóval az új szoba naaaaaaaaaaaaaaaagy, de szerintem soha nem laktam ilyen régi lakásban.
Ha valaki volt már olyan erőltetetten magas belmagasságú lakásban amilyenek a belvárosban vannak, körfolyosóval akkor tudja milyen ez a szag. Nem tudom leírni. Olyan használt, kiélt, dohosan öreg.Szerencsére a vaníliás-mangós autóba-akasztható légfrissítőnek ez nem okoz problémát, úgyhogy az én szobám csukott szemmel akár egy Hilton-lakosztály is lehetne, igaz ha kinyitod a szemed, akkor látod, hogy bizony ennek a helynek még a 3 csillagért is nagyon tepernie kellene, és mikor lehajtod a fejed meglátod, hogy a csempe pont a kerék utcai suli aulájában lévő burkolatnak a világosabb változata, törmelék, üveg, színes lebbencsleves-tészta formájú fecnikkel benne.

Még mindig minden megtalálható a lakásban ami egy élhető élethez kell, úgyhogy nincs rinyálnivalóm.

Már 2 hete vagyok az új munkahelyen, ami viszont sokkal több, mint élhető.
Békés, nyugodt környezetben vagyok, a vendégek szerencsére már átmentek egy szállodai pucc szűrőn, úgyhogy akik bejönnek hozzánk azoknak már szerencsére nem kell elmagyarázni h jó lett volna, ha megfürdik masszázs előtt, nem, nem, ez nem az a szolgáltatás, részegen, beakármizve nem jövünk masszázsra stb. stb. A kollégáim egytől egyik barátságosak, a recepciósunk (egyben az a lány aki segített bejutnom erre a helyre, ismét köszönöm Csilla) magyar, a staff többi tagja máltai, bolgár, macedón, szerb, orosz, román, indiai, ír, spanyol és holland. Nyugi van, nincs kapkodás, nem is lehet, hiszen az isteni békével átitatott, lepedőkkel letakart mennyei nyugalmat kell hogy a kliens lábai elé terítsük, nem lehetünk szelesek.
Rengeteg-féle kezelésünk van, egy párat leírok.

(ha meg szeretnétek nézni, idebiggyesztek egy linket
http://www.marionmizzi.com/MarionMizzi/MarionMizzi/Treatments/BodyTreatments/tabid/689/language/en-GB/Default.aspx )

Hát-Nyak-Váll masszázs 25 p - 35    55 perc - 55 Euró
Csokis Kávés masszázs 100 p - 120 Euró
Páros masszázs ( az egyik legnépszerűbb, annyit tesz, hogy a párok, barátok együtt egy szobában kapnak masszázskezelést) 55 p - 100, 85 p - 150 Euró
Deep tissue masszázs ( sportmasszázs erősségű kezelés) a második legnépszerűbb, a problémák tényleges kezelését jelenti, nem az ylang-ylang olajos relaxáló mindjárt-elalszom-ot. Sokszor fájdalmas. A legkimerítőbb kezelés a masszőr és a kliens számára egyaránt. 55p - 85; 75p - 85 Euró.
Traditional Massage - Sima tradicionális, gyenge-középerősségű, relaxáló masszázs 55p - 50; 75p -70 Euró.

Nem csak egy hotelben dolgozom. Ez egy picit összetettebb. Van itt egy olyan cég amely a Myoka nevet viseli. A máltai 4 és 5 csillagos viszonylatban felmerülő Spa-k kapcsán monopolhelyzetben vannak. Gyakorlatilag az ő alkalmazottjuk vagyok. Ők összesen 5 hotelba irányíthanak, attól függően hol van rám éppen szükség. Ez az 5 a Palace, a  Dolmen, a Hiton, a Raddison, és a Le Méridien.
Csak az elején kell mindegyikbe mennem olykor, utána majd eldöntik hol maradjak.





"NAééésalóóóvééé????" - mondaná kedves barátom, F. Péter (30)...Igen , mindjárt azt is elmesélem.
Az órabérem 5 euró. 9-7ig dolgozunk. Akkor is ha van vendég, akkor is ha nincs. Ezen felül minden kezelésem árának a 10 % - a az enyém. Van még egy vagonnyi termék (a  legolcsóbb krém 45 Euró, de van hiperarcfeszesítő szérumunk igazi gyémántkivonattal, 75 ml, 125 Euróért) amiknek az eladása után ugyanúgy 10 - 10 % -ra jogosult vagyok, ha tőlem vették meg. Igen, gusztustalan marketing fertő ez is, de ahogy hallom, ebben a szakmában ezt manapság nem tudom elkerülni.

És persze a borravaló, amiről egy árva szót sem fogok írni, majd ha találkozunk úgyis elmesélem annak akit érdekel, de ha lehet, inkább ne jöjjön a jakobinus puttonyszáj, sehonnan.

Mivel ez egy spa, magyarul wellnessközpont (magyarabbul nem tudom, hogy van) nem csak masszázs van. Van arckezelés, arcpakolás, manikűr, pedikűr, smink, gyanta, mindenféle csodatévő masina (kavitáció, presszóterápia, lézeres zsírbomlasztás) és tradícionális indiai ayurveda maszázs (ami nagyon tuti). Egy szó, mint száz - minél több mindent tudok csinálni, annál több mindent tudok csinálni. Csilla azt mondta kapok állást úgy is, ha csak masszőr vagyok, de télen csendesebb a helyzet, és nem biztos, hogy télen is tudnék maradni ha kizárólag masszázs a területem.
Megkérdezték akarok-e tanulni, én pedig mondtam, hogy igen.

Jelenleg megint diák vagyok minden kedden és csütörtökön. Persze nem ingyen van. Az egyetem igen, de ez egy privát suli, nemzetközileg elfogadott diplomát kapok, mint beautician, vagyis szépségipari...izé. Az ár megközelítőleg korrekt ahhoz képest amennyit ezért a szakma-csomagért kapok, viszonylag drága az otthoni tanfolyamárakhoz képest, de relatív olcsó egy karrier megalapozásának fontos kellékéhez képest. A végösszeg, kellékekkel, sminkpakkal, egyéb felszereléssel, tankönyvvel és vizsgadíjjal kb. 1500 - 2000 Euró közt fog mozogni.
Részletben fizetek, havonta 150 eurót vonnak majd le a fizumból ( legrosszabb esetben a minimum havi bérem 900 euró - és ebből még 150 mínusz. legjobb esetben a havi bérem kb 1100-1300 euró, jatt nélkül.) nyilván ha tudom/szeretném kifizethetem előbb is.

A szabadnapjaimon, amikből most a suli befejeztéig (július) hetente csak egy lesz pihizgetek, barátokkal találkozom, napozok,olvasok ,eltökölöm az időt mindenféle értelmetlen és haszontalan dologgal, bevásárolok.
Grilleztünk a parton,ezt minden angol nyelvterületen BBQ vagyis barbecue-nak mondják. Egy macedón baráti társaság meghívásában részesültem, és csak annyit tudok mondani, hogy ha van lehetőségetek próbáljátok ki a tradicionális macedón falafelt. Állatifinom!
Volt itt még a héten egy Bob Marley Est, egy rakatnyi raggae előadóval, az is elég színvonalas buli volt, sok mosollyal, jó hangcuccal.




A medasiában két bolgár lányon kívül senki nem élt vissza azzal, hogy távozó félben vagyok.
A két nőszemély szerintem irányításmániás, de mint megtudtam elég nehezen viselik ha erről a véleményemről nekik is beszámolok. Egyébként mosolyogva jöttem el, 2 kivétellel barátokat találtam ott is. Tegnap este Andrew rám írt, hogy azért ha lenne lehetőség szeretnék-e beugrani dolgozni néhány órát hetente, én pedig mondtam hogy, miért ne?
Szívesen vagyok ezekkel az emberekkel, és simán megéri, ha másért nem, a vacsi miatt.
7kor végzem a hotelben, 8-tól 11ig, éjfélig akár dolgozhatok is, ahelyett ,hogy a facebook-ra postolgassam a szirszarságaimat, ugyebááár ... :D
Apukám azt mondta, mindegy mennyit költesz, ha költesz, akkor fogy a pénz. És mindegy mennyit keresel, ha keresel, addig sem fogy. Egyet kell, hogy értsek.

  Az egyetlen dolog amit változatlanul hiányolok az egy ismerős arc otthonról.
Mindenki, aki elment egy másik országba tudja, hogy lehet barátokat szerezni akárhol is vagy a világban. De ezek az emberek soha nem fognak azoknak a helyébe lépni akikkel felnőttél. Nem is kell, hogy a helyükbe lépjenek.
Mostanában minden kívánós lehetőségnél (üstökös, 11:11, 22:22) azt kívántam, hogy valaki miharamabb döntsön úgy, hogy csatlakozik a kis máltai magyar hadtesthez. Valaki akinek ismerem az arcberendezését, akivel mondjuk nem csak 2 hónapja ismerjük egymást, akivel már sétáltam a Margitszigeten, vagy a körúton haza napkeltekor egy húzós buli után. Szeretném, hogy valaki kijöjjön hozzám, hogy fel tudjam hívni a szabadnapomon, hátha ráér kicsit lemenni a partra, tessék kimondtam, ezt kérem gyereknapra! :)

Van még pár hetetek ;)
Ölelek mindenkit! Vigyázzatok magatokra!! :)

Hakuna Matata

" Az élet nem ilyen egyszerű. Azt te csak hiszed kis angyalom. Fogsz te még koppanni. Jaj, de kis naiv vagy. A világ nem így működik. Majd hiszem ,ha látom. Majd letörik a kis szárnyad ne félj. Semmit sem tudsz még a világról. Fiatal vagy még. Azt hiszed neked minden sikerülni fog? 22 évesen én is így gondoltam. Majd ha idősebb leszel megérted."

A fenti mondatok majdnem minden egyes ember életében megjelennek, akár van hasznuk akár nincs.
Én is megkaptam őket. Majdnem az összeset. Valamilyen szinten normálisnak tartom, hogy az ilyen mondatok kiejtésére sor kerül, hiszen a gyermekeinket csak úgy tudjuk megóvni a cudar világ kegyetlenségeitől, és a rájuk leselkedő rémísztő valóságoktól, ha szépen felkészítjük őket arra, hogy igenis: a kellemetlen dolgok bekövetkezhetnek, úgyhogy be is fognak következni.
De... és tudom, hogy most valószínű lesznek akik le fognak hurrogni ezért, de biztos, hogy ez ésszerű dolog?

 Úgy értem, miért fessük az ördögöt a falra, hogyha megtehetnénk azt is, hogy egy vidám és pozitív festményt rakunk a falra? Miért vegyük el a gyerekektől a tapasztalás élményét, és miért adjunk nekik kész elképzeléseket az életről ahelyett, hogy ők megalkossák a sajátjukat? Miért beszélünk sokkal többet arról, mik azok amiktől tartania és óvakodnia kell, ahelyett, hogy arra tanítanánk, hogyan mosolyogjon a világra?

Tény, hogy én nem vagyok szülő. Nem is szándékom okoskodni a gyermeknevelésről, mert sohasem tapasztaltam milyen Anyának lenni. És igen, lehet, hogy tévedek!

Pár éve megjelent egy könyv, Titok címmel, ami már nagyon nagyon rég óta ismert tényeket próbált, eladható, újnak tűnő borítóban összefoglalni. Az eredmény az lett, hogy a fél világ pozitív-hozzáállás lázban égett, mindenki annyira nagyon boldog lett, hogy azonnal könyvet írt róla, és megszületett még 2 tucat alkotás, különböző címmel, picit különböző sztorival, de gyakorlatilag ugyanazzal a mondanivalóval: ha a jóra gondolsz, a jó megtörténik.

Nem célom a propagandakészítés, sem a könyvek, sem a filmnek, sem semmi másnak.
De személy szerint úgy gondolom, igenis máshogy alakulhat az életed, ha a fejedben levő gondolatok inkább húznak a pozitív irányba, mint a negatívba vagy a semlegesbe, vagy az akármilyen másikba.
Ehhez nem kell megvenned egy könyvet sem, nem kell megnézned egy filmet sem, nem kell elmenned egyetlen előadásra sem ha nem akarsz ilyeneket csinálni.
Egy dolgot kell tenned: El kell engedned a félelmeidet.
Ahelyett hogy azt gondolod, áh úgysem, fog sikerülni, én ehhez nem vagyok elég jó, nekem az ilyenekben sosincs szerencsém, múltkor sem jött össze, kétlem, hogy pont nekem sikerülne, de a Marinak se jött össze, a Pista azt mondta ez lehetetlen, Anya azt mondta ez lehetetlen, az egész világ azt mondja, hogy lehetetlen....gondolhatnád azt is hogy sikerülni fog, elég jó vagyok, össze fog jönni, meg tudom csinálni, el tudom érni,és teljesen mindegy, hogy a világnak erről mi a véleménye.
Minden reggel amikor felkelsz eldöntheted, hogy szenvedő alany leszel akivel a dolgok csak úgy pitty-putty megtörténnek, vagy az az ember leszel aki olyanra csinálja az életét amilyenben szívesen él. Te döntesz.

Mindenki találkozott már a "bevonzod" kifejezéssel, ennek ellenére úgy vettem észre , hogy az emberek nagy része inkább babonának tekinti az egészet, mint racionális történésnek. Pedig az alapja igen egyszerű, és a világ nagy része anélkül használja, hogy elgondolkodott volna azon, hogy tényleg használja.Vegyük például az imádkozást. Aki nem tudja annak mondom: nem vagyok vallásos, még csak meg sem vagyok keresztelve. Nem mondtam, hogy nem hiszek semmiben, csak azt mondtam, hogy egyik egyházhoz sem tartozom. Aki megkérdezi miben hiszek, annak azt szoktam mondani, hogy magamban. Erre 10 emberből 7 legyint egyet. De nekem ez pont elég így. Mindenki abban hisz amiben akar, állítólag... jó lenne ha ez tényleg megvalósulhatna így, és nem ítélnénk el embereket csak azért mert az ő meggyőződéseink eltérnek a sajátjainktól, de ez egy másik történet.
Az imádkozás, vagy mondhatjuk h tudatos teremtés, vagy egyszerűen aktív vágymegvalósítás (és akkor egyáltalán nem érezzük úgy hogy valami hűde-spirituális megközelíthetetlen jelenségről beszélünk, amit csak 3 éves tibeti remeteéletmóddal lehet elsajátítani) azért csodálatos dolog, mert amikor csináljuk elképzelünk a fejünkben egy képet, amit szeretnénk elérni, amiben szeretnénk létezni, amit meg szeretnénk valósítani. Ennek hatására, mivel naponta többször is megalkotunk a fejünkben egy valóságot, megengedjük magunknak, hogy az szépen lassan bekövetkezzen. Ennyi! Direkt nem írok olyanokat, hogy Isten vagy isten, vagy univerzum, vagy felsőbb hatalom, vagy Allah, vagy utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus egyháza, mert mindenki majd eldönti magának hogy akar-e bármi ilyesmit az életébe. A lényeg, hogy benne legyen a cél a fejedben, lásd magad miközben ott vagy, próbálj úgy élni mintha már ott lennél. Megpróbálom elmagyarázni az én példámmal és akkor majd tudjátok miről beszélek.
Én amíg nem jöttem ide, otthon leültem a google-maps elé és nézegettem Máltát, ahol lehetett ott sétáltam, csak, hogy tudjam milyen, hogy itt lehessek, amennyire lehet.
Elképzeltem, hogy már itt vagyok, és így sikerült beleágyaznom az elmémbe, hogy igenis itt leszek.

Vannak akik azt mondják, nem vagy képes rá. Amit tenned kell
az csupán az, hogy megfordulsz és azt mondod:
"Csak figyelj."

Ilyen egyszerű. Ám nagyon fontos, hogy itt nincs helye félelmeknek. Ha a félelmeidet beengeded ebbe a szférába akkor bizony bele fognak mászni a jövődbe is: erre  is mondok egy példát.
Ha attól félsz, hogy beteg leszel akkor mi jelenik meg a fejedben egészen pontosan? Egy kép erről, hogy az ágyban fekszel, taknyod nyálad egybefolyik, lázmérő a hónod alatt, és Anya hozza a húslevest.
Másképp is csinálhatod.
Mondjuk úgy hogy, ha nem akarsz beteg lenni, akkor nem engeded hogy a félelmeid összefirkálják a vágyaidat és elképzeléseidet. Gondold azt hogy egészséges szeretnél maradni, képzeld el, hogy az vagy, és viselkedj úgy mintha az lennél (akár az vagy, akár nem), képzeld el milyen abban a pillanatban élni, össze vissza szaladgálni, játszani, pihenni.
Az akarva akarással nem lehet elérni semmit. Hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek. és kész.

Azért mondom ezt Nektek, mert a pozitív hozzáállás irgalmatlanul fontos, és ha ez megvan, és fent tudod tartani a létezését akkor, (és üzenném Losinak , aki a legutóbb is annyira komolyan vette a "a nyelvtudás fél siker" kijelentésemet, hogy elkezdett angolul tanulni  - erről van szó, így tovább cimbora!! :)) ENNÉL TÖBB NEM KELL!

A kulcsa az egésznek az, hogy a beszéd nem elég. a beszéd majdhogynem felesleges ha a céljaid elérése szempontjából nézzük.
A gondolat már sokkal fontosabb, és a tett az amivel változást produkálhatsz.
CSINÁLD!

Csináld!! Ne kérdezz, ne agyalj, és legfőképpen ne kételkedj, hidd el, hogy sikerülhet, és csináld!

Nekem az is sokat segített, hogy a dolgokat amiket el szerettem volna érni, tényként kezeltem. Elhittem, hogy meg fognak valósulni, hiszen nincs más választásuk, meg fogom valósítani őket, úgyhogy jobb ha ezt nem is feszegetem, így lesz és kész.
És ugye azt nem is kell említenem, hogy az, hogy mások mit gondolnak rólad, a vágyaidról, az maximálisan irreleváns.

Aki otthon volt velem, az tudja , hogy a két bőröndömön kívül egy rakatnyi pozitív hozzáállást hoztam magammal, és semmi mást.

Igen, voltak nehézségek és nem,  nem volt mindig könnyű. Volt, hogy legörbült a szám, és olyan is volt, hogy hosszú órákat sírtam át (személy szerint a sírás egyébként nekem nagyon sokat segített).
Már mondtam, ha nincsenek rossz napok, elfelejtenénk becsülni a jókat.
De végig hittem magamban, mert biztos voltam benne, hogy ha valamiért tényleg teszek, akkor el tudok érni bármit. Igen, Bármit. Ahogy Te is.

 Mielőtt idejöttem, elhatároztam, hogy találni fogok egy kórházat, szállodát, vagy wellness központot, akik azt fogják mondani, igen, elég jó masszőr vagy, kellesz nekünk.
Sokáig keresgéltem, hetekig jártam mindenfelé, sok helyen utasítottak vissza, és még több helyen még csak nem is voltak kíváncsiak rám. Volt ahol letagadták, hogy masszőröket foglalkoztatnak, csak mert nem akartak szemtől szembe elküldeni, és olyan is volt hogy fűt fát ígérgettek, és aztán még egy telefont sem tudtak megereszteni felém. De nem adtam fel, eszembe
sem jutott ilyesmi.

Ezen a héten Hétfőn behívtak egy állásinterjúra a Palace hottellánc egyik spa részlegébe. Elmentem, próbamasszázst kértek, megcsináltam, elégedettek voltak. Visszahívtak a második fordulóra, Szerdán volt esedékes. Szerdán reggel már kézhez kaptam egy beosztást, úgyhogy végre kijelenthetem:
Egy 5 csillagos szálloda hivatásos masszőrje vagyok. :)

Igen, sikerült! Szóval kedves barátom, ennél többet nem tudok mondani amivel alátámaszthatnám a tényt: ha Nekem sikerült, Neked is sikerülhet :)

Mindent leírtam, már tudod, én mit, és hogyan csináltam, nem szentírás, nem volt célom a prédikáció, és tudom, hogy mindenki más, és lesz akinek ez a módszer nem lesz szimpatikus, de tudd, hogy én tényleg csak a pozitív hozzáállást használtam, és működött.
60 nap kellett hozzá, meg sok kitartás, egy hatalmas kupac türelem, amit néha én sem értek honnan szereztem, de mégis volt. És akár hiszitek akár nem, Ti is kellettetek hozzá :)
Ti biztattatok, Ti bátorítottatok, és ha nem is itt helyben, de Ti tartottátok bennem a lelket akkor amikor nem tudtam már hova forduljak reményekért.
Köszönöm minden családtagomnak, barátomnak, rokonomnak és ismerősömnek, hogy bízott bennem, és így hozzájárult ahhoz, hogy én is bízhassak saját magamban :)

Megkönnyebbültem, nagyon boldog vagyok, végre hátradőlhetek, és élvezhetem, hogy Vagyok. Pont.

Csütörtökön felmondtam a medAsiában, elképesztően kíváncsi vagyok, hogy néz ki itt egy 2 hetes felmondási idő, mennyiben befolyásolja az emberek hozzá(m)állását, az, ha tudják (ha nem is mindenki) hogy meg vannak számlálva az ott töltött napjaim. Mindent meg fogtok tudni :)

Vigyázzatok magatokra, és ahogy a művész Úr mondaná: Pusszantás mindenkinek drága szíveim!

A költészet világnapjára - és arról cseppet lekésve

Versbe szedtem nektek a mostani bejegyzést,
Ki nem csípi a lírát, kérem, nézze el nekem.
De minden költő megérdemli a Földön,
Hogy évente egyszer emlékké legyen.

Naponta többször is nekiálltam írni,
De nem jöttek könnyen a mondatok,
Próbáltam százszor magam is elhinni,
Hogy van még új, mit nektek mondhatok.
Van még, rengeteg, csak nem jön a lelkem,
Hiába kérem, hiába noszogatom,
Nem születhet új történet bennem,
Míg saját magam meg nem hallgatom.
Egyedül vagyok. Kijelentő mondat.
Nem azért mondom mert így rossz nekem.
Azért mondom, mert ez az igazság,
Tetszik vagy nem, most ilyen az életem.
Sokszor félek tőle, nem is a magánytól,
Inkább a félelemtől való félelem,
Az mitől tartok...holott nem szabályszerű,
Hogy a félelem mindig velem legyen.
Nem hát! – kiáltom, s már veszem is a cipőm.
Nem tudom merre, de elindulok.
Talán nem is számít – úgyis odaérek,
Ahol majd tudom, hogy jó helyen vagyok.
Egyenlőre semmi, de semmi olyan nem jött
Amit úgy hirtelen mesélni tudnék Neked,
Tudom, hogy érdekel hogy telnek napjaim,
Na de mi újság? – mosolyogva kérdezed.
Hogy mi az újság azt már elmeséltem,
Görgess csak lejjebb, a helyzet nem változott:
Felkelek, kinyomom a harmadik szundit,
Fogat mosok, talán táplálkozok.
Van magamra három vagy négy órám,
De mire kihasználnám már csak 1 marad,
A fejemet fogom, majd inkább legyintek,
Így van ez – majd utoléred magad.
És mire legyintek már nem is igazán zavar,
Hiszen ez az egy is elég most nekem,
Nem leszek hamari, volt és lesz is még
Mikor tengernyi idővel rendelkezem.
Éljünk a mának, mondják oly sokan, de
Én inkább a mostnak élnék ha szabad.
Bár tudom téged inkább az érdekel éppen,
Hogy mivel töltöm itt a napjaimat.
Rég nem írtam Neked, több mint kettő hete,
Várattalak, igen, én is tudom.
Elnézést kérek, a magánéletemben
Adódott számos bonyodalom.
Értékelem türelmed, hogy is ne tenném,
Köszönöm hát, hogy elnézed nekem,
hogy bár valljuk be, időm az lett volna,
írni – bár kedvem az már nemigen.
Fent is és lent is, nem egyszer de többször
Jártam mostanában összevissza itt.
Az a dal melyre vigyorgom kedden,
Szerdára van, hogy keresztre-feszít.
Nem ellenkezem, ha jönni kell, hát jöjjön
Szar napok nélkül a jókat becsülni nehéz.
Aki azt hiszi, gond nélkül lehet élni,
Nem mondom, hogy hülye – de elég merész.
Meg kell tanulnom magamért élni,
Ha én nem teszem, akkor senki sem,
Meg kell tanulnom a csenddel is zenélni
A csend nem ellenség, csak új még nekem.
Meg kell tanulnom, vissza is lépni,
Még ha azt is hittem, hogy nem tudok.
Meg kell tanulnom vissza nem élni,
Senkivel sem, mert nem korrekt dolog.
Meg kell tanulnom másra is figyelni,
Nem csak éhezni a Te figyelmedet,
S meg kell tanulnom elfogadni azt is,
Amiről azt hittem, hogy nem lehet.
Legyen az egy vendég, egy árva szó vagy érzés,
Legyen az bármi, ami épp gyötrelmet okoz.
Túl nagy luxus lenne engedni ,hogy legyen
Mi a kedvemet szegi de békét nem hoz.
Tehát drága barátom, csinálom mit eddig,
itatom a népet, meg etetem.
Ha hamutartót kér azt is adok neki,
Bár hivatalosan már nem tehetem.
Tőlem lehetne, engem ugyan nem zavar,
De a biztosúr a minap csúnyán nézett ám,
Mikor látta, hogy a tető alatt a füst úgy hömpölyög,
Mint valami csapzott szmoghurrikán.
Kültér ugyan, de mégis törvény tiltja,
Hogy az ember csak úgy bagózgasson ott
Hát elmondom szépen mindenkinek, ki kérdi:
„Cigizni?  Itt nem. Csak ott, meg amott.”
Sok az olasz. Ami inkább sóhaj, mint közlés.
A vendéggel nincs baj, csak ne olasz legyen.
A máltai sem piti, de nem tisztem senkit
Megsérteni, legyen akármilyen.
A kórházból nincs hír, de tán nem is akarom már
Voltam bent, steril, és olyan... kórházszerű.
Kékben és fehérben úszik az egész helység
Ami nem az, az króm, vagy ezüst színű.
Olyan hideg, hogy ilyet még nem láttam
Rozsdamentes acéltömb – reptér méretű.
Inkább mennék olyan helyre mégis,
Amiben van még valami életjellegű.
És most jön a csattanó, hisz jól megtanultam,
A megoldás mindig az uccsó versszakban van,
Vagy ha nem is ott, de valahol a végén,
A verselemzést nem úszod meg kisfiam.
Interjúm lesz holnap, hotel 5 csillaggal,
Palace Hotel Sliema a neve.
Próbamasszázsra hívtak be onnan,
Lehetőség kellett? Hát ittvan, nesze!
Most jön az a rész, amihez én kellek
Az az idő, mikor bizonyítani lehet.
Teszjelleggel várnak, mutassam meg mégis
Mire tudok használni két ilyen kezet.
Holnap dél az idő, hogyha ráértek
Gondolatban várlak titeket.
Akár egy mosoly, egy gondolat vagy csuri
Is nagyon de nagyon de nagyon jól jöhet :)

Legyetek jók, vagy rosszak, nekem mindegy,
köszönöm, hogy ismét meghallgattatok,
Írom a fejleményt, amint az állásról,
bármilyen jellegű híreket kapok.

2014. 04.13. Birkirkara